2023. december 6., szerda

SOHA NE FELEDD AZOKAT, AKIK SEGÍTETTEK NEKED! ❤️

Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok”
(Filippi 1:3) 
Pál gyakran elismerte azokat, akik segítettek neki.
„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok… mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig.”
(Filippi 1:3–5)
„Az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem vállalt velem közösséget, csak ti egyedül, mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre.
Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra.” (Filippi 4:15–17).

A thesszalonikai hívőknek ezt írja:
„Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek” (2Thesszalonika 1:3–4).

Barbara Glanz számol be egy férfiről, aki emlékezett nyolcadik osztályos irodalomtanárára.
Írt a hölgynek, és ezt a választ kapta:
„El sem tudod képzelni, milyen sokat jelentett a leveled. 83 éves vagyok, és egyedül élek.
A barátaim már mind elmentek. A családom is elment. 
50 évig tanítottam az iskolában, és a tiéd az első köszönőlevél, amit egy volt diákomtól kaptam. 
Néha elgondolkozom azon, vajon mennyit ért az életem.
Halálom napjáig újra és újra el fogom olvasni a leveledet.”
Érdekes módon ő volt az a tanár, akit a legtöbbet emlegettek volt diákjai az osztálytalálkozókon, de soha senki nem mondta el neki.
Az értékelés kifejezése igazán nem kerül sok időbe és pénzbe, de valakinek az egész világot jelentheti. Nos, ma kinek kell kifejezned nagyrabecsülésedet?