„💞Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket” (2Korinthus 5:19)
Ezért a Sátán első cselvetése azt célozta, hogy elválasszon minket Istentől – és egymástól.
A büszkeség, a makacsság, a zűrzavar, a neheztelés, az önzés és más hasonló dolgok használatával ékeket ver emberek közé és polarizálja a kapcsolatokat.
A büszkeség, a makacsság, a zűrzavar, a neheztelés, az önzés és más hasonló dolgok használatával ékeket ver emberek közé és polarizálja a kapcsolatokat.
Ami félreértésként kezdődik, gyakran végződik dühös patthelyzetekkel vagy mérgező csendekkel, amelyek órákig, napokig, sőt, néha évekig tartanak.
Ráadásul becsapjuk magunkat azzal, hogy azt gondoljuk, ez senki másra nem tartozik, pedig a következményeket nem lehet megfékezni, hatással vannak minden kapcsolatra az életünkben.
Mindezt azért, mert eltökélt szándékunk, hogy bebizonyítsuk: nekünk van igazunk, és a másik személy téved.
Ez pedig nem csupán pszichológiai probléma; ez bűn-probléma, amihez isteni megoldásra van szükség!
Hogyan kezeli Isten a polarizált kapcsolatokat?
Pál ezt írja: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket.”
A bűn tönkretette az Istennel való kapcsolatunkat.
Mégis ő kezdeményezte a helyreállítást azzal, hogy Jézust odaadta váltságul sokakért (ld. Márk 10:45), hogy megbékéltessen minket önmagával.
A megbékélés azt jelenti, hogy újra összehozzuk azt, ami összetartozik!
Figyeljük meg ezt: Isten „nem tulajdonította nekik vétkeiket”, de nem is bagatellizálja el vagy hagyja figyelmen kívül bűnadósságunkat.
Eltörölte a keresztnél, és többé nem hozza fel ellenünk.Ezzel azonban még nincs vége.
A követeivé tett minket, és „ránk bízta a békéltetés igéjét” (2Korinthus 5:19).
Ezzel egyszersmind az egymással való kapcsolataink rendezésére is felszólít.
Néha ez azt jelenti, hogy alázattal vállaljuk a kibékülés kezdeményezését, és véget vetünk a patthelyzetnek. Készen állsz ma erre?
Ezzel egyszersmind az egymással való kapcsolataink rendezésére is felszólít.
Néha ez azt jelenti, hogy alázattal vállaljuk a kibékülés kezdeményezését, és véget vetünk a patthelyzetnek. Készen állsz ma erre?
