Satchel Paige baseballjátékos szavaival élve: „Ne nézz hátra! Lehet, hogy valami épp megközelít.”
Pál így fogalmazza meg: „Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Filippi 3:14).
Ellen Vaughn írónő ezt írja: „Ahhoz, hogy lelki vitalitásunk szabadon áramolhasson, három dolgot el kell felejtenünk [ma ebből kettőt nézünk meg]:El kell felejtenünk a bűneinket.
Nyilvánvaló, hogy emlékeznünk kell a bűneinkre azért, hogy megvalljuk őket.
Miután azonban ezt megtettük, el kell engednünk őket. Isten nem emlékszik rájuk.
Olyan ez, mintha felhívnánk a mennyet, és ott azt válaszolnák: »Nyilvántartásunkban nem szerepel bűncselekmény.« Törölve lett, mintha soha nem is létezett volna.
A Sátán igyekszik rávenni minket, hogy bűntudatban és félelemben éljünk.
Az emlékezet homályos mélyén elménk falára újra levetíti legrosszabb bűneinket […]
Fogalmazzunk világosan, különben nem fogjuk érteni a felszabadító lényeget: a bűnbocsánat valósága nem rajtunk múlik, hanem Istenen; nem attól függ, hogy tapasztalunk-e valamiféle szent amnéziát.
A Szentírás azt mondja, hogy Isten nem emlékezik bűneinkre (ld. Zsidók 8:12).
El kell felejtenünk szégyenünket. Pálnak bőven lett volna miért szégyenkeznie.
Ártatlan emberek zaklatását, bebörtönzését, kínzását és meggyilkolását vezette. Isten kegyelme azonban erősebb, mint a szégyenünk. Jézus halálával és feltámadásával a szégyen elvesztette erejét.
Elfelejthetjük undorító szégyenünket, mert Jézus magára vette.
Kigúnyolta, megverte, darabokra törte. Nem kell visszavennünk.”
