Ha szülő vagy, tudod, hogy az a gyermeknevelés egyik legnehezebb szakasza, amikor el kell engedned a gyermekedet. Erma Bombeck a sárkányeregetéshez hasonlította ezt:
„Anya és apa egyre csak szaladnak az úton, hátha elcsípnek egy fuvallatot.
Végül, hosszas erőlködés után, sikerül elérniük, hogy úgy 1-2 méter magasra röppenjen a sárkány.
Aztán amikor már azt gondolnák, hogy minden rendben, nagy veszély támad: a sárkány elektromos vezetékek felé veszi az irányt, és a fákhoz veszélyesen közel tekereg. Rémisztő pillanat.
Ezek után, váratlanul, belekap egy fuvallat, és az ég felé repíti.
Anya és apa próbálják a lehető leggyorsabban utánaengedni a zsineget. Ekkor már elég nehéz tartaniuk.
A szülők a zsineg végére érnek, és hirtelen nem tudják, most mihez is kezdjenek.
A kis szerkezet mind nagyobb szabadságra tör. Egyre magasabbra és magasabbra emelkedik.
Apa lábujjhegyen állva igyekszik mindig a megfelelő húzóerőt kifejteni.
Már csak a hüvelykujja és a mutatóujja közé szorítva tartja az ég felé a zsinórt.
Aztán elérkezik az elengedés pillanata. A zsinór kicsusszan az ujjai közül, és a sárkány fenségesen szárnyalni kezd Isten csodálatos ege felé. Most már színes, apró pontnak látszik csupán az égbolton.
A szülők büszkék arra, amit tettek – ugyanakkor szomorúan nyugtázzák, hogy vége a feladatuknak. Szeretetből végezték, de nem értik, hogy’ szaladhattak el így az évek.”
A gyermeknevelés egyszerre felemelő és rémisztő élmény – kezdettől fogva rád ruházott felelősség.
A gyermeknevelés egyszerre felemelő és rémisztő élmény – kezdettől fogva rád ruházott felelősség.
A végső elengedéskor befejeződik a szülői feladatod.
A sárkány szabad – és jó húsz év elteltével először szabad vagy te is. Mi tévő légy ezután?
Kérdezd meg Istent! Neki van terve az életeddel.
