Pál ezt írja: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«”.
Isten azt a fajta adakozást jutalmazza, amely elhatározásból és jókedvvel történik.
Íme három lehetséges módja ennek: Helyezd az embereket önmagad elé!
Ezen a világon minden csak időleges, a hírnév és a vagyon is. Az emberek azok, akik számítanak.
A munkád, a kedvenc időtöltéseid és minden egyéb elfoglaltságod veled együtt múlik el, de az emberek tovább élnek. A siker valódi mércéje nem az, hogy hányan segítenek neked, hanem hogy te hány emberen segítesz (ld. Galata 5:13).
Ne válj a tárgyak rabjává! Senkinek sem szabad a javai rabságába esnie.
Ne válj a tárgyak rabjává! Senkinek sem szabad a javai rabságába esnie.
Senkinek sem szólhat arról az élete, hogy minél nagyobb vagyont gyűjtsön, csak hogy több mindene legyen.
Ha uralkodni akarsz a szíved felett, ne engedd, hogy a javaid uralkodjanak rajtad!
A kérdés a következő: te birtoklod a vagyontárgyaidat, vagy azok birtokolnak téged?
Az adakozók a világ megjobbítására fordítják, amijük van – függetlenül attól, hogy az sok-e vagy kevés (ld. Máté 6:21).
A vetést tekintsd sikernek, ne az aratást!
A vetést tekintsd sikernek, ne az aratást!
Robert Louis Stevenson ezt mondta: „Nem a betakarított termés, hanem az elvetett magok alapján ítélem meg, hogy sikeres volt-e a napom.”
Nem csupán egy-egy napunkat, hanem az egész életünket is így kellene értékelnünk (ld. 2Korinthus 9:6–10).
Ha az a célod, hogy mások életét gazdagítsd, a sajátod sem lesz üres.
Ha az a célod, hogy mások életét gazdagítsd, a sajátod sem lesz üres.
