Az újjászületés elindít egy átalakulási folyamatot a tekintetben, hogyan gondolkodsz önmagadról.
Ezt azonban mindennap folytatni kell az elméd megújításával: „…változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12:2).
Figyeld meg, hogy amikor Isten Igéje megváltoztatja a gondolkodásodat, két dolog történik:
a) megismered Isten rád vonatkozó akaratát, és
b) tudod, hogy elfogad.
Amikor ez a két dolog megtörténik, megváltozik az énképed, és többé nem leszel kiszolgáltatva mások véleményének vagy értékítéletének.
a) megismered Isten rád vonatkozó akaratát, és
b) tudod, hogy elfogad.
Amikor ez a két dolog megtörténik, megváltozik az énképed, és többé nem leszel kiszolgáltatva mások véleményének vagy értékítéletének.
Önmagunkról alkotott véleményünkre mély hatást gyakorol kisgyermekkorunk tekintélyszemélyeinek véleménye.
Ha a szüleink elhanyagoltak vagy nem törődtek velünk, arra a következtetésre jutottunk, hogy nem érdemeljük meg az idejüket, figyelmüket vagy szeretetüket, és ez aláásta az önértékelésünket.
Ám ahogy éretté válunk Isten Igéjében, megtanulunk az új énképünk fényében járni, és új önértékelésre teszünk szert.
Bármin is mentél keresztül az életben, bármilyen hibákat követtél is el,
Isten segíteni fog abban, hogy felismerd, ki vagy és mire hívott el – és annak megcselekvéséhez meg is adta kegyelmét.
Mielőtt Pál találkozott volna Krisztussal, keresztyéneket ölt; ennél rosszabb nem is lehet valaki.
Miután viszont Krisztussal találkozott, ezt írta: „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló” (1Korinthus 15:10).
Ha megérted Isten kegyelmét – az ő meg nem érdemelt, ki nem érdemelhető és kifogyhatatlan jóindulatát irántad –, az alapjaiban megváltoztatja azt, mit gondolsz magadról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése