Férjek és feleségek (5)

„Ti, férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg neki a tiszteletet…” (1Péter 3:7)

Meg kell ismerned a feleségedet, és tiszteletben kell tartanod a szükségleteit.

Amikor Isten a nőt teremtette, fogadónak és válaszadónak alkotta. Egy kicsit lágyabbra, egy kicsit melegebbre, egy kicsit érzelmesebbre formálta, hogy így reagáljon férjére. 

Egy asszony úgy válaszol a férfinak, hogy amit az akar, azt követelés helyett adással kaphassa meg. 

Ha feleséged érzi, hogy őszintén szereted, és biztonságban érzi magát melletted, akkor nem kell aggódnod amiatt, hogy teljesíti-e a családban rá háruló kötelezettségeket. 

Nem kell azon tűnődnöd, hogy lesz-e élénk, bensőséges testi kapcsolatotok. 

Ő mindig kész lesz válaszolni szükségeidre. De ez azt jelenti, hogy feleségedet és családodat kell első helyre tenned életedben. Néha ez azzal jár, hogy azt mondod: „Sajnálom, srácok, de ma este nem tudok veletek lenni, mert a feleségemmel lesz randim.” 

Ha ilyen férj vagy, akkor megkapod feleségedtől azt a választ, amit szeretnél, anélkül, hogy követelnéd. 

De készülj fel arra, hogy lehetnek a felszín alatt megbúvó és esetleg elmérgesedő problémák, amiket kezelned kell, mielőtt tovább tudnátok lépni társakként. Ha ilyen van, legyen benned elég alázat, hogy azt mondd: „Sajnálom, hogy csalódást okoztam. 

Nem szerettelek úgy, ahogy kellett volna, és tudom, hogy ez hatással volt a kapcsolatunkra. Nem szenteltem rád annyi időt és figyelmet, amennyire szükséged volt. 

De mától kezdve változtatni fogok. Isten segítségével megpróbállak úgy szeretni, amilyen szeretetet megérdemelsz.” 

Nos, tisztelt férjuram, a feleséged talán elájul, amikor ezt meghallja, de ha valóban így is teszel, akkor olyan házasságotok lehet, amilyenről mindig is álmodtál.

Férjek és feleségek (4)

„Ádámban mindnyájan meghalnak.” (1Korinthus 15:22)

A Biblia azt írja: „Ádámban mindnyájan meghalnak.”
Miért Ádám miatt? Mert ő volt az első családfő, tehát ő volt a felelős azért, ami a családjában történt. 

Mint emberek, Isten előtt egyenlők a férjek és a feleségek. De a házasságban különböző szerepük van. Ami az első családban megtörtént, az annak a következménye volt, hogy két ember Istentől függetlenül akart élni. Sok kapcsolat ma is ezért nem működik. 

Egyik vagy másik fél úgy dönt, hogy Isten törvényeitől és tekintélyétől függetlenül akarja élni az életét. Ez megmutatkozik abban, hogy a házasságok közel fele válással végződik. 

Igaz, hogy ebből a százalékarányból az nem derül ki, hogy hányan maradnak ugyan házasok, de azt mondják, hogy nem boldogok, és még egyszer nem házasodnának össze ugyanazzal az emberrel. 

A konfliktusok abból erednek, ha a két házasfélnek különböző a múltja, a tanulási stílusa, a személyisége és a háttere. Egyikőjük például ezt mondja: „engem így nevelt az apám”, vagy: „az én anyám ezt mindig így csinálta.” Mindannyiunknak megvan a saját elképzelése a dolgokról, amiből kialakul számunkra „a jó és rossz tudása” – vagyis, hogy szerintünk mi a jó és mi a rossz a házasságban. Mindenkinek van véleménye. 

A gond csak az, hogy egy egész életet eltölthettek a véleményeteken vitatkozva, mégsem juttok sehová. 

Krisztus követőiként arra vagyunk elhívva, hogy életünket ne személyes megérzésre, hanem a Biblia kijelentésére alapozzuk, és arra építsük házasságunkat. Ádám feladata az volt, hogy megismerje Isten nézőpontját az életre és a családjára vonatkozóan, aztán megismertesse ezt családtagjaival is. Hogyan? Úgy, hogy szerető férjként az Isten szerinti vezetés példája lesz.

Ha egy család így működik, Isten áldása mindig jelen lesz benne.

Férjek és feleségek (3)

„Jelenjék meg minden férfi az Úristennek, Izráel Istenének színe előtt!” (2Mózes 34:23)

Isten azt mondta: „Évente háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristennek, Izráel Istenének színe előtt! Mert népeket űzök ki előled, kiterjesztem határaidat, és senki sem kívánja meg országodat, amikor évente háromszor fölmész, hogy megjelenj az Úrnak, a te Istenednek színe előtt.” (2Mózes 34:23–24).

Évente háromszor Izráel férfiúinak lelkigyakorlatra kellett menniük, és kérniük kellett Isten útmutatását. Isten pedig megígérte, hogy megvédi a családjukat és birtokukat, amíg úton vannak, sőt, „kiterjeszti határaikat”. Tehát ha férj vagy, és szeretnéd, hogy Isten megvédje a családodat és megáldja vállalkozásaidat, akkor időt kell szánnod arra, hogy gondolataidat, tetteidet és döntéseidet alárendeld Isten vezetésének. Nem lehetsz jó családfő, amíg feletted nem Krisztus a fő.

A legjobb, amit annak érdekében tehetsz, hogy jó családfő és jó férj légy, ha megkérdezed magadtól: „Mi a véleménye Krisztusnak erről a dologról?” (ld. 1Korinthus 2:16).

Aztán kövesd azt, amit mond. Ha ezt megteszed, feleséged oda fog figyelni rád és együtt fog működni veled. Miért? Mert többé nem a te véleményeddel vitatkozik, most már bevontad Krisztust és az ő szavát a számításba. Lehet, hogy a feleségednek időre lesz szüksége, míg megbízik vezetésedben és tisztelni fogja gondolkodásodat, de ha látja, hogy Istennel jársz és az ő alapelvei szerint élsz, bízni fog benned és biztonságban érzi majd magát.
Amikor egy feleség azt mondja a férjének: „ölelj át”, nem feltétlenül fizikai közelségre vágyik, hanem arra a biztonságérzetre, ami iránti vágyat Isten teremtette belé.
Olyan férjre van szüksége, akit szerethet, akiben bízhat. Isten téged is ilyen férjjé tud formálni.

Férjek és feleségek 2-3 rész

„Minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi.”

(1Korinthus 11:3)

Pál azt írja: „tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten” (1Korinthus 11:3).

Isten tervében rend van. Ahogy Krisztus engedelmeskedett Istennek, a férfiaknak is engedelmeskedniük kell Krisztusnak, a feleségeknek pedig engedelmeskedniük kell istenfélő férjüknek. Figyeld meg, az ige azt írja: „az asszony feje a férfi”, nem azt, hogy minden asszony feje. Ez a szervezeti felépítés nem alkalmazható a munkahelyen vagy más kapcsolatokban. 

Ha nem tartjuk tiszteletben az Isten szerinti rendet, a Sátán be tud lépni az otthonunkba, ahogy az első otthonba behatolt az Édenben. Az engedelmesség manapság népszerűtlen szó. De ha a Biblia szemszögéből nézzük, akkor meglátjuk, hogy az engedelmesség egy pozitív erő a jó dolgok véghezvitelére, nem pedig negatív erő a nők elnyomására és alárendelt állapotba kényszerítésére. 

Az engedelmesség görög szava, a hüpotasszó azt jelenti, hogy önként alárendelem magam egy másik személy tekintélyének. Jelentéstartalmában nincs kényszer, hanem hajlandóság arra, hogy elfogadjuk, akit és amit Isten készített számunkra, és alárendeljük magunkat a másik tekintélyének. 

A férj Istennek, a feleség pedig Istennek és a férjének. Pál azt írja: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte…” (Efezus 5:25).

Ha egy férj így szereti a feleségét, hogy önmagát adja neki, akkor a feleség örömmel alárendeli magát a férje vezetésének a családjukban. Férje szeretete és védelme az, ami lehetővé teszi, hogy teljes mértékben kibontakoztassa az Istentől kapott lehetőségeit.

***********************************************

„Az asszony… szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.” (1Mózes 3:6) 

A Teremtés könyvében olvassuk, hogy mielőtt Isten megteremtette Évát, figyelmeztette Ádámot, hogy ne egyen a tiltott gyümölcsből, ezért az ő felelőssége volt, hogy ezt a tiltást elmondja a feleségének is. 

Egyértelmű, hogy nem végezte valami jól a feladatát. Ezért aztán elvesztette az állását, sőt az otthonukat is el kellett hagyniuk. 

Figyeld meg, hogy az ördög először Évát környékezte meg a kísértéssel, hogy ne engedelmeskedjen Istennek. „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról… és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.” 

Kérdés, hol volt Ádám, amikor a Sátán félrevezette Évát? Ott volt vele. 

Fontos tanulság van ebben: ha egy férfi nem hallgat Istenre és nem engedelmeskedik neki, akkor nem tud olyan vezető lenni, amilyenre a feleségének és a családjának szüksége van. 

Szó szerint megnyitja az ajtót a Sátán előtt, és engedi, hogy az bejöjjön és feldúlja az otthonukat. Amikor a Sátán megpróbálta rátukmálni az árut Évára, Ádám ott állt szó nélkül, ahelyett, hogy azt mondta volna: „Ez hazugság. 

Ha nem követjük azt az utat, amit Isten mutatott, akkor mindent elveszítünk.” 

A házasságban nem az a kérdés, ki a főnök, hanem az, hogy elfogadjuk-e azt a rendszert, amit Isten azért teremtett, hogy a családban mindenki az ő áldásaiban részesülhessen. 

A Biblia azt mondja, hogy a Sátán „azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (János 10:10). 

De ha egy férj őszintén elkötelezte magát Krisztusnak, akkor meg tudja védeni a családját. 

Ezért, ha férj vagy, fel kell vállalnod ezt a szerepet.

Ha pedig feleség vagy, akkor biztatnod kell a férjedet arra, hogy Istennel járjon, és tudtára kell adnod, hogy megtiszteltetésnek és kiváltságnak tartod, hogy ilyen embert követhetsz.

Hallgass a jó tanácsra!

„A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12:15)

Ha valamit nem tudsz, akkor könnyebben követsz el hibákat. 

Lehet, hogy sok mindent tudsz, de nem tudsz mindent. Ezért mindig nyitottnak kell lenned a jó tanácsokra, sőt, keresned kell azokat. 

A profi golfozók mellett mindig van egy segítő, akinek nem csak annyi a dolga, hogy az ütőket vigye, támogatására és értékes tanácsaira is szükségük van. 

Tommy Bolt minden idők egyik legnagyszerűbb golfjátékosa volt – de volt egy nagy hibája: elviselhetetlen természete. Egyik évben, egy dél-kaliforniai versenyen annyira dühös volt előző napi rossz teljesítménye miatt, hogy azt mondta segédjének, hogy ha feltesz neki egy kérdést, akkor csak annyit válaszolhat rá, hogy: „Igen, Mr. Bolt” vagy „Nem, Mr. Bolt.” Egyébként maradjon csendben. Bolt kezdőütése után úgy tűnt, a labda egy fa mögött állt meg. Amikor odaértek, megkérdezte a fiút: „Mit gondolsz, az ötös vassal üssem el?” A segéd a parancsnak engedelmeskedve egyszerűen ennyit mondott: „Nem, Mr. Bolt.” Bolt mégis az ötös vasat használta, és hihetetlen távolságra elütötte a labdát, az a lyuktól alig néhány méternyire állt meg a pázsiton. Bolt a fiúhoz fordulva büszkén kérdezte: „Na, ehhez mit szólsz?” A segéd, miközben felvette a táskát és elindult a pázsit felé, csendesen megjegyezte: „Az nem az ön labdája volt, Mr. Bolt.” 

Ha nem akarsz hibákat elkövetni, melyek miatt később bánkódnál, fogadd el a jó tanácsot! 

A Bibliában azt olvassuk: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.”

Melyik törvény alatt élsz?

„Az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.” (Róma 8:2) 

Azt mondod: „Nem érem fel Isten mércéjét. Vajon eljön-e valaha az az idő, amikor régi, testies természetem már nem jön elő, és nem próbál lehúzni?”

Van egy rossz hírem, és egy jó. A rossz hír az, hogy ahogy a gravitáció törvénye mindig működik, ugyanígy a „bűn törvénye” is mindig hat, és testies természetünk aszerint akar működni. 

A jó hír az, hogy van egy magasabb törvény is, és aszerint is működhetsz. 

Ez „az élet Lelkének törvénye”, amely felülírja „a bűn és a halál törvényét”. 

A tömegvonzás törvénye szerint, amit feldobunk, az le fog esni. De ha egy repülőgépen ülsz, akkor egy másik törvény működését figyelheted meg: az aerodinamika törvényét. 

Ennek köszönhető, hogy ha a repülőgép egy bizonyos sebességgel halad, akkor a megfelelő tolóerő lehetővé teszi, hogy legyőzze a gravitációt. 

Ez nem jelenti azt, hogy a tömegvonzás törvénye többé nem létezik. Érted már a lényeget? 

Azt kérdezed, mi a Lélek törvénye? Jó kérdés. 

Íme, a válasz: ha a Szentlélek benned él, és te a magad ereje helyett az ő erejére támaszkodsz, ha érzékeny vagy vezetésére és engedelmeskedsz parancsainak, akkor többé nem uralkodik rajtad „a bűn és a halál törvénye”. 

Így nem a „még erősebben próbálkozom” működtet, hanem a „még jobban ráhagyatkozom Isten erejére”, mert ő él benned, és belőle merítesz erőt a győzelmes élethez.

Fedezd fel, kikhez szól az elhívásod!

„Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?” (Apostolok cselekedetei 2:8)

Az egyház születésének napjáról ezt olvassuk: 

„Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni?”  
(ApCsel 2:4–8,12). 

A „mi akar ez lenni” kérdés azt jelzi, hogy Isten mindenkit szeret, és mindenféle embereket használ: cigányokat és parasztokat, motorosokat és egyetemi professzorokat, egyedülálló szülőket és gazdag vállalatvezetőket. Azt is elmondja, hogy ha megtelünk Isten Szentlelkével, akkor ő mindannyiunkat személyre szabottan felkészít, hogy milyen emberek felé szolgáljunk. 

Tehát:

1) Kikkel tudsz könnyen beszélgetni? Tizenévesekkel? Kábítószerfüggőkkel? Idősekkel? Lehet, hogy kisgyerekekkel nem találod meg a hangot, de remek párbeszédet tudsz folytatni felsővezetőkkel. Nem gond; téged Isten ilyennek teremtett.

2) Kik azok, akikkel különösen is együttérzel? Isten nem terhel meg mindannyiunkat egyformán.

 „Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket” (Zsoltárok 33:15). 

Mibe szakad bele a szíved, mi zaklat fel legjobban? Ha hajléktalanokat látsz, vagy ha szexkereskedelem áldozataival találkozol? 

Ha megsajnálod a gyászolókat vagy az elváltakat? 

Pál azt mondta, hogy Isten „megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket” (2Korinthus 1:4). 

Ezért ismerd fel, hogy kikhez küld Isten!

