Vannak köztünk, akik nehezen engedik meg maguknak, hogy másként gondolkodjanak, másként beszéljenek vagy bizonyos dolgokat élvezzenek, mert attól félnek, hogy egyesek ezt kifogásolni fogják. Ezért mások meggyőződése szerint élünk ahelyett, hogy a saját meggyőződésünket követnénk.
Nincs még egy olyan erős kötelék, mint a vallásosság bilincse!
Egy keresztyén író így fogalmazott: „Olyan gyülekezetben nőttem fel, ahol azt tanították, hogy nem szabad moziba vagy focimeccsre járni (nem szabad elegyedni a világgal), és a hölgyek nem sminkelhetik magukat.
A legtöbb kérdésre a megszokott válasz az volt: »Mi ezt nem így tanultuk!«” Ilyen a hagyományok iskolájában felnőtt lelkiismeret érvelése.
Pál komolyan megdorgálta a galáciai hívőket, amiért azok ellenőrizni próbálták az emberek életét, és arra kényszerítették őket, hogy a zsidó hagyományok szerint éljenek a kegyelem evangéliuma helyett.
Azt írta nekik: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket… ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Galata 5:1)
Szoktasd magad arra, hogy kevésbé aggódj azon, mit gondolnak az emberek, inkább foglalkozz azzal, mit gondol Isten!
Figyelem, nem arról van szó, hogy elnéznénk a bűnt vagy a Szentírással összeegyeztethetetlen gyakorlatot!
De ha nem mozdulsz, amikor zöld a lámpa, egész életedben „a megfelelő pillanatra” fogsz várni, vagy „arra az időre, amikor az emberek majd megértik”, mielőtt elindulnál.
Ha így éled le az életedet, azt a végén bánni fogod.
Figyelem, nem arról van szó, hogy elnéznénk a bűnt vagy a Szentírással összeegyeztethetetlen gyakorlatot!
De ha nem mozdulsz, amikor zöld a lámpa, egész életedben „a megfelelő pillanatra” fogsz várni, vagy „arra az időre, amikor az emberek majd megértik”, mielőtt elindulnál.
Ha így éled le az életedet, azt a végén bánni fogod.
