A Lélek gyümölcséről szólva kilenc jellemvonásról beszélünk: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Galata 5:22–23). Ezek a gyümölcsök nem csak dísznek vannak, azért teremnek, hogy másoknak jusson belőlük, különben annyit sem érnek, mint a meg sem termett gyümölcsök. Tegyük fel, hogy az út mentén meglátsz egy árust, és éppen friss zöldségekre vágysz. Látod a házi termesztésű paradicsomokat, tököket, uborkákat és sokféle paprikát – mindent, amire csak szükséged van. Ahogy elkezded kiválogatni, amit megvennél, az őstermelő azt mondja: „Sajnálom, ezek a termények nem eladók. Csak a saját kedvemre termelem őket, aztán nézegetem, amíg elrothadnak. Akkor kidobom őket.” Tessék??? Nos, valószínűleg nem találkoztál ilyen abszurd szituációval, és vélhetőleg soha nem is fogsz. Azért, mert a termelők és a vásárlók tudják, hogy a termények fogyasztásra vannak szánva. Persze, szépek is, és jó rájuk nézni, de az Istentől rendelt feladatuk az, hogy egészséges táplálékká legyenek az embereknek. Ha csak templomba járunk, prédikálunk a gyümölcsökről, elemezzük a gyümölcsöket, és vizsgálgatjuk egymás gyümölcseit, akkor nagyot hibázunk. Nem elég gyümölcsöt teremni, másoknak is kell adnunk gyümölcseinkből, hogy áldássá lehessenek számukra, és így megízleljék Isten országát. Pál azt írja: „mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2:10).
A gyümölcstermés és a gyümölcs továbbadása ugyanannak az érmének a két oldala lelki értelemben.