Atyám, segíts, hogy felismerjem talentumaimat, és a legtöbbet tudjam kihozni belőlük, a te dicsőségedre használva őket!

Jézus vérén megváltva

„Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
(1János 1:7)

Templomba jársz, megteszed a tőled telhetőt, mégis bizonytalannak érzed magad azzal kapcsolatban, hogy Isten beenged-e majd a mennybe. 

Íme, azoknak a bizonyságtétele, akik már a mennyben vannak:
 „aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké” (Jelenések 1:5–6). 

A svájci Zermattban a Matterhorn Múzeumban ki van állítva egy elszakadt kötél, melynek érdekes története van. Olyan hegymászók használták, akik megmászták a Matterhornt, és már lefelé ereszkedtek. Az egyik mászó azonban megcsúszott, és másik három embert is magával rántott a mélybe. A csapat többi tagja minden erejével nekifeszült a mindannyiójukat összekötő kötélnek, arra számítva, hogy így megállíthatják társaik zuhanását. Ám ahogy a kötél megrándult, legnagyobb rémületükre el is szakadt, halálba rántva a négy embert. 

Senki sem tudja, hogy miért használtak gyenge minőségű kötelet. Pedig azt igenis tudták, hogy az nem az Alpokban használatos valódi hegymászó kötél volt, olyan, amit a többitől megkülönböztet a benne végigfutó vörös szál, ami garantálja a biztonságát. 

Van ebben a történetben egy tanulság. 

A Bibliában a Teremtéstől a Jelenésekig végigfut egy vörös vezérfonal, ami azt az egyetlen dolgot jelképezi, ami megmenthet: Jézus vérét. Az ószövetségi hívők előretekintettek a keresztre, az újszövetségi hívők pedig visszanéztek rá. 

Ha bízol Krisztus elvégzett áldozatában, akkor Isten elfogad, és egy napon megnyílik előtted a menny kapuja, és örökre vele élhetsz. 

Ennek az alapja ez az igazság: „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” 

Nincs szükség semmi többre, de ennél kevesebb nem elég, hogy bejuss azon a kapun!

Légy áldássá a jövő nemzedék számára!

„Kiárasztom lelkemet utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.”
(Ézsaiás 44:3)

Kedves Szülő! 

Íme, egy bibliai ígéret, amire ráállhatsz:

 „Kiárasztom lelkemet utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.” 

Gyermekeidnek túl kell nőniük rajtad. Ami neked a plafon, számukra annak kellene az alapnak lennie. Nem csupán követniük kellene, hanem az általad lefektetett alapokra kellene valami nagyszerűt építeniük. 

Ne használd a fennálló állapot kényelmét kifogásként, ha kell, változtass a régi gondolkodásmódon. 

Ahhoz, hogy túl tudj lépni korlátaidon, fel kell hagynod azzal, hogy ilyeneket mondasz: „én már csak ilyen vagyok”, vagy: „az én családom sose vitte semmire, én sem fogom.” 

Ha ilyet állítasz, azzal ellentmondasz Istennek. 

Amikor Isten megszabadította az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, a nép elindult az ígéret földje felé. Ezt az utat tizenegy nap alatt meg lehet tenni, de nekik negyven évbe telt. 

Mi történt? Az, hogy folyton panaszkodtak, és ezért ugyanazt a hegyet járták körbe újra meg újra. Miért? 

Mert előtte négyszáz éven át rabszolgaságban éltek, ezért úgy gondolkodtak és úgy beszéltek, mint a rabszolgák. Nem tudták felfogni azt, amit Isten ígért nekik. 

Végül Isten azt mondta nekik: „Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyvidéket, forduljatok észak felé!” (5Mózes 2:3). 

Ha a múltad kudarcok sorozata volt, húzz határt a homokba még ma, és mondd: „Ebből elég volt. Bízni fogok Istenben, hogy nagyobb és jobb dolgokat készített nekem!” 

Ilyen pillanatokban sorsok változnak meg. 

Összegzésül: azok a döntések, amiket ma meghozol, nemcsak rád lesznek hatással, hanem gyermekeidre is. Ezért kérd Istent, hogy segítsen jó döntéseket hozni!

Megvalósítani az álmot (2)

„Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg!” (1Mózes 37:19–20)

Hogyan reagáltak József nagy álmaira a testvérei? „Gyertek, öljük meg!” 

Néha azok fognak legjobban neheztelni az álmodra, akik a legközelebb állnak hozzád, 

Isten mégis segíteni fog megvalósítani azt. 

Andrés Segovia Spanyolországban született, és már gyermekkorában elkezdett gitározni tanulni. Abban az időben a gitárt nem tartották többre egy népi hangszernél; komoly zeneszerzők és előadóművészek semmire se becsülték. De Segovia meglátta a gitárban is a klasszikus zene lehetőségét. Elkezdte tanulmányozni a klasszikus zenét játszó hegedűművészek és csellisták technikáit. Aztán ezeket a technikákat gitárra alkalmazta, és kifejlesztette a saját módszerét. Feldolgozta a régi nagy mesterek, például Bach műveit, és megtanulta őket eljátszani a hangszerén. 1909-ben, tizenhat évesen lépett fel először. 1919-ben világkörüli turnéra utazott, és meghódította a klasszikus zene világát. 

A zeneszerzők elkezdtek gitárra írni műveket, és egy egészen új zenei műfaj született. 

Nyolcvan év alatt Segovia megváltoztatta az emberek felfogását erről a hangszerről. 

Mint sok más hatalmas álom, az ő álma is sokkal nagyobb hatással volt, mint amit elképzelt. Az ő erőfeszítései nyitották meg a gitár előtt a hangversenytermek és jazz-zenekarok ajtaját, ez pedig később az elektromos gitárhoz vezetett. Sok mindenért tartozunk köszönettel Andrés Segoviának; ha nem lett volna az ő álma, akkor a huszadik századi zene talán egészen más irányba haladt volna. 

A lényeg: ha valóban törekszel álmod megvalósítására, akkor el sem lehet képzelni, milyen messzire juthatsz!

1-rész
http://napiahitatmaiige.blogspot.com/2018/09/megvalositani-az-almot-1.html

Megvalósítani az álmot (1)

„Légy erős és bátor!” (Józsué 1:9)

Amikor eljött az ideje, hogy Józsué átvegye Mózes helyét, Isten ezt mondta neki: 

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9). 

Ma ugyanezt mondja Isten neked is. Azt akarja, hogy törekedj megvalósítani azt az álmot, amit ő ültetett el a szívedben. 

Alfred D. Souza írta: „Sokáig úgy tűnt számomra, hogy az élet mindjárt elkezdődik – úgy értem a való élet. De mindig volt valami akadály az útban, valami, amin előbb túl kellett jutni, valami befejezetlen ügy, letöltendő idő, és kifizetendő adósság. Aztán majd elkezdődik az élet. 

Végül azonban ráébredtem, hogy ezek az akadályok voltak az életem.” 

Amikor akadályokba ütközöl, felfedezel magadról olyan dolgokat, amiket azelőtt nem tudtál. Rájössz, mennyire hiszel Istenben – és magadban. 

Minden probléma segít jobban megismerni önmagadat. Az akadályok csupán felhívások arra, hogy megerősítsd a pozíciódat az álmod feladása helyett. Ha visszatekintesz az életedre, jobban fogod bánni azokat a dolgokat, amiket nem tettél meg, mint azokat, amiket megtettél. 

Ezért ha az álmod lehetetlennek tűnik, bízz Istenben, és cselekedj úgy, mintha a kudarc lenne lehetetlen. Miért? „Mert Istennek minden lehetséges” (Márk 10:27). 

Ez azt jelenti, hogy ha elindulsz megmászni a Mount Everestet, mindenképpen vidd magaddal a zászlót! 

Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy nem lehet megcsinálni. Vagy azokra, akik azt mondják, hogy túl nagy kockázatot vállalsz. Ne is törődj azokkal, akik azt mondják, hogy nem lehet, csak összpontosíts arra, amiről Isten mondta, hogy lehetséges

Isten meg nem érdemelt jósága

„Ne félj! Mert… jót teszek veled…” (2Sámuel 9:7 katolikus) 

A bibliai időkben, ha egy új király került a trónra, általában kivégeztette vagy száműzte az előző király minden családtagját. 

Íme, a történet: Jónátán, Saul király fia, és Dávid, akit Saul gyűlölt, nagyon jó barátok voltak, olyannyira, hogy szövetséget is kötöttek egymással, hogy megvédik egymás életét. 

Miután Jónátán és Saul elestek a csatában, Jónátánnak egyetlen leszármazottja maradt: fia, Méfibóset. Ezért Dávid a palotába hozatta őt, és azt mondta neki: „Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel” (2Sámuel 9:7). 

Méfibóset azelőtt Lódebárban élt (ld. 2Sámuel 9:4–5), ennek a helynek a neve azt jelenti: 

„legelő nélküli hely, olyan hely, ahol nincs semmi”. 

Ennek azért van jelentősége, mert ha nincs önbecsülésed, akkor azt általában a környezeted is tükrözi. Vagy teljesen feladod, vagy tökéletességre törekvéssel akarod túlkompenzálni. 

Pedig egyiket sem kell tenned. A Bibliában az áll, hogy Isten megbocsátott neked Krisztusban (ld. Efezus 4:32). 

Isten nem azért fogad el, hogy ki vagy, hanem azért, hogy Kié vagy! Méfibóset mindkét lábára sánta volt, nem tudott rendesen járni. Lelki értelemben te sem tudsz! Mefíbóset mégis „állandóan a király asztalánál étkezett” (2Sámuel 9:13). 

Beteg lábait nem látta senki, mert eltakarta azokat a király asztala. Isten ugyanezt teszi veled is! Krisztus igazságának ruhájába öltöztet, és minden bűnödet eltakarja Krisztus vérével. 

Ez azt jelenti, hogy az ő szemében mindig elfogadott vagy – most, ebben a percben is.

Jézus a megtört szívek orvosa

M A I GONDOLAT ❤

Néha, amikor problémánk van, azt tesszük, amit Mária és Márta tettek testvérükkel, Lázárral, amikor meghalt. Eltemetjük, és egy nagy követ gördítünk elé.
Aztán jön Jézus, és azt mondja, hogy vegyük el a követ, mert ő akarja kezelni a helyzetet, és meg akar gyógyítani minket.

Őszinteség, alázat és bátorság kell a kő elhengerítéséhez egy makacs vagy szégyenteljes ügy elől.

Ám sohasem leszel egész és egészséges, amíg nem vagy hajlandó megtenni ezt.

El tudod képzelni, milyen állapotban volt Lázár négy
nap után a sírban?

Márta azt mondta róla: „… már szaga van”. Jézus mégis ezt mondta:
„…ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét” (János 11:40).


Ebben a történetben az a nagyszerű, hogy nem számít, mennyire előrehaladott vagy mennyire kellemetlen a helyzet, Jézus meg tudja fordítani érted.

Neked azonban hajlandónak kell lenned elhengeríteni a követ, hogy Jézus elvégezhesse munkáját.
Ha engeded, ő vissza tudja adni neked, amit az élet elvett tőled.

Lehet, hogy az emberek már lemondtak rólad, de Jézus sohasem fog!!!

Növekedni a megpróbáltatások által

„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1:4)

Jakab azt írja: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:2–8). 

Figyelj meg három dolgot ebben a szentírási szakaszban:

1) A hit akkor növekszik, ha próbára van téve. Nem lehet tudni, hogy milyen erős egy horgony, amíg a vihar teljes erejével le nem csap rá.

2) Isten meg fogja adni a próba kiállásához szükséges bölcsességet. Nos, nem fog minden miértedre választ adni. Ezért ahelyett, hogy kérdőre vonnád őt, inkább imádkozz így: „Uram, hogyan akarod ezt a megpróbáltatást a lelki növekedésemre használni? Hogyan működhetek együtt veled, hogy a lehető legnagyobb hasznát vehessem annak, ami velem történik? Milyen változást akarsz elérni az életemben?” Az ilyen kérdésekre Isten válaszolni fog.

3) Engedelmeskedned kell. Lehet, hogy bölcsességet kérsz Istentől, aztán vitatkozni kezdesz vele, halogatod a dolgot, vagy minden mással foglalkozol, miközben próbálod eldönteni, hogy engedelmeskedj vagy sem. „Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól.” Ha Isten bölcsességet ad, a válaszod ez legyen: „Szólj, mert hallja a te szolgád” (1Sámuel 3:10).

Megbántott valaki? Bocsáss meg!

„Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved!” (Példabeszédek 24:17)

Az életben legalább annyi ellenséged lesz, mint amennyi barátod. Ez az élet elkerülhetetlen velejárója. A kérdés nem az, hogy lesznek-e ellenségeid, hanem az: hogy fogsz bánni velük? 

A barátaink a legjobbat hozzák ki belőlünk, az ellenségeink pedig – ó jaj – a legrosszabbat! 

De Krisztus követőjeként három dolgot nem tehetsz: nem neheztelhetsz, nem állhatsz bosszút, és nem örülhetsz, ha ellenségedet utoléri a megérdemelt büntetés. 

A Biblia azt mondja: „Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik.,, (Példabeszédek 24:17–20). 

Ne engedd, hogy a keserűség és neheztelés tönkretegyen. Jobb most bevenni az orvosságot, mint később szenvedni. Soha ne kívánj rosszat ellenségednek, hagyd a bosszút Istenre. 

A megtorlás Isten dolga, nem a miénk.

Lehet, hogy tudod, mit tett veled az illető, de csak Isten tudja, hogy miért tette. 

Pál röviden és velősen megmondta: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. 

A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:17–19). Megbántott valaki? Bocsáss meg neki!

Otthon lenni Isten szeretetében

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” (János 15:9)

Amikor valaki azt mondja neked: „érezd otthon magad nálam”, az azt jelenti, hogy szívesen lát és elfogad. Ezt fejezte ki Jézus is, amikor azt mondta: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” 

Soha senki nem szeretett annyira és nem fog annyira szeretni, mint ahogy Isten szeret. Ezt azért annyira nehéz felfognunk, mert semmihez sem tudjuk hasonlítani az ő szeretetét. Semmit sem tehetünk azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogy szeret, és semmi nem veheti rá arra sem, hogy kevésbé szeressen. Ironikus, hogy egész életünket azzal töltjük, hogy kiérdemeljük szeretetét, pedig az csak hit által lehet a miénk. 

János azt mondja: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.” (1János 3:1). 

Lehet, hogy olyan szüleid voltak, akik nem szerettek, vagy nem tudták kimutatni szeretetüket.

 Isten nem ilyen. 

A Szentírásban végig azt mondja: „Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek!” 

C. S. Lewis írta: „Isten azért teremtett minket, hogy szeretetének tárgyai legyünk! Cselekedeteink néha nem éppen szeretetreméltók, 

Isten mégsem szűnik meg szeretni minket. Mivel pedig Isten szeret minket, ezért értékesek vagyunk. Ezt az értéket senki sem veheti el. Istennek a Golgotán kinyilatkoztatott szeretete hozzánk, gyarló teremtményekhez köti magát, és számunkra felfoghatatlan okból felbecsülhetetlenül értékesnek tart. Ez a szeretet megmagyarázhatatlan.

 Ilyen szeretettel szeret minket Isten.”

Tarts ki!

„Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben.” (Jakab 5:11)

A siker azoké, akik Istenben bíznak – és kitartanak.

Figyelj meg hat dolgot a kitartással kapcsolatban:

1) Nem baj, ha az indulásod nem nagyszerű, de úgy kell elindulnod, hogy a nagyszerűséget tűzöd ki célul. 

2) Ahhoz, hogy célba juss, először el kell indulnod. 

3) Vannak emberek, akik nagyszerű dolgok véghezviteléről álmodoznak; mások felébrednek, és meg is teszik azokat. 

4) Bárki, aki azzal dicsekszik, hogy mit fog tenni holnap, valószínűleg tegnap is csak dicsekedett vele.

5) Soha nem válsz azzá, akivé lenned kell, ha nem teszed azt, amit tenned kell.

6) Ha nem tudsz elszakadni a megszokott gondolkodásmintáktól, akkor ideje előbújni a bezártságból. 

Amikor Lester Wundermant elbocsátották egy reklámügynökségtől, úgy érezte, hogy még mindig sokat tudna tanulni az ügynökség vezetőjétől, Max Sackheimtől. Ezért másnap ugyanúgy bement az irodájába, és folytatta a munkáját, mint addig mindig, beszélgetett a munkatársakkal és üzletfelekkel, beült az értekezletekre – bár fizetést nem kapott érte. Sackheim egy hónapig levegőnek nézte. 

Végül odament Wundermanhoz, és ezt mondta: „Rendben, maga nyert. Még sosem láttam olyan embert, aki a munkát jobban akarta, mint a pénzt.” 

Az eredmény? Wunderman lett a huszadik század egyik legsikeresebb reklámszakembere. 

Lehet, hogy a reklámszakma nem a te világod, de a tettrekészséget akkor is eltanulhatod. 

Mit vagy hajlandó megtenni az álmod eléréséért? Kész vagy fizetés nélkül dolgozni? Kitartani és nem feladni? A siker azoké, akik Istenben bíznak – és kitartanak. 

Megérteni Isten akaratát (1) (2) (3)

Megérteni Isten akaratát (3)
„A Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám.” 

(ApCsel 20:23)

Napjainkban a hívők 75%-a él fejlődő országokban, gyakran keresztyénellenes környezetben. 

Hszü Junghaj is egy közülük. Azon igyekezett, hogy legalizáltassa Kínában a házi gyülekezeteket. Ezért bebörtönözték, két évet kellett eltöltenie egy 2,5x2,5 méteres cellában egy pekingi börtönben. Nem volt benne WC vagy mosdó, csak egy cső a sarokban, amiből víz csordogált a betonpadlóra. 

„A cellám volt az utolsó állomás a halálraítélteknek – emlékszik vissza. – Volt idő, amikor három fogoly is szorongott ebben a nyirkos cellában a kivégzése napjára várva.” 

Junghaj imádsággal, elmélkedéssel és írással élte túl ezt az időszakot. Egy darab szappant használva írt cellája falára, így írta meg egy Istenről szóló könyv vázlatát. Amikor befejezte, fejből megtanulta az egészet, és szabadulása után börtönjegyzeteiből megírta a God the Creator [Isten a teremtő] című könyvet. 

A nehézségek és megpróbáltatások gyakran inkább megerősítik, hogy Isten akaratában vagy, mintsem megkérdőjeleznék azt. 

Pál azt írta: „Hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20:22–24). 

Figyeld meg, még itt is a kegyelemről beszél. 

Nem számít, milyen nehéz Isten akarata, teljesíteni tudod, ha minden nap az ő kegyelmének korlátlan forrásából merítesz.
*****************************

Megérteni Isten akaratát (2)
„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!” (Zsoltárok 143:10)

Ha visszatekintesz eddigi életedre, a legnagyobb örömet az fogja nyújtani, hogy tudod: Isten akaratát teljesítetted. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, ahhoz igazán akarnod kell Isten akaratát cselekedni. Jézus azt mondta: „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (János 7:17).

Figyeld meg: „kész cselekedni az ő akaratát”. Jobban kell vágynod arra, hogy Isten akaratát cselekedd, mint bármi másra az életben, jobban, mint amennyire szeretnél lediplomázni, megházasodni, vagy kifizetni a házad utolsó törlesztőrészletét.

Chuck Swindoll írja: „Voltak idők, amikor azt mondtam, hogy szeretném tenni Isten akaratát, de valójában nem akartam. Nehéz ezt megvallani, de amikor úgy tekintettem vissza, hogy semmi nem akadályozta látásomat, felismertem, hogy időnként ellenálltam Isten akaratának. És megtanultam, hogy az önző ellenállást komoly következmények követik.

” Pál azt írja: „… engedelmeskedjetek… tiszta szívvel… Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól…” (Efezus 6:5–8).

Figyeld meg: „cselekedjétek Isten akaratát: lélekből” – vagyis lényünk legmélyéből.
Jobban, mint amennyire emberek kedvében akarunk járni, jobban, mint amennyire fizikai kényelemre vagy státuszra vágyunk, jobban, mint amennyire biztonságérzetet szeretnénk – a legfőbb vágyunk az legyen, hogy Istennek tetszően éljünk.
A zsoltáros így imádkozott: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsoltárok 40:9).
Neked is így kellene imádkoznod: „Istenem, mindenben, amit ma teszek, arra vágyom, hogy tetszésedre legyek, és akaratodat teljesítsem.”
-----------------------------

„Értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efezus 5:17)

Ha tudod, hogy a helyeden vagy, és Isten akarata megvalósul az életedben, az békességet ad a kedvezőtlen körülmények között is. Bármikor bátran Istenhez mersz fordulni tudva, hogy ő gondoskodni fog rólad, bármire is van szükséged. Azt kérdezed, honnan tudhatod, hogy Isten akaratában jársz? Ehhez két dolog kell, és mindkettő világosan ott áll a Bibliában.

1) Keresztyénnek kell lenned. Pál azt mondja: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róma 8:14). Csak akkor él benned Isten Lelke, ha hiszel Krisztusban. Erre a belső segítségre szükséged van, ha teljesíteni akarod Isten akaratát, és élvezni akarod áldásait.

2) Bölcsen kell viselkedned. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efezus 5:15–17). Jonathan Edwards, a híres teológus és prédikátor, 1716-ban tizenhárom évesen kezdte meg tanulmányait a Yale Egyetemen, és tizenhét évesen diplomázott osztályelsőként. Húszéves korára eltökélte, hogy: „soha nem vesztegetek el egyetlen pillanatot sem, hanem a leghasznosabb módon igyekszem eltölteni.” Huszonhat éves korára az egyik legnagyobb kongregacionalista gyülekezet lelkipásztora lett Massachusettsben. És amikor Isten úgy határozott, hogy meglátogatja New Englandet a „Nagy Ébredés” idején, akkor Jonathan Edwardsot választotta, mert ő felkészült és tettre kész volt.

Isten akaratának teljesítéséhez az kell, hogy érzékenyek maradjunk a Szentlélek szólítására, és folyamatos készenléti állapotban éljünk. Nos, te hogy állsz ezzel?

Törekedj változásra!

„… hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1:4) 

Ha valóban változást szeretnél életedben, akkor hallgasd meg egy ismert vezetési szakértő tanácsát: „Ne csak annyira változz meg, hogy elmenekülhess a problémáid elől – változz meg annyira, hogy meg tudd oldani őket! 

Ne csak azért változtass a körülményeiden, hogy javíts az életminőségeden – te magad változz meg, hogy javítani tudj körülményeiden! Ne számíts más eredményre, ha továbbra is ugyanazt teszed, mint eddig – úgy érhetsz el új eredményt, ha valami újjal próbálkozol. 

