A Miatyánkban Jézus azt tanította nekünk, hogy így imádkozzunk: „…és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.”
Értsd meg ezt: a Sátán mindig azzal próbálkozik, hogy kísértésbe ess, míg a benned élő Szentlélek mindig megszabadítani próbál. Sokatmondó, hogy az ördögöt egyrészt kísértőnek nevezik,
másrészt vádlónak is: „mert levettetett testvéreink vádlója” (Jelenések 12:10).
Az ördögnél nincs fair play. Amint sikerül rávennie, hogy engedj a kísértésnek, átvált csábítóból vádlóvá, és megpróbál meggyőzni arról, hogy mivel engedtél neki, Isten kegyelmének hatótávolságán kívül kerültél és menthetetlen vagy. Csakhogy a Sátán hazug, és nincs benne igazság.
Csak akkor vagy megválthatatlan, ha tagadod a bűnödet és elutasítod Isten irgalmát.
A Biblia azt mondja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg,
és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket,
és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:8–9).
Vannak, akik azonnal megszabadulnak a kísértéstől; mások hosszú ideig küzdenek,
mire szabadulást és győzelmet találnak.
Soha nem arról van szó, hogy Isten ne lenne hajlandó kiterjeszteni ránk kegyelmét, hanem arról,
hogy mi nem tudjuk elfogadni azt.
Tehát akár a könnyebb, akár a nehezebb úton jössz, ha vágysz Istenhez közeledni,
ő „a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is” (1Korinthus 10:13).
