„Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs.
Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok.
Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.
Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett:
Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajóval jött, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal.” (János 21:4–8)
Péternek döntenie kellett: otthagyja-e a halait, és Jézushoz megy, vagy hátramarad azzal, amiért keményen megdolgozott. Ilyen próbatétellel mindannyian szembenézünk, amikor megvalósítjuk céljainkat.
Péternek döntenie kellett: otthagyja-e a halait, és Jézushoz megy, vagy hátramarad azzal, amiért keményen megdolgozott. Ilyen próbatétellel mindannyian szembenézünk, amikor megvalósítjuk céljainkat.
A kihívás ilyenkor ez: „Maradjak-e itt őrizgetve az áldást, amit kaptam, vagy essek túlzásba az Úrért, teljes mértékben elkötelezve magam iránta?”
Pál röviden utal sikeres múltjára: „Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. (…)
Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam” (Filippi 3:4–6).
Most azonban mit mond?
„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért.
Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.
Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”
(Filippi 3:7–8)
Pál felismerte, hogy valódi identitása nem a teljesítményeiben, hanem a Jézussal való kapcsolatában rejlik. Azon az éjszakán Péter úgy érezhette, mintha mindent elveszítene, mégis, amikor a partra ért, ott találta Jézust – aki éppen halat sütött!
A lényeg: bármire is van szükséged, Istennek az megvan. Bármit is adsz fel érte, ő sokszorosan megtéríti.