Ne úgy tekints a változásra, mint valami nehéz dologra, amit muszáj megtenni – tekints rá úgy, mint valami hasznos dologra, amit meg lehet tenni. 

Ne vonakodj attól, hogy megfizesd a változás árát – ha nem teszed, végül a sohasem fejlődés drága árát fogod megfizetni.” 

A Bibliában azt olvassuk: „az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1:4). 

A jellemfejlődés hosszú folyamat, ne várd, hogy könnyű lesz. 

Ha megpróbálsz elmenekülni az élet nehézségei elől, azzal leblokkolod a folyamatot, késlelteted növekedésedet, és végül még nagyobb fájdalomnak teszed ki magad: annak a szükségtelen fájdalomnak, ami a tagadás és problémakerülés mellé társul. 

Egyszer egy levelet visszaküldtek a postának, a borítékon kézírással az állt, hogy a címzett meghalt. Tévedésből újra kiküldték a levelet ugyanarra a címre. 

Ezúttal a következő volt ráírva: „Még mindig halott.” 

Őszintén be kell vallanunk: a legtöbben nem szeretjük a változást; mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük. Szeretnénk fejlődést, de nem akarjuk megfizetni az árát. 

Ez pedig nagy gond, mert sosem válhatsz azzá, akinek Isten tervezett, ha az maradsz, aki most vagy. Nem elég a változást akarni és nyitottnak lenni rá, törekedni kell rá!

Szilárd alap

„… nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.” (Máté 7:25)

Isten Igéjének igazsága legyen életed alapja, így ha jönnek a viharok, állva tudsz maradni.

Jézus azt mondta: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.” (Máté 7:24–25). 

Amikor az élet viharai jönnek – és jönni fognak –, már túl késő szilárd alapok lerakásához. Ilyenkor derül ki, hogy mire alapul az életed. Ezért ne csapd be magad azzal, hogy rossz minőségű anyagot használsz, vagy egyszerűbb utakat keresel. 

Légy kész elismerni gyengeségeidet, és igyekezz javulni! Azoknak is, akiket erős embereknek tartasz, az életük egy pontján segítségre volt szükségük, hogy legyőzzék gyengeségeiket. 

Egy megagyülekezet lelkipásztora így emlékezik vissza a kezdeti időszakra, amikor azért imádkozott, hogy Isten növelje meg a gyülekezetét: „Több napnyi hallgatás után az Úr így válaszolt: »Te azzal foglalkozol, hogy a gyülekezetet akarod növelni, én az embereket akarom építeni. 

Jaj annak az embernek, akinek a gyülekezete nagyobbra nő a saját egyéni fejlettségi szintjénél!« Azóta azzal foglalkozom, hogy többet imádkozzak a lelkészért, mint a gyülekezetért. 

Még mindig elcsodálkozom azon, kivé válhatok, ha életemet naponta Isten kezébe teszem. 

Ő formál engem – és még nem fejezte be munkáját. Még sok a dolga velem. Minden nap egyre több éretlenséget veszek észre magamban. 

De milyen éles ellentét van aközött, aki voltam, és aki most vagyok… és ma jobban bízom Istenben, mint valaha.” Számodra is az Istennel való kapcsolat ápolása legyen a legfontosabb! 

Isten Igéjének igazsága legyen életed alapja, így ha jönnek a viharok, állva tudsz maradni.

Türelem, szeretet és biztatás

„Lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.” (Zsoltárok 73:2) 

Hallottál már Ászáfról? Ő írta a zsoltárok egy részét. Bizonyára azt gondolnád róla, hogy a világon semmi gondja nem volt. Nos, tévedsz. „De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban” – írja zsoltára elején. 

A végén azonban száznyolcvan fokos fordulatot láthatsz: „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (26. vers). 

Gondjai ellenére úgy döntött, hogy bátorító szavakat fog mondani. Ha lehetőséged van mások biztatására, tedd meg! Nem tudhatod, min megy át éppen az a másik ember – akár palotában, akár kunyhóban él is. Íme, egy fontos alapelv, amit érdemes észben tartani: az emberek általában olyanná válnak, amilyennek a számukra legfontosabb ember tartja őket! 

Ezért feltételezd a másikról a legjobbat, hidd a legjobbat, és fejezd ki felé a legjobbat! Azt mondod, hogy ideje lenne már, hogy felhagyjanak az ostoba hibáikkal? A változás lassan jön el, nem azonnal. 

Még ha egyszerűnek tűnik is, ritkán könnyű. A régi szokások megtörésének egyetlen módja az új szokások kialakítása, ehhez pedig idő és gyakorlás kell – méghozzá jó sok. 

Ne számíts arra, hogy az emberek egyetlen szólásra megértik, mit mondasz; újra meg újra hallaniuk kell, mire igazodni tudnak hozzá. Az, hogy hogyan mondod, dönthet arról, hogy lefagynak a félelemtől, vagy felülemelkednek az akadályokon. 

Légy kitartó! Soha ne add fel, hogy segíteni próbálsz a másik embernek a fejlődésben. 

Ismerd el a legkisebb lépést is, amit megtettek. Tartós eredményt csak türelemmel, szeretettel és biztatással érhetsz el.

Élethivatás

„… még az életem sem drága, csak elvégezhessem a feladatot, amit az Úr rám bízott” 

(ApCsel 20:24 NLT) 

Atyám, segíts, hogy felismerjem talentumaimat, melyeket te helyeztél belém, és a legtöbbet tudjam kihozni belőlük, a te dicsőségedre!

Ha nem találod meg az élethivatásodat, akkor nem tudod elvégezni azt a feladatot, amiért Isten ide helyezett a földre. Isten megajándékozott tehetséggel, és elhívott, ezt komolyan kell venned. 

A kérdés nem az, hogy mi elől menekülsz, hanem, hogy mi felé haladsz? Ha sikert akarsz elérni, tudnod kell, mi Isten akarata, és annak betöltésére kell összpontosítanod. Ha pontosan tudod, hogy miért, akkor meg fogod találni azt is, hogyan. A rendelkezésedre álló legfontosabb eszköz nem a pénz vagy a tehetség, hanem a céltudatosság. A következő három kérdés segíthet felfedezni, mi az élethivatásod:

1) Milyen a vérmérsékleted, és mihez van tehetséged? Charles Garfield pszichológus és előadó mondta: „Azok az emberek teljesítenek kiválóan, akik elkötelezik magukat egy kényszerítő erejű küldetés mellett. Világosan látszik, hogy szeretik, amit csinálnak, minden fáradozásuk, erejük és lelkesedésük visszavezethető erre a bizonyos küldetésre.”

2) Miért csinálod, amit csinálsz? Nagy különbség van aközött, hogy azért csinálsz-e valamit, mert Isten hívott el rá, vagy azért, mert a szüleid, a barátaid ezt várják tőled, vagy éppen az egód követeli.

3) Mi az, amihez nem értesz? Az élethivatás felismerése gyakran azzal kezdődik, hogy felfedezed, mire nem vagy hivatva. Ha elfogadod a korlátaidat, jó úton vagy afelé, hogy megértsd, mi a megbízatásod ebben az életben. Ha valaki olyannak tetteted magad, aki nem vagy, akkor állandóan alkalmatlannak fogod érezni magad, és frusztrált leszel. Ne élj így! Nézz szembe őszintén önmagaddal, fedezd fel Istentől kapott megbízatásodat, és add bele magad!

Ne ostorozd magad!

„Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” 
(Jakab 3:2)

Amikor vétkezünk, Isten Szentlelke megítél, és arra ösztönöz, hogy bánjuk meg a bűnünket és változtassunk utunkon. Amíg e földi testben élünk, mindig lesz dolgunk a bűnnel. Jakab apostol azt írta: „sokat vétkezünk mindnyájan.” De az, hogy elbuktál, még nem jelenti azt, hogy örök vesztes vagy. Csak akkor leszel az, ha a bukás után nem állsz fel. Állj talpra, porold le magad, fogadd el Isten kegyelmét, tanulj a tapasztalatból, és lépj tovább! 

