Csak mert Isten Lelke benned él, még nem garantált, hogy munkálkodik is az életedben az ereje. Rendelkezésedre áll ugyan, de „rá kell csatlakoznod”.
Jézus a szőlőtő és a szőlővesszők példájával szemléltette a lelki életünket:
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (5. v.).
Az imaélet beszédes. A tiéd miről árulkodik?
Ebben a hasonlatban a szőlővessző teljes mértékben a szőlőtőtől függ; önmagától képtelen gyümölcsöt teremni. A gyümölcstermés belső munka.
Ha almákat aggatna valaki egy kiszáradt fa ágaira, bárki láthatná, hogy természetellenes és erőltetett. Hasonlóképpen lehetetlenre vállalkozik az a keresztyén, aki ezt mondja:
Ha almákat aggatna valaki egy kiszáradt fa ágaira, bárki láthatná, hogy természetellenes és erőltetett. Hasonlóképpen lehetetlenre vállalkozik az a keresztyén, aki ezt mondja:
„Rá fogok aggatni egy csomó gyümölcsöt az életemre: most egy kis türelmet, később egy kis jóságot, máskor meg némi önuralmat. Egyedül is meg tudom csinálni!”
Gyümölcsöt csak a Lélek teremhet, a testi erőfeszítés hiábavaló.
„Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt” – mondta Jézus.
Miből tudhatod, hogy Krisztusban „maradtál-e” (avagy Krisztusban lakozol-e)?
Miből tudhatod, hogy Krisztusban „maradtál-e” (avagy Krisztusban lakozol-e)?
Figyeld meg az imaéletedet! Az imáidból kiderül, hogy mennyire függsz Istentől.
Miért szoktál imádkozni? Abban számítasz Istenre, amit imában elé viszel.
„Szüntelenül imádkozzatok!” – szólít fel bennünket a Biblia.
Hozd imában Isten elé a döntéseidet, a szükségeidet, a kísértéseidet, a téged érdeklő dolgokat, a terveidet, a teendőidet, a problémáidat, vagy ha venni készülsz valamit, de leginkább mindent!
Ezt jelenti a Krisztusban „maradás” – annak az állandó tudatát, hogy Isten mindig veled van, és azt, hogy a jelenlétében lakozol.
