1) Elutasítjuk őt. Ezt tették a farizeusok.
„Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?
Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!” (Máté 27:22) Miért?
Mert Jézus kegyelme és hatalma rávilágított arra, hogy belőlük mindkettő hiányzik.
Igazsága leleplezte a tévedésüket. Márpedig mi, emberek olyanok vagyunk, hogy ha nem tetszik az üzenet, elutasítjuk a hírnököt.
2) Kerüljük őt. Ezt tette Pilátus felesége: „Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki:
2) Kerüljük őt. Ezt tette Pilátus felesége: „Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki:
Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta”
(Máté 27:19). Miért kerülik az emberek Jézust?
Mert válaszadásra készteti a szívünket. Arra hív, hogy döntsünk: önmagunkért élünk vagy őérte.
A főpapok azt mondták: „Fellázítja a népet tanításával” (Lukács 23:5 NKJV). Igazuk volt!
Mielőtt Jézus megszabadítana, felkavarja az életünket; és vannak, akik nem akarják, hogy bármi is kizökkentse őket megszokott életükből.
3) Elfogadjuk őt. Pál így tett. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2:20)
3) Elfogadjuk őt. Pál így tett. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2:20)
Pilátus mosta kezeit, próbálta elkerülni, hogy döntenie kelljen Jézusról.
Pedig a döntést nem lehet kikerülni. Jézus azt mondta:
„Aki nincs velem, az ellenem van” (Máté 12:30).
Ha tehát még nem fogadtad el Krisztust Üdvözítődnek, akkor erre a kérdésre választ kell adnod:
„Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?”
