Néha Isten hallgat, hogy lássa, meddig jutottál a tanulásban. Ekkor derül ki, hol tartasz, és kiben bízol.
Úgy érzed, hogy Isten nem válaszol az imáidra? Jób is így érzett: „Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel… Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.” (Jób 30:20,26).
Mindannyian átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy érezzük, Isten elköltözött, és nem adta meg az új címét. Mit csinál? Miért nem válaszol? Vannak leckék, amiket csak olyankor tudunk megtanulni, amikor Isten hallgat.
1) A hallgatás nem távolmaradás. A régi szólás szerint: hallgatni arany. Néha Isten épp a hallgatásával beszél, és azt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Ha valakivel bensőséges kapcsolatban vagy, akkor nem érzed kínosnak, hogy csak ültök egymás mellett csendben, és egyikőtök sem érzi kényszerét, hogy megszólaljon. A hallgatás elveszi a hangsúlyt a szavakról, és a meghittség új szintjét teremti meg, ahol már nincs is szükség szavakra. Ha szeretnéd jól érezni magad Isten jelenlétében, tanulj meg csendben lenni vele.
2) A hallgatás a hit próbája. Mennyi hitre van szükség akkor, ha valaki minden lépésedet irányítja? Olyan ez, mint amikor a szülő ott fut kerékpározni tanuló gyermeke mellett. Az elején a gyereknek még nincs önbizalma, de nagyon furcsán nézne ki, ha húszéves korában is ott loholna mellette az apukája! Egy ponton Isten leveszi a kezét, hogy lássa meddig jutottál a tanulással. Ilyenkor egy darabig ilyenkor talán bizonytalanul, ingadozva haladsz, de így derül ki, hol tartasz a tanulás folyamatában, és kiben bízol.
*****************************
„Uram, hol vagy?” (2)
„… előtte van ügyed, de várnod kell.” (Jób 35:14)
Próbáltad már valaha, hogy leülsz, és végignézed, míg egy mag kicsírázik? Nem lehet, igaz? Hiszen a mag a földben van, amíg el nem jön az ideje, hogy kihajtson. Van ebben egy tanulság. Isten bizonyos dolgokat elültetett bennünk, és ki kell várnunk, míg az meggyökerezik és növekedni kezd. Ha valami elrendezetlen dolog maradt a múltadból, az aláaknázhatja ezt a folyamatot. Általában imádság és lelkigondozói tanácsadás kell ahhoz, hogy ezek a problémák felszínre kerüljenek, hogy eredményesen kezelni tudd őket. Istennél a késleltetés nem jelent elutasítást. Jóbnak barátja, Elíhú ezt mondta: „Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja. Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.” (Jób 35:13–14). Milyen nagyszerű tanács! Charles Trumbull mondta: „Isten tudja, hogy mikor adja látható jelét biztatásának, és mikor tartsa azt vissza. Jó az, ha megerősítést küld, de gyorsabban fejlődünk, ha bízunk benne látható jelek nélkül is. Akik így tesznek, mindig a legnagyszerűbb látható bizonyítékát kapják szeretetének.” Isten minden imára válaszol, még ha némelyikre azt írja is: „Még nem jött el az ideje.” Jób azt kérdezte: „Meddig tart még ez a megpróbáltatás? Miért nem válaszol Isten?” Mert mindennek megvan az ideje – és közben általában kényelmetlenül érezzük magunkat. De van egy jó hírem: végül az imáink nem annyira arról fognak szólni, hogy válaszokat kapjunk, hanem azt fogják jelenteni, hogy kapcsolatban lehetünk Istennel. Ha engeded őt dolgozni:
1) elkezded megérteni, hogy ő veled van;
2) mélyebb, bensőségesebb kapcsolatod lesz vele;
3) rájössz, hogy végig bízhatsz benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése