Az Istenbe vetett hitünk rendszeres lelki edzés által tud erősödni.
Ha a gondolkodásmódunkat edzzük, akkor megkérdőjelezzük a régi ötleteket, és újakra cseréljük azokat. Ha kapcsolati téren tréningezünk, akkor meghal bennünk az önzés, és a szeretet növekszik.
Nos, edzel rendszeresen? Az edzéshez hozzá tartozik, hogy a megszokott határainkon túli feladatokkal kell próbálkoznunk. Isten megenged olyan tapasztalatokat, melyek a megszokottnál nagyobb erőfeszítésre késztetnek, mert ezek készítenek fel arra a versenyre, amire elhívott minket az életben – és amelyben előfordul, hogy a lelkünk elfárad. Semennyi erővel, semennyi erőfeszítéssel nem lehet elmulasztani a problémát. Ilyenkor van szükség a lelkünk „nyújtására”.
Gyakran ez még nem is maga a próbatétel, csupán bemelegítés a jövőben ránk váró kihívásokhoz. Tereppontok ezek, melyek arra lettek tervezve, hogy verseny közben pánikba ne essünk.
Ne feledd, hogy Isten soha nem engedi, hogy olyan ember fusson a nevében vagy vele, aki nem tágította ki gondolkodásmódját, hitét, az élet megélésére és a szeretetre való képességét.
Ezért ha olyan problémával szembesülsz, amit nem tudsz elmozdítani, akkor végy egy nagy levegőt, és emlékeztesd magad arra, hogy Isten most feszegeti a határaidat, hogy növekedésre késztessen.
A lélek „nyújtása” segít, hogy szembe tudjunk nézni olyan helyzetekkel, amelyekről azt gondoljuk, hogy belehalunk, pedig nem is; hogy kibírjunk olyan időket, amikről azt gondoljuk, nem fogjuk túlélni, mégis túléljük. Előbb vagy utóbb mindannyiunk életében jönnek nehéz idők vagy problémás kapcsolatok, de ezek csupán az élet edzéstervébe tartozó gyakorlatok.
Tehát ha legközelebb úgy érzed, hogy erőd határán vagy, ne add fel!
Tekintsd a helyzetet annak, ami: felkészülésnek arra, hogy megfusd és megnyerd életed versenyét, melyet Isten jelölt ki számodra.
