Az együttérzés elszámoltathatóság nélkül csak engedékenység.
A Biblia azt tanítja: felelősek vagyunk azért, hogy tápláljuk azokat, akik valóban éhesek, és nem tudják ellátni magukat; de valljuk be, vannak olyan emberek, akik inkább éheznek, mint hogy munkába menjenek.
Salamon azt írja: „A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik” (Példabeszédek 19:15).
Évszázadokkal később Pál apostol még egyértelműbben fogalmazott:
„Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.”
Figyeld meg, mit mond Salamon a semmittevőről: „A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom” (Példabeszédek 12:27).
„Belenyújtja kezét a rest a tálba, de már a szájához nem viszi.” (Példabeszédek 19:24)
Ez ám a lustaság! Vajas kenyeret szeretne enni, de azt akarja, hogy valaki más vajazza meg neki.
Ha vadászat közben elejt egy szarvast, még a húst sem tisztítja meg és főzi meg, azt akarja, hogy valaki más főzze meg és szolgálja fel neki. Miről beszél itt a Biblia?
Olyan emberről, aki soha nem vállal munkát, ha mégis rábíznak valamit, akkor vagy nem fejezi be, vagy csak félmunkát végez. Salamon mindezt így összegzi:
„A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni” (Példabeszédek 21:25).
Nincs más lehetőség: ha szeretnéd Isten áldását az életedben, hajlandónak kell lenned dolgozni!
