A Királyok második könyvének 6. része egy prófétatanítványról beszél, aki fát vág egy folyó partján, amikor vízbe esik baltájának a feje, ő pedig ezt mondja Elizeusnak: „Jaj, uram!
Csak kölcsönben volt nálam!” (5. v.). Múlt időben fogalmaz, mivel úgy gondolja, hogy örökre odalett a fejszevas.
A legkevésbé sem számít rá, hogy még valaha viszontláthatná.
Megmutatja Elizeusnak, hogy hol vesztette el, mire Elizeus levág egy botot, bedobja a vízbe, és ekkor olyasvalami történik, ami vélhetően sem azelőtt, sem azután: „A fejszevas ekkor feljött a víz tetejére.”
Figyeld meg, hogy itt nem élet-halál kérdésről volt szó! Igen, csak kölcsönben volt a fejsze, és igen, elnyelte a víz a fejét, de boldog lehet, akinek ez a legnagyobb baja az életben!
Figyeld meg, hogy itt nem élet-halál kérdésről volt szó! Igen, csak kölcsönben volt a fejsze, és igen, elnyelte a víz a fejét, de boldog lehet, akinek ez a legnagyobb baja az életben!
Körülbelül olyan horderejű volt ez, mint amikor Jézus borrá változtatta a vizet a menyegzőn.
Vajon miért pazarolta arra az első csodatételét, hogy megkíméljen a szégyentől egy menyasszonyt és egy vőlegényt, akik nem készültek elég borral a lakodalmukra?
Ezek a történetek elárulnak még valamit Istenről: ő az apróságokkal is törődik – amilyen például egy lakodalom vagy egy kölcsön kapott fejsze.
Ezek a történetek elárulnak még valamit Istenről: ő az apróságokkal is törődik – amilyen például egy lakodalom vagy egy kölcsön kapott fejsze.
A mi hatalmas Istenünk számára semmilyen probléma nem túl nagy, de olyan sincs, amit túl kicsinek tartana. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
Ha neked fontos valami, akkor az a te szerető mennyei Atyádnak is fontos.
„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:6)
Isten azt akarja, hogy az életed minden apró részletét oszd meg vele.