A Biblia azt mondja: „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). 

Isten nem kárhoztat, hát te se kárhoztasd magad! 

Volt egy időszak, amikor az emberek IMNVV feliratú kitűzőket hordtak. A rövidítés azt jelentette: „Isten még nem végzett velem.” 

Még veled sem fejezte be munkáját. Néha attól van bűntudatunk, mert rossz dolgot tettünk, pedig a motivációnk jó volt. 1957-ben a Ford úgy reklámozta az új, Edsel típust, hogy „az évtized autója”. Vajon mit szóltak ehhez azok a sofőrök, akiknél az autó ajtaja nem csukódott rendesen, akiknek beragadt a dudája, vagy nem működött a sebességváltója? 

Vagy gondolj a pisai ferde toronyra, ahol mindössze 3 m alapot terveztek egy 56 m magas toronyhoz! Hogy mutatna ez a szakmai önéletrajzodban? 

Gyakran a legtehetségesebb emberek követik el a legnagyobb hibákat. 

Salamon azt írta: „Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne” (Prédikátor 7:20). 

Pál is azt mondta: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus” (Filippi 3:12). 

Ne ostorozd hát magad!

Gyakorold az alázatot!

„… arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb.” (Márk 9:34)

Jézus megkérdezte tanítványait: 

„Miről vitatkoztatok útközben? Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. 

Jézus ekkor… így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!” (Márk 9:33–35). 

Ha a tanítványoknak, akik három éven át éjjel nappal együtt voltak Jézussal, nehezen ment az alázat, akkor mi sem vagyunk kivételek. 

Ezután Jézus olyan leckét tanított nekik, amit sosem felejtettek el. „Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel” (János 13:3–5). 

Aztán teljesen ledöbbentette őket azzal, amikor ezt mondta: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (János 13:14–15). 

Chuck Swindoll írja: „Sokan úgy tartják, ha térdet hajtunk, hogy másoknak segítsünk, vagy elismerjük gyengeségeinket, azzal sebezhetővé válunk azok felé, akik ki akarnak használni. 

Túl sok vezető gondolja azt magáról, hogy azért van, hogy mások szolgálják, kivéve rövid időszakokat, amikor előnyösnek tartják, ha úgy tűnnek fel, hogy ők szolgálnak másokat 

– persze nem sokáig. Nem így van Krisztus követőinél. 

Számukra az alázat nem vallásos fogalom, hanem életforma.” Ezért ma gyakorold az alázatot!

Hogyan dolgozik Isten?

„… a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lukács 5:5)

A Bibliában azt olvassuk, hogy Jézus: „Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik… Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé… A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. 

Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 

Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.” (Lukács 5:4–11). 

A hit igazi próbája akkor jön el, amikor semmi nem működik, amit próbáltál, és Isten valami olyat parancsol, ami túl van a hited határain.

Ezen a ponton két lehetőséged van: megadod magad a kétségeidnek, vagy azt mondod, amit Péter: „a te szavadra mégis megteszem.” Ez a történet három dolgot tanít arról, hogyan dolgozik Isten:

1) Átlagembereket használ valami rendkívüli véghezvitelére. Megszokott munkájukat végezték ott, ahol úgy tűnt, soha semmi nem történik, de felbukkant Jézus, elhívta őket, és megváltoztatta az életüket. Keresd Istent a napi munkádban, és ne csodálkozz, ha meglepetést okoz.

2) El fog indítani a sekélyesből, ahol biztonságban érzed magad, a kockázatos mélység felé. 

A nagyszerű halfogások és a hatalmas viharok ugyanazon a tengeren történnek. Ha szeretnéd az egyiket, meg kell küzdened a másikkal is. Kockázat nélkül nincs jutalom.

3) Be fog vonni valamibe, hogy azáltal valami mást megtanítson. Krisztus valami sokkal nagyobb csodát tervezett ezekkel a férfiakkal: emberhalászatot. Veled is ez a terve. 

És ez akkor kezd megvalósulni, amikor kimondod: „A te szavadra megteszem.”

Uram, hol vagy? (1) Uram, hol vagy? (2)

„Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz.” (Jób 30:20)

Néha Isten hallgat, hogy lássa, meddig jutottál a tanulásban. Ekkor derül ki, hol tartasz, és kiben bízol.

Úgy érzed, hogy Isten nem válaszol az imáidra? Jób is így érzett: „Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel… Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.” (Jób 30:20,26).
Mindannyian átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy érezzük, Isten elköltözött, és nem adta meg az új címét. Mit csinál? Miért nem válaszol? Vannak leckék, amiket csak olyankor tudunk megtanulni, amikor Isten hallgat.

1) A hallgatás nem távolmaradás. A régi szólás szerint: hallgatni arany. Néha Isten épp a hallgatásával beszél, és azt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Ha valakivel bensőséges kapcsolatban vagy, akkor nem érzed kínosnak, hogy csak ültök egymás mellett csendben, és egyikőtök sem érzi kényszerét, hogy megszólaljon. A hallgatás elveszi a hangsúlyt a szavakról, és a meghittség új szintjét teremti meg, ahol már nincs is szükség szavakra. Ha szeretnéd jól érezni magad Isten jelenlétében, tanulj meg csendben lenni vele.

2) A hallgatás a hit próbája. Mennyi hitre van szükség akkor, ha valaki minden lépésedet irányítja? Olyan ez, mint amikor a szülő ott fut kerékpározni tanuló gyermeke mellett. Az elején a gyereknek még nincs önbizalma, de nagyon furcsán nézne ki, ha húszéves korában is ott loholna mellette az apukája! Egy ponton Isten leveszi a kezét, hogy lássa meddig jutottál a tanulással. Ilyenkor egy darabig ilyenkor talán bizonytalanul, ingadozva haladsz, de így derül ki, hol tartasz a tanulás folyamatában, és kiben bízol.

*****************************

„Uram, hol vagy?” (2)
„… előtte van ügyed, de várnod kell.” (Jób 35:14)

Próbáltad már valaha, hogy leülsz, és végignézed, míg egy mag kicsírázik? Nem lehet, igaz? Hiszen a mag a földben van, amíg el nem jön az ideje, hogy kihajtson. Van ebben egy tanulság. Isten bizonyos dolgokat elültetett bennünk, és ki kell várnunk, míg az meggyökerezik és növekedni kezd. Ha valami elrendezetlen dolog maradt a múltadból, az aláaknázhatja ezt a folyamatot. Általában imádság és lelkigondozói tanácsadás kell ahhoz, hogy ezek a problémák felszínre kerüljenek, hogy eredményesen kezelni tudd őket. Istennél a késleltetés nem jelent elutasítást. Jóbnak barátja, Elíhú ezt mondta: „Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja. Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.” (Jób 35:13–14). Milyen nagyszerű tanács! Charles Trumbull mondta: „Isten tudja, hogy mikor adja látható jelét biztatásának, és mikor tartsa azt vissza. Jó az, ha megerősítést küld, de gyorsabban fejlődünk, ha bízunk benne látható jelek nélkül is. Akik így tesznek, mindig a legnagyszerűbb látható bizonyítékát kapják szeretetének.” Isten minden imára válaszol, még ha némelyikre azt írja is: „Még nem jött el az ideje.” Jób azt kérdezte: „Meddig tart még ez a megpróbáltatás? Miért nem válaszol Isten?” Mert mindennek megvan az ideje – és közben általában kényelmetlenül érezzük magunkat. De van egy jó hírem: végül az imáink nem annyira arról fognak szólni, hogy válaszokat kapjunk, hanem azt fogják jelenteni, hogy kapcsolatban lehetünk Istennel. Ha engeded őt dolgozni:

1) elkezded megérteni, hogy ő veled van;

2) mélyebb, bensőségesebb kapcsolatod lesz vele;

3) rájössz, hogy végig bízhatsz benne.

