Az előző részben olyan alapelveket kezdtünk áttekinteni, amelyek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megértsük és betöltsük az Istentől kapott küldetésünket.
Elérkeztünk a harmadik alapelvhez, amely arról beszél, hogyan maradhatunk aktívak, miközben Isten vezetésére várunk.
3) Amíg várakozol, fektess be mások életébe! Isten azt mondta ószövetségi népének:
3) Amíg várakozol, fektess be mások életébe! Isten azt mondta ószövetségi népének:
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás 29:11).
A reménynek azonban tápanyagban gazdag környezetre van szüksége.
A reménynek azonban tápanyagban gazdag környezetre van szüksége.
Isten nem arra adott engedélyt népének, hogy reménykedjenek, de közben ölbe tett kézzel üldögéljenek. Nem, ő pontosan megmondta, hogy mit vár tőlük addig, amíg ő jövőjük részleteit kidolgozza: „Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! … Munkálkodjatok annak a városnak a jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is” (Jeremiás 29:5–7 NIV).
Amíg arra vársz, hogy Isten javadra fordítsa a dolgokat, ragadd meg a lehetőséget és kezdj el befektetni mások életébe!
Sokan közülünk azt gondolják, hogy semmit sem tehetünk addig, amíg Istenre várakozunk, pedig a valóságban nagyon is sok mindent tehetünk. Isten azt mondta: „Fektessetek be a körülöttetek élők életébe, mert ha ők felvirágoznak, a ti életetek is bővölködni fog.”
Sokan közülünk azt gondolják, hogy semmit sem tehetünk addig, amíg Istenre várakozunk, pedig a valóságban nagyon is sok mindent tehetünk. Isten azt mondta: „Fektessetek be a körülöttetek élők életébe, mert ha ők felvirágoznak, a ti életetek is bővölködni fog.”
Ezt sokan nem értik. Csak egyetlen személlyel foglalkozunk: saját magunkkal.
Amikor aztán elszúrjuk a dolgokat, hajlamosak vagyunk csak magunkat látni.
Isten azonban ezt mondja: „Amíg arra vársz, hogy valami jót tegyek érted, kezdj el te valami jót tenni másokért!”
Erre értette Pál, amikor azt mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20:35).
Majd hozzátette: „…ha valaki valami jót tesz, megjutalmazza azért az Úr” (Efezus 6:8 NIV).
Ha áldássá leszel mások számára, az szó szerint megnyitja azt a csatornát, amin keresztül Isten téged áldhat meg!
Ahhoz, hogy ezek az alapelvek az életünk részévé váljanak, időre is szükség van.
Ha áldássá leszel mások számára, az szó szerint megnyitja azt a csatornát, amin keresztül Isten téged áldhat meg!
Ahhoz, hogy ezek az alapelvek az életünk részévé váljanak, időre is szükség van.
Erről holnap olvashatunk egy érdekes igaz történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése