Légy bölcs – és ne szólj semmit!

„A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.” (Példabeszédek 10:19)

Egyszer egy gazdag nagyapa elment az orvosához, akinél egy különleges hallókészüléket rendelt. 

A készülék lehetővé tette, hogy tökéletesen halljon, ráadásul olyan jól elrejtették, hogy senki sem láthatta. Amikor visszament kontrollra, az orvosa azt mondta: 

„A családja bizonyára örül, hogy most már hallja őket.” 

A nagyapa így válaszolt: „Nos, nem szóltam nekik a hallókészülékemről. 

Csak ülök és hallgatom a beszélgetéseiket – és már háromszor változtattam meg a végrendeletemet!”

A Biblia azt mondja: „Az eszes ember vigyáz a beszédre.”

Ez tudományosan bizonyított törvényszerűség. Annak az esélye, hogy ételt teszünk a szánkba, exponenciálisan növekszik, minél többször kinyitjuk. 

Másként fogalmazva: annak az esélye, hogy valami rosszat mondunk, arányosan növekszik az általunk kimondott szavak mennyiségével. Észrevetted már, hogy annak a személynek, aki rendszeresen semmitmondó megjegyzéseket szúr be a beszélgetésekbe, a mondandója gyakran valóban semmit sem ér?

A Példabeszédek írója így figyelmeztetett:

 „Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? 

Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá” (Példabeszédek 29:20).

Egyszer egy férfi bement egy kisállat-kereskedésbe, ahol egy színes papagáj ült egy rúdon. A férfi a madárra nézett, és beképzelt hangon megkérdezte:

 „Hé, hülye, tudsz beszélni?” Csodálkozására a papagáj így válaszolt:

 „Igen, hülye, és te tudsz repülni?” 

Miért beszél Isten olyan sokat a nyelv bűneiről? Mert amikor a nyelvünkkel vétkezünk, megsértjük Őt, hatással vagyunk másokra, és magunknak is ártunk.