(1Thesszalonika 4:17–18)
Kultúránkban nem szokás a halálról beszélni, vagy csak szomorúan, komoran tesszük azt.
Kultúránkban nem szokás a halálról beszélni, vagy csak szomorúan, komoran tesszük azt.
Ha szóba kerül ez a téma, még a keresztyének is kibújnak előle ködös és közhelyes metaforákat használva. Isten igéje azonban világosan beszél a halálról, ami egyáltalán nem fenyegető azok számára, akik Krisztusban bíznak. „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük” (1Thesszalonika 4:13).
Isten Igéje világosan fogalmaz, egyenesen beszél, sőt bátorítóan szól minderről.
„Drágának tekinti az Úr híveinek halálát” (Zsoltárok 116:15).
Mennyei Atyánk szemszögéből nézve a halál csak megnyitja az ajtót egy tökéletes, örökkévaló és örömteli közösség felé, hogy együtt lehessen megváltott gyermekeivel. „És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva.
Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” (Jelenések 14:13).
A Biblia biztosít minden hívőt arról, hogy haláluk nem tragédia, hanem győzelmes belépés a mennybe. Isten arra utasította Jánost, hogy írja meg ezt. Miért? Mert Isten tudja, hogy egy szerettünk elvesztésekor hajlamosak vagyunk elfeledkezni a mennyei perspektíváról, és egy érzelem-vezérelt állapotként éljük meg.
Örvendj, hívő, mert: „akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róma 14:8), és az Úr gondot visel arról, ami az övé! Akár itt készülünk, akár odaát várjuk, biztosak lehetünk abban, hogy eljön az a nap, amikor Isten családja újból együtt lesz.
A Biblia biztosít minden hívőt arról, hogy haláluk nem tragédia, hanem győzelmes belépés a mennybe. Isten arra utasította Jánost, hogy írja meg ezt. Miért? Mert Isten tudja, hogy egy szerettünk elvesztésekor hajlamosak vagyunk elfeledkezni a mennyei perspektíváról, és egy érzelem-vezérelt állapotként éljük meg.
Örvendj, hívő, mert: „akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róma 14:8), és az Úr gondot visel arról, ami az övé! Akár itt készülünk, akár odaát várjuk, biztosak lehetünk abban, hogy eljön az a nap, amikor Isten családja újból együtt lesz.
