Jézus beszélt egy pásztorról, akinek száz juha volt.
Amikor egy elveszett közülük, a pásztor otthagyta a kilencvenkilencet az akolban, és addig kereste azt az egyetlen elveszett bárányt, amíg meg nem találta. Aztán a vállára vette és örvendezve hazavitte.
Egy jó pásztor nemcsak a bárányok némelyikével vagy többségével törődik, hanem mindegyikükkel.
Ez akkor látszik meg a leginkább, amikor elvész közülük egy.
Van egy történet, miszerint egy kislány egyszer elkóborolt az erdőben és eltévedt.
Ennyire fontos vagy az Úrnak: mindent hátrahagyott, hogy megkeressen és rád találjon.
Van egy történet, miszerint egy kislány egyszer elkóborolt az erdőben és eltévedt.
Ahogy leszállt az éjszaka, félelem fogta el.
Addig sírt és kiabált, míg kimerülten a földre nem rogyott, és el nem nyomta az álom.
Apja órákon át kereste, hangja már rekedt volt a kiabálástól, míg végül egy füves területen talált rá alvó gyermekére.
Amint meglátta, nagyot kiáltott és odafutott hozzá, mire a kislány felkelt, apja karjába ugrott, átölelte és így szólt: „Úgy örülök, apa, hogy megtaláltalak!”
Rólunk szól ez a történet. Nem mi találjuk meg Jézust, hanem ő talál meg minket, és azért talál ránk, mert egyre csak keres.
Jézus ezekkel a szavakkal zárta példázatát: „Mondom nektek, hogy… egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre” (Lukács 15:7). Valahányszor megkerül egy elveszett ember, a menny ünnepel.
„Ennyire fontos vagyok az Úrnak?” – kérdezed. Igen, ennyire.
Jézus ezekkel a szavakkal zárta példázatát: „Mondom nektek, hogy… egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre” (Lukács 15:7). Valahányszor megkerül egy elveszett ember, a menny ünnepel.
„Ennyire fontos vagyok az Úrnak?” – kérdezed. Igen, ennyire.
Ahogy a pásztor otthagyta kilencvenkilenc bárányát, hogy megkeresse azt az egyet, amelyik elveszett, annyira szeret téged is Jézus, és meghalt, hogy megmentsen. Jöjj hát hozzá még ma!
