Isten Igéje nem hagyja figyelmen kívül és nem is minimalizálja az élet fájdalmas valóságát. Elkerülhetetlen, hogy veszteségeket tapasztaljunk a magunk vagy szeretteink életében.
Betegség, öregedés, halál, válás, fogyatékosság, függetlenség elvesztése, munkanélküliség, pénzügyi nehézségek stb. A mai kultúra nyereségre készít fel minket, nem veszteségre; táncra és nem gyászra (ld. Prédikátor 3:4).
A nagy veszteségek ismeretlen területre sodornak minket.
A nagy veszteségek ismeretlen területre sodornak minket.
Meg kell hát értenünk a veszteség dinamikáját annak érdekében, hogy túl tudjunk jutni rajta és visszatérjünk az életbe.
Az életet megváltoztató veszteség a gyásszal kezdődik, azzal a gyötrelmes érzéssel, hogy egy számunkra nélkülözhetetlen személy vagy dolog el lett szakítva tőlünk, és úgy érezzük, hogy kifosztottak minket. Aztán jön a bánat: a mindent elborító szomorúság hervasztó érzése, melyet gyakran harag, szorongás, zavarodottság és tehetetlenség kísér.
Ezután jön a megsiratás időszaka, amikor elkezdjük kifejezni gyászunkat és veszteségünket.
Ez a könnyek, az előtörő emlékek és a szívszaggató zokogások kemény munkával járó időszaka, amely a lelkünk mélyéig megráz minket.
Bűntudatot érzünk, és bánkódunk amiatt, amit mondtunk vagy tettünk, vagy nem mondtunk és elmulasztottunk megtenni. Fájdalmunk lehetőséget ad a körülöttünk lévőknek a reakcióra: vigaszt és megerősítést nyújthatnak a gyógyulás megkezdéséhez. Ez Isten protokollja a megtört szívek gyógyítására.
120 éves korában meghalt Izráel népének szeretett vezetője egy gyásztól sújtott nemzetet hagyva maga után (ld. 5Mózes 34). Isten harminc napot adott nekik, hogy gyászolják veszteségüket és vigasztalják egymást, mielőtt folytatnák az élet dolgait. Szánj hát időt arra, hogy meggyászold a veszteségeidet, mert Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Máté 5:4).
120 éves korában meghalt Izráel népének szeretett vezetője egy gyásztól sújtott nemzetet hagyva maga után (ld. 5Mózes 34). Isten harminc napot adott nekik, hogy gyászolják veszteségüket és vigasztalják egymást, mielőtt folytatnák az élet dolgait. Szánj hát időt arra, hogy meggyászold a veszteségeidet, mert Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Máté 5:4).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése