A bosszú Isten dolga, nem a tiéd!

„»Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:19)

A bosszú Isten dolga, nem a tiéd. Ő megfizet mindenkinek – vagy az ítélet napján, vagy már e földi életben. Neki van hatalma fegyelmezni kihasználó főnöködet, meglágyítani haragos szüleidet, térdre vagy belátásra kényszeríteni az exedet. A megbocsátás nem csökkenti az igazságosságot, hanem rábízza azt Istenre. Ő garantálja a megfelelő mennyiségű büntetést. Mi vagy túl nagyot, vagy túl kicsit osztogatunk, de ő pontos mérleggel mér. Velünk ellentétben ő soha nem mond le senkiről. (Ennek egyébként örülnöd kellene!) Jóval azután, hogy mi már továbbléptünk, Isten még mindig ott van, hogy ébresztgesse a lelkiismeretet, felkeltse a bűntudatot és elrendezze a megváltást.

Megjavítani ellenségeidet? Ez Isten dolga! Megbocsátani az ellenségeidnek? Igen, ez a te részed!
 „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt.
Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr. Sőt »ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére«. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róma 12:17–21).

Max Lucado írta: „A bosszú egy magányos, keskeny házat épít, ahol csak egy embernek van helye.
A lakók életének pedig csupán egyetlen célja van: megkeseríteni valakinek az életét.
Sikerül is nekik, megkeserítik a sajátjukat. Nem csoda, hogy Isten határozottan figyelmeztet: »Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön« (Zsidók 12:15).”