Elhitettük magunkkal, hogy mindent egyedül kell megoldanunk.
Csalódások értek, elhagytak, szeretet nélkül éltünk, hozzászoktunk, hogy az emberek sohasem állnak mellettünk, amikor szükségünk volna rájuk. Mégis engedhetjük, hogy segítséget és támogatást kapjunk. Nem vagyunk egyedül. Nem kell mindent egyedül megoldanunk.”
Jézus is ismerte a magányt. Élete folyamatosan veszélyben volt.
Volt idő, amikor úgy tűnt, elvesztette vezetői pozícióját és tanítómesteri státuszát. Barátai elhagyták.
Aztán keresztre feszítve meghalt, és úgy tűnt, vele haltak álmai, és követőinek álmai is.
Ekkor ellenségei engedték, hogy holttestét egy barlangba temessék. Óriási hiba!
Nem tudták, hogy Isten legnagyobb tetteit éppen barlangokban vitte véghez.
Itt szokta feltámasztani a halott dolgokat – a halott reményeket, halott házasságokat és a halott önértékelést.
Jó, ha tudod, hogy mindenki eltölt valamennyi időt a barlangban.
Olyankor jutunk oda, amikor álmaink összetörnek, amikor elveszítünk valaki számunkra kedveset, amikor karrierünk dugába dől, amikor egészségünk megromlik, és minden földi támaszunk eltűnik.
A barlangban a legnehezebb a félelem, hogy sosem fogunk kijutni onnan, mert Isten elfeledkezett rólunk.
Jézus sohasem ígérte, hogy mindig nyugodt vizeken fogunk hajózni.
Sőt, ő megmondta: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33)
Az élet viharai tanítják meg mindazt, amit másképp sehogy sem tudnánk megtanulni.
Azokban a helyzetekben, melyeket nem tudunk megoldani, sem elmenekülni nem tudunk belőlük, ismertet meg Isten azzal, mit jelent a kegyelem, bizalomra tanít, és megmutatja azt a természetfeletti örömet, amely a körülményeink fölé emel.
Ha azt kérdezed: „Uram, meddig még?” – ne feledd, ha Isten nem szabadít meg azonnal, akkor ő lesz számodra a termosztát a tűzpróbában.
Ha nem szabályozta volna eddig is a hőt, már régen elégtél volna, nem igaz? Minden alkalommal, amikor már erőd végére érsz, Isten visszatartja az ellenséget.
Ő már maga előtt látja a végeredményt, és ha mindez véget ér, színaranyként fogsz kijönni a tűzből (ld. Jób 23:10).
A tűz kiéget minden szennyeződést, és te sokkal értékesebb leszel, nagyobb hasznára Istennek és az embereknek.
"Add meg nekem kegyelmedet, mely segít,
hogy higgyek akkor is, ha nem érzek semmit,
hogy tudjak, ha nem látok is,
hogy megfogjam láthatatlan kezedet,
és bízva várjam a reggelt!”
(Ruth Harms-Calkin)
