A tizennegyedik században még nem volt egyetlen angol nyelvű Biblia sem.
A Szentírás csak latinul, a papság nyelvén volt elérhető, és ezeket a példányokat a katedrálisok emelvényeihez láncolták.
Akkor az Oxfordi Egyetem egyik prominens teológiai professzora azt mondta: „Ez nem helyes.
Akkor az Oxfordi Egyetem egyik prominens teológiai professzora azt mondta: „Ez nem helyes.
Lehetővé kell tenni, hogy az emberek a saját nyelvükön olvashassák a Bibliát.”
Az egyházi vezetők eretneknek és az ördög eszközének bélyegezték őt. John Wycliffe mégis elkezdte fordítani a Szentírást, és nem zavarta az sem, hogy az emberek kigúnyolták és megvetették, mint annak idején a bárkaépítő Nóét.
Kitartóan dolgozott a fordításon akkor is, amikor üldöztetés áradata tört ki körülötte.
Amikor elkészült a Szentírás fordításával, ezt írta az előlapjára:
„Ez a Biblia le van fordítva, és lehetővé teszi a nép kormányzását, a nép által és a népért.”
Ötszáz évvel később Abraham Lincoln elnök ezt a kijelentést kölcsönözte híres gettysburgi beszédéhez.
Wycliffe-et halála után harminc évvel ismét eretneknek nyilvánították.
Wycliffe-et halála után harminc évvel ismét eretneknek nyilvánították.
Testét exhumálták, csontjait elégették, hamvait pedig egy patakba szórták.
Egy kortárs történész így írja le a jelenetet:
„Ez a patak az Avon folyóba vitte a hamvakat, az Avon a Severnbe, a Severn a Bristoli-csatornába, végül az óceánba. Így hamvai – mint tanainak jelképe – eljutottak szerte az egész világra.”
Péter ezt írta: „»Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké.
Péter ezt írta: „»Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké.
« Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek” (1Péter 1:25).