Én tudom hogy Ő ki

Egy forgalmas reggelen egy nővérke a sürgősségi rendelőben leültetett egy idősebb úriembert, aki azért jött, hogy varratokat szedjenek ki a kezéből. 

A férfi ezt mondta: „Nővérke, én sietek. Egy óra múlva fontos találkozóm van.” 

A sor előtte nagyon lassan haladt, és ő egyre aggodalmasabban nézte az óráját. A nővér tudta, hogy így semmi esélye, hogy odaérjen a találkozóra, ezért beengedte a vizsgálóba, ellenőrizte általános állapotát, és megnézte a sebét. Látta, hogy a seb szépen gyógyult, ezért az orvossal megbeszélve a helyzetet, engedélyt kapott arra, hogy eltávolítsa a varratokat, és új kötést tegyen a sebre. Megkérdezte a férfitől: „Egy másik orvoshoz siet megbeszélt időpontra?” 

Az idős úr így felelt: „Nem, a feleségemhez megyek az idősek otthonába, hogy együtt reggelizzünk”. A nővér a felesége állapotáról érdeklődött, és megtudta, hogy Alzheimer-kórban szenved. 

„Zokon fogja venni, ha nem ér oda idejében?” 

A férfi erre azt mondta, hogy a felesége már öt éve fel sem ismeri. 

A nővér csodálkozva kérdezte: „És ön mégis minden reggel meglátogatja, akkor is, ha ő nem is tudja, hogy kicsoda ön?” 

Az idős ember elmosolyodott, megveregette a nővérke kezét, és így felelt: 

„Ó, igen. Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy ő ki!”

Kapcsolat és közösség

„Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele…” (1János 1:6)

Az Istennel való kapcsolatodért Isten a felelős. Abban a pillanatban, amikor bizalmadat Jézus Krisztusba veted, Isten elfogad teljes jogú családtagjának. 

Az Istennel való közösségedértviszont te felelsz. 

A Biblia azt mondja: „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot.” 

Gondolj most egy pillanatra arra, amikor legutóbb feszültség volt közted és valamelyik hozzátartozód között. Továbbra is egy családba tartoztatok, de a beszélgetéseitek felszínessé váltak, és azt vetted észre, hogy kellemesebben érzed magad, ha nem kell a közelében lenned. 

Ha ilyesmi történik két olyan ember között, akik egyébként közel állnak egymáshoz, akkor először a közösség bizonyossága tűnik el. Ugyanígy van ez az Istennel járásban is. 

Hirtelen az imádságaink felszínesek lesznek: „Uram, kérlek, áldd meg ezt az ételt.” 

Kerülni kezdjük az együtt töltött idő lehetőségét: „Egyszerűen nincs időm áhítatot tartani.” 

A Jézussal való közösség megtapasztalásának előfeltétele, hogy minden nap követjük őt és engedelmeskedünk parancsainak. 

Amikor Péter és a tanítványok halászni indultak, az Úr azt mondta nekik, hogy vessék ki a hálót a hajó jobb oldalára. Amikor engedelmeskedtek, annyi halat fogtak, hogy az alig fért el a hajóban. 

De valami nagyobb dolog is történt aznap: ahogy Jézus közeledett, János azt mondta: „Az Úr az!” (János 21:7). 

Ezután bensőséges hangulatban együtt megreggeliztek, közösségben voltak Jézussal. Ha tehát ma nem érzed, hogy közösségben lennél Jézussal, valószínűleg vagy abbahagytad a közösség ápolását, vagy engedetlenné váltál. Ha bármelyik igaz rád, tegyél ellene!

Óvd az otthonodat!

„Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” (1Mózes 2:15)

A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten azért helyezte el Ádámot „az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” Következésképp, még ha nagyszerű is az otthoni környezeted, attól még gondoznod kell azt. Ha nem művelik, a világ legszebb kertje is gaztengerré változik. Hasonlóképp, ha minden idődet és erődet a karriered építésére áldozod, és nem marad energiád a házasságodra és a családodra, akkor az otthonodban felüti fejét a zűrzavar. 

Ádám feladata az volt, hogy védje és őrizze otthonát. „Mitől kellett védenie?” – kérdezed.

 – „Hát nem tökéletes környezetben élt?” Igen, de hamarosan felbukkant a Sátán, hogy zavart keltsen. Egy mondás szerint „az ördög a részletekben rejlik.” Ha jól megnézed, valószínűleg észreveszed, hogyan próbálkozik a családodban bizonyos nem jól működő területeken és a stressz által. 

Gyakran vitatkozunk és veszekszünk a házastársunkkal, és meg vagyunk győződve arról, hogy a másik személy a probléma forrása. Pontosan ezt akarja elérni az ördög, hogy ezt higgyük! 

Tudja, hogy a valódi gondot sosem fogjuk megoldani, ha a másik embert tartjuk a problémának, és csak veszekszünk. 

Ez lelki harc, amit önző természetetek indított el, ajtót nyitva a Sátánnak, ahol behatolhatott otthonotokba. 

A házasságot Isten hozta létre. Ezért csak akkor lehet gyümölcsöző, céltudatos és békés kapcsolatotok, olyan, amilyet ő szánt nektek, ha az ő szemszögéből nézitek a dolgokat, és az ő szabályai szerint éltek.

Kérd Isten kegyét!

„Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint!” (Zsoltárok 119:58)

Isten egyetlen percnyi kegye többet ér számodra, mint ha egy egész életen át erőlködnél.

Isten kegyéből a nincstelen özvegy, Ruth a gazdag Bóáz felesége lett. 

Isten kegye tette királynévá Esztert, hogy olyan helyzetben legyen, ahol megmentheti a zsidó népet. 

Ha Isten kegyében jársz, lehetőségek nyílnak előtted, a megfelelő emberek jönnek hozzád, új ötletekre, stratégiákra és forrásokra találsz a legváratlanabb helyeken. 

Azt jelenti ez, hogy nem fogsz ellenállásba ütközni? Dehogynem. 

Ha valami említésre méltót teszel, számíts arra, hogy támadni fognak azok, akik nem ismerik Isten életedre vonatkozó tervét. Ez ezzel jár. 

De a Biblia azt mondja, hogy Isten kezében még a királyok szíve is olyan, „mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja” (Példabeszédek 21:1). 

Ahogy a víz folyásirányát meg tudja változtatni, úgy tudja megváltoztatni Isten az emberek szívét is, hogy kedvezzenek neked azok, akik egyébként elutasítottak vagy észre sem vettek volna. Salamon azt írja: „akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti” (Példabeszédek 16:7). 

Tehát, ha az emberek nem értenek egyet vagy szembeszállnak veled, csak összpontosíts arra, hogy Isten tetszése szerint cselekedj, és hagyd, hogy a többit ő rendezze el. 

Ne feledd, Isten ott folytatja a dolgokat, ahol te abbahagytad. Ő meg tud ajándékozni olyan áldásokkal, amiket – emberileg szólva – nem érdemelnél meg, és melyekre nem vagy jogosult. 

A Szentlélek fel fog készíteni és alkalmassá fog formálni arra, hogy be tudd teljesíteni Isten életedre vonatkozó akaratát (ld. Lukács 4:18–19). 

Ezért hagyj fel az erőlködéssel, ne akard, hogy a dolgok a te elképzelésed szerint alakuljanak, inkább kezdj el imádkozni Isten kegyéért. 

Ő megígérte, hogy megajándékoz vele, és ő mindig betartja ígéreteit.