János ezt írja: „Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat.
Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük.
Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek!
Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem!” (24–28. v.).
Jézus egy kétkedőt választott tanítványául, és nem adta ki az útját, amikor kételkedni kezdett. Ellenkezőleg: megjelent a kedvéért, hogy eloszlassa a kételyeit és erősítse a hitét.
„Az igaz hit akkor lép csak működésbe, amikor nincsenek válaszok” – mondta Elisabeth Elliot.
Isten pedig ezt mondja: „A ti gondolataitok nem az én gondolataim” (Ézsaiás 55:8).
Isten nem úgy gondolkodik, ahogyan mi. Ő látja az összképet és a konkrét célt.
Isten nem úgy gondolkodik, ahogyan mi. Ő látja az összképet és a konkrét célt.
„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni” – mondta Jézus (János 16:12).
Amikor tehát kételkedésen kapod magad, imádkozz így:
„Uram, nem könnyű hinni, amikor fáj, amikor semmit sem értek, te pedig hallgatsz.
Bizonyítsd be nekem is, hogy szeretsz, akárcsak Tamásnak!
Segíts továbblátnom a békesség és kényelem utáni vágynál, a kételyeknél és megválaszolatlan kérdéseknél, és értesd meg velem örökkévaló szereteted és kegyelmed igazságát!”
