(1)
„Aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást…” (Róma 12:7–8)
A pszichológusok szerint hajlamosak vagyunk kerülni a bajban lévőket. Így hárítunk: „Nem az én felelősségem. Nem akarok belefolyni!” Akár kényelemszeretet, akár önvédelem vagy közömbösség a motivációd, egyik sem helyes.
Azzal, hogy „ott vagy”, kimutatod szeretetedet Isten felé és a felebarátod felé is. Fel kell ismerned a krízishelyzet típusát ahhoz, hogy segíteni tudj.
1) Véletlen vagy szituációs válságok. Ilyenek a jól létünket hirtelen felkavaró, zavaró események, váratlan veszteségek, súlyos betegség felfedezése, szeretteink halála, családunk összeomlása, a megélhetés vagy a biztonság elvesztése. Jób egymás után átélte ezeket, és azon töprengett, vajon Isten miért engedte meg ezt a sok csapást?
2) Fejlődési válságok. Ezek a mindennapi élet velejárói. Költözés, továbbtanulás, házasságkötés, szülővé válás, nyugdíjba vonulás, öregedés, romló egészség, barátok elvesztése. Ábrahám és Sára sokszor költöztek életükben. Ráadásul hosszú ideig szenvedték a gyermektelenség és a családi stressz éveit, beleértve Izsák feláldozásának kihívását.
3) Egzisztenciális válságok. Ezek olyankor támadnak, amikor felkavaró igazságokkal szembesülünk önmagunkkal kapcsolatban. Talán kudarcnak, vesztesnek tekintjük magunkat, például válás vagy megözvegyülés után, vagy amikor megtudjuk, hogy betegségünk gyógyíthatatlan; vagy amikor elutasítást tapasztalunk bőrszínünk, nemzetiségünk, társadalmi helyzetünk, korunk vagy nemünk miatt; vagy amikor rádöbbenünk, hogy túlságosan öregek vagyunk már életcélunk megvalósításához.
Az igazi segítők megértők, vállalják, hogy részeseivé válnak a másik ember életének, és biztatják a válságban lévőt. Nyitott szemmel járnak, és készek gyorsan segítséget nyújtani a bajba jutott embereknek.
Légy velük a krízis idején! (2)
„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Galata 6:2)
Legyen célod az emberek megsegítése abban, hogy megbirkózzanak a válsággal és növekedni tudjanak általa! Ez azt jelenti, hogy csökkenteni kell a félelemérzetüket, és segíteni kell őket abban, hogy normalizálódjon az életük. Ehhez a következők kellenek:
1) Lépj kapcsolatba velük! A válságban lévő emberek hajlamosabbak visszavonulni, mint segítséget kérni. Ezért lehet, hogy neked kell megtenned az első lépést, kifejezve megértésedet és őszinte érdeklődésedet. Nem kell szakértőnek lenned, két egyszerű lépés is sokat segíthet. Hallgasd figyelmesen őket, és tartsd fenn a szemkontaktust! Ebből majd érzik, hogy megértik és értékesnek tartják őket.
2) Csökkentsd az aggodalmaikat! A megnyugtató jelenlét csökkenti a stresszt. Biztasd őket, hogy beszéljenek aggodalmaikról, és kínálj fel reményt. Például mondd azt: „Vannak módszerek a helyzet kezelésére.” Valószínű, hogy az illető látásmódja eltorzult vagy túlságosan pesszimista, ezért tapintatosan javasold, hogy vizsgáljátok meg más szemszögből is a helyzetet. Ha lehetséges adj reményt a jövőjére nézve: „Tudom, hogy ez nehéz, de hiszem, hogy Isten segítségével kezelni tudod.” Aztán mutass rá egy bibliai ígéretre, ami ezt alátámasztja (ld. Jeremiás 33:3).
3) Összpontosíts a valódi problémára! Válsághelyzetben az embereket gyakran elárasztják az összezavaró tények, a felmerülő problémák és a döntéskényszer nyomása. Enyhíteni tudod a túlterheltség érzését azzal, ha segítesz rangsorolni a megoldandó problémákat. Ha a múlton való rágódás vagy a jövő miatti aggodalom helyett a jelenre tereled a válságban lévő figyelmét, és cselekvésre ösztönzöd őt, csökkenhet a szorongása, és nagyobb esélye lesz megbirkózni a helyzettel.
Légy velük a krízis idején! (3)
„Megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.”
(2Korinthus 1:4)
Válság idején az emberek gyakran nem veszik észre azokat a forrásokat, amiket Isten elérhetővé tett számukra.
Íme, a források három típusa:
1) Lelki erőforrások. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban” (Zsoltárok 46:2). Isten mindig jelen van, ez a tudat fényt hoz életünk sötétségébe és zűrzavarába.
Az ő szeretete minden vigasztalás forrása (ld. 2Korinthus 1:3). Az ő jelenléte a megoldás magányosságunkra, az ő hatalma a segítség tehetetlenségünkben.
2) Személyes források. A válságban lévő emberek elfelejtik, hogy Isten adott nekik erőt és képességeket, beleértve a hitet, ismereteket, múltbeli győzelmek emlékét, erőt adó hozzáállást és motivációt. Ezekre emlékeztetve bátoríthatjuk őket, hogy visszanyerjék az erejüket.
3) Kapcsolati források. A legtöbb ember már rendelkezik támogató hálózattal, csak aktiválniuk kell azt. Vannak családtagjaik, barátaik, üzletfeleik és szomszédaik, akik készek segíteni, ha megkérik őket. Közösségi erőforrások is elérhetők, és egészségügyi, pénzügyi vagy tárgyi segítséget nyújtanak. Az egyház is módot talál arra, hogy a nagy parancsolatot teljesítse a válságos időkben
(ld. Máté 22:36–39). Gyülekezeti tagokat meg lehet kérni imádságra, pénzügyi támogatásra, természetbeni segítségre, például egy vacsora elkészítésére, gyermekvigyázásra vagy fuvarozásra.
Az emberek nem szeretnek segítséget kérni, mert szégyellik a helyzetüket, és úgy érzik, hogy egyedül is meg kellene birkózniuk a problémáikkal, vagy kudarcként élik meg, ha „könyöradományt” fogadnak el. Próbáld megértetni velük, hogy a közösség tagjai szívesen segítenek, és hogy egyszer majd ők is „viszonozhatják az áldást”.
Légy velük a krízis idején! (4)
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jeremiás 29:11)
További három hasznos lépés, amit megtehetsz:
1) Biztass cselekvésre! Néha túlzásba visszük a válságban lévő megsegítését, ezzel tőlünk függővé tesszük őt, ráadásul így az önbizalmát és az önállóságát ássuk alá, pedig épp ezek erősítenék meg őt. Egy pszichiáter mondta: „Meg kell tennünk másokért, amit nem tudnak megtenni magukért, de nem szabad megtennünk értük, amit nem akarnak megtenni magukért.”
Ha a válság idején cselekvésbe fognak, az felvértezi őket a kétségbeesés és tehetetlenség ellen.
Ha megvalósítható lépésekre biztatod őket, azzal építed lelki izomzatukat.
Ha segítesz kiértékelni tetteiket, és méltányolod erőfeszítéseiket, azzal újraépül az önbizalmuk.
Amikor a válság visszavonhatatlan veszteség (haláleset vagy válás) miatt következik be, éppen elég egy napon túljutni és fokozatosan alkalmazkodni a változáshoz.
2) Adj reményt! Gyakran úgy tűnik, hogy nincs fény az alagút végén; úgy érezzük, a szenvedés sohasem ér véget. Ilyenkor reményre van szükség. A remény megkönnyebbülést hoz abból a meggyőződésből fakadóan, hogy a dolgok javulni fognak, ezzel erőt ad a krízissel való megbirkózáshoz. A Biblia a reménység könyve. Energiával tölt fel, amikor úgy érezzük:
„Ez az elképzelhető legrosszabb dolog, és sosem lesz jobb.”
3) Ne feledkezz el az utógondozásról! A válságok ritkán oldódnak meg rögtön.
Az élet talán visszatér a normálisnak látszó kerékvágásba, de lesznek visszaesési epizódok, szomorúság, tehetetlenség vagy magányosság érzése. A szavaid talán vigasztalást és reményt adnak, de a tartós érdeklődésed segíti az embereket abban, hogy megőrizzék hitüket és tovább tudjanak lépni az életben!