És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt,,
Lukács 15:18-20
A tékozló fiú története így kezdődik: „Egy embernek volt két fia.
A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.” (Lukács 15:11–13).
Ennek a fiatalembernek a bűne nagy volt, igen nagy! Az ókori keleti patriarchális társadalomban az a tiszteletlenség, melyet apja irányában mutatott, minden elképzelést felülmúlt.
Fiatalabb fiúként a családi birtok egyharmadára volt jogosult, de csak apja halála után.
Bizonyos értelemben ezt mondta apjának: „Bárcsak már halott lennél!”
Ha ezt döbbenetesnek tartod, akkor az apa szerető és kegyelmes válasza még megdöbbentőbb.
Ha nagyot vétettél Isten ellen, ez igazi bátorítás lehet számodra.
Amikor ez a fiú hazatért – tönkrementen, koldusszegényen és undorítóan –, a Bibliában ezt olvassuk: „még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20).
Abban a kultúrkörnyezetben az apák nem szaladgáltak. Egy büszke pátriárka sosem emelte volna fel köntöse szélét, hogy mindenki lássa csupasz lábszárát futás közben! Soha!
Jézus arra akart rámutatni ezzel: abban a pillanatban, amikor megfordulsz, hogy visszatérj Istenhez, ő kitárt karral eléd fog futni, megbocsátja bűneidet, és visszaállít a családjában téged megillető jogos helyedre. Jöjj hát hozzá még ma!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése