A kegyelem megértő, elfogadó, megbocsátó, mások megváltoztatását pedig Istenre hagyja. Próbáld ki! 
Amikor a négyéves Sarah életében először látott esküvőt, tele volt kérdésekkel.
A vacsoránál az édesanyja elmagyarázta, hogy két torta van: a vőlegény tortája és a menyasszony tortája. „Miért van külön tortájuk, anya? – csodálkozott a kislány. – Még nem tanultak meg megosztozni?”
Komolyra fordítva a szót, a Biblia azt mondja: „aki házas… azzal törődik, hogyan legyen tetszésére a feleségének… a férjes asszony… azzal törődik, hogyan legyen tetszésére a férjének” (1Korinthus 7:33–34 NLT).
Ha több időt áldozol a karrieredre, mint a kapcsolatotokra, akkor nagy a valószínűsége, hogy az nem fog sokáig tartani. Ezért végződik a házasságok fele válással.
Értsd meg, ha összeházasodsz valakivel, akkor házasságot kötsz mindazzal, aki, és mindennel, amin keresztülment életében. Ez egy sajátos árukapcsolás.
Ha Istent kéred, ő ad bölcsességet és kegyelmet, ami mindkettőtök számára lehetővé teszi, hogy „növekedjetek a kegyelemben” (2Péter 3:18).
Lehet, hogy ez nem történik meg azonnal. Ahogy Shakespeare mondta: „Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.” A legkisebb sérülés gyógyulásához is idő kell. De ha engeded, Isten megadja neked az együttérzés olaját és a szeretet borát, hogy azzal kitisztíthasd házastársad sebeit.
Soha ne légy annyira mindig bevethető a munkahelyeden, hogy elérhetetlen légy otthon.
Elsődleges hivatásod a családod. Fontossági sorrended első helyén kell lennie, hivatásod és minden más törekvésed csak utána jöhet.
Pál tulajdonképpen azt mondja az 1Korinthus 7:32–35-ben, hogy a házas emberektől nem vár el olyan mértékű odaszenteltséget, mint az egyedülállóktól, hogy legyen idejük a kapcsolatuk építésére. Azt mondod, hogy szükséged van az Istennel töltött időre? Igen, arra kaptál elhívást, hogy szeresd Istent – és a házastársadat!
