Két dolgot kell tenned, ha szorongsz és félsz:
- Találj egy „hitbéli barátot”! Amikor rátelepszik az elmédre a félelem, segíthet kitörni az aggódásspirálból, ha elmondod egy „hitbéli barátnak”. Amikor Izráel elindult elfoglalni az ígéret földjét, ezt mondta nekik Isten: „Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágyszívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan!” (5Mózes 20:8). A pesszimizmus, a rettegés és a bátortalanság ragadós – de ugyanígy a bátorság is!
- Lépj ki, és nézz szembe a félelmeddel! Az arról szóló igehirdetések, hogy miként fog Isten gondoskodni rólad, önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy megszabadítsanak a félelemtől.
- Rád is hárul teendő, például, hogy hitben kilépj.
- Ha azt szeretnéd, hogy ne csak az elmédben lakozzon Isten békessége, hanem az egész testedet átjárja, bízz az Úrban annyira, hogy a félelmeiddel is szembe merj nézni!
Ezzel az elhatározássalelmélkedj például a 23. zsoltáron, és képzeld el, hogy az Úr füves legelőkön terelget, és csendes vizekhez vezet téged;
- beszélj „hitbéli barátoddal” még azelőtt, hogy megvethetné a lábát az elmédben az aggodalom;
- mondj rövid megvallásokat, például ezt: „Minden gondomat rád vetem, Istenem!”;
- mozogj sokat; a testedzés az egyik legjobb mód arra, hogy megelőzd a felesleges adrenalin felhalmozódását;
- nevezd nevén a félelmedet, és tégy legalább egy kis lépést afelé, hogy szembenézz vele; valamint
- pihenj eleget! „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” – mondta Dávid (Zsoltárok 4:9).
- Add hát ma át Istennek az aggodalmad!
