Ahhoz, hogy megértsük Isten akaratát, a következő napokban az újjászületett lélek jellemzőit vesszük sorra. Az újjászületett lélek az a részünk, amely képes kapcsolatba lépni Istennel és válaszolni neki.
A Biblia azt mondja: „A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.
A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg” (1Korinthus 2:14–15).
Felismerhetünk valamit lélekben anélkül, hogy az agyunkkal megértenénk. Furcsán hangzik?
Mégis így van: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok” (1János 2:20 Károli).
Néha szinte kiugrik egy ige arról az oldalról, amelyet a Bibliában olvasol, és tudod, hogy ezzel Isten szól hozzád és ad útmutatást. Abban a pillanatban talán nem érted és nem tudod észérvekkel alátámasztani, de megpendít valamit a lelkedben, ezért érzed, hogy helyes.
Ennek az élménynek a leírására különböző szavakat használunk, például „vezettetés” vagy „késztetés”.
Előfordulhat, hogy néha nem jól értelmezed és tévedsz? Igen.
Ez a legérettebb keresztyénekkel is megesik. Isten négyszer szólította meg a gyermek Sámuelt, a későbbi prófétát, mielőtt végre felismerte volna a hangját.
Ahogyan a testünket is azért edzzük, hogy erősebbé tegyük, a lelkünket is edzenünk kell, hogy érzékenyebbek legyünk Istenre és kifinomultabb legyen a lelki hallásunk.
„A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsidók 5:14)
