Építeni másokat (1)

„Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét… mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.” (Róma 16:1–2)

Gyülekezetednek olyan tagokra van szüksége, akik elkötelezték magukat arra, hogy támogatják és bátorítják egymást. Olyan emberekre van szükség, mint Fébé volt, aki „sokaknak lett pártfogója.” Azt a görög szót, amit itt pártfogónak fordítanak, a sportolók edzőire használták, akik támogatták az atlétákat, és segítették őket felkészülni az olimpiai játékokra, hogy nyerhessenek. H. F. Moule bibliatudós így mutatja be Fébét: „egy bajnok, aki kiáll másokért… odaadó, bátor barátja a bajban lévő megtérteknek, aki harcos tiltakozó, ha elnyomást lát… és megvédi a szegények ügyét.” Ez nem kis feladat! A mai önző generációban nem sokan vállalnák fel. De az igazság az, hogy nincs jobb befektetés, mint ha más embereket építünk. Ha befektetsz egy másik emberbe, azzal magadnak adsz ajándékot, mert ha az ő útját megvilágítod, azzal a te ösvényed is világosabb lesz. Az isteni jutalom pedig messze felülmúl minden földi ellenszolgáltatást: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Egy lelkipásztor megjegyezte: „Van valamid, amit senki más nem tud adni. Gondolkodj el azon, hogyan tudnád valaki más életét jobbá tenni. Kit tudnál támogatni és erősíteni? Valakinek szüksége van ma a biztatásodra… tudnia kell, hogy hiszel benne, hogy ott vagy számára, hogy úgy gondolod, megvan benne az, ami a sikerhez kell. Ha visszatekintesz, minden bizonnyal találsz valakit, akinek fontos szerepe volt abban, hogy téged eljuttasson oda, ahol most tartasz. Egy szülő vagy tanár, aki bízott benned… egy főnök, aki előléptetett, amikor nem érezted magad alkalmasnak… valaki, aki többet látott benned, mint te saját magadban.” Most rajtad a sor!