Isten megbocsát és helyreállít

,,Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt,,
Lukács 15:18-20

A tékozló fiú története így kezdődik: „Egy embernek volt két fia. 

A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.” (Lukács 15:11–13). 

Ennek a fiatalembernek a bűne nagy volt, igen nagy! Az ókori keleti patriarchális társadalomban az a tiszteletlenség, melyet apja irányában mutatott, minden elképzelést felülmúlt. 

Fiatalabb fiúként a családi birtok egyharmadára volt jogosult, de csak apja halála után. 

Bizonyos értelemben ezt mondta apjának: „Bárcsak már halott lennél!” 

Ha ezt döbbenetesnek tartod, akkor az apa szerető és kegyelmes válasza még megdöbbentőbb. 

Ha nagyot vétettél Isten ellen, ez igazi bátorítás lehet számodra. 

Amikor ez a fiú hazatért – tönkrementen, koldusszegényen és undorítóan –, a Bibliában ezt olvassuk: „még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20). 

Abban a kultúrkörnyezetben az apák nem szaladgáltak. Egy büszke pátriárka sosem emelte volna fel köntöse szélét, hogy mindenki lássa csupasz lábszárát futás közben! Soha! 

Jézus arra akart rámutatni ezzel: abban a pillanatban, amikor megfordulsz, hogy visszatérj Istenhez, ő kitárt karral eléd fog futni, megbocsátja bűneidet, és visszaállít a családjában téged megillető jogos helyedre. Jöjj hát hozzá még ma!

Tudd, hogy ki vagy Krisztusban!

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1). 

Hallottunk olyan emberekről, akik azután szabadulnak a börtönből, miután leülték a kiszabott büntetést egy olyan bűncselekményért, amit nem is követtek el. Téves azonosítás történt. V

alakivel összetévesztették őket. Az azonosítás azt jelenti, hogy képesek vagyunk felismerni valakit, és pontosan megmondani róla, hogy kicsoda.

A Sátán azt akarja, hogy azzal azonosítsd magad, amit az emberek mondanak rólad, ahelyett, hogy önazonosságodat az határozná meg, amit Isten mond rólad. 

Ha nem tudod, ki vagy Isten szemében, a Sátán a padlóba döngöl a kárhoztatással és az érdemtelenség érzésével. 

Isten kegyelme és feltétel nélküli szeretete üdvösséged és önértékelésed egyetlen biztonságos alapja. Isten ma azt mondja neked: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1). 

Jézus egyedül Isten véleményével azonosította magát: „tudom, honnan jöttem és hová megyek” (János 8:14).

 Az emberek szörnyű dolgokat mondtak Jézusról, de nézd csak meg, mit mondott róla Isten: „az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő” (Zsoltárok 118:22).

Néha annyira leköt minket, hogy megmondjuk az embereknek, mit tegyenek, hogy elfelejtjük megmondani nekik, kik is ők. A tudat, hogy Krisztusban vagy, olyan önbizalmat ad, hogy emelt fővel járhatsz. Eljutottál a teljességre, mert Krisztussal vagy közösségben (ld. Kolossé 2:10). 

Isten Krisztus igazságába öltöztetve lát téged (ld. 2Korinthus 5:21). 

Ha ezt elfogadod, többé nem fogod folyton elégtelennek érezni magad. 

Ha van pénzed a bankban, nem érzed magad kínosan, ha fel kell venned belőle, mert tudod, hogy a számlán a te neved szerepel. Ugyanígy nem kell küzdened más emberek elismeréséért, ha tudod, hogy Isten szeret és elfogad.