Pál ezt írja: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Timóteus 2:1–4). Közbenjárni azt jelenti, hogy közvetítünk a felek között azzal a céllal, hogy kibékítsük azokat, akiknek nézetkülönbségük vagy vitájuk van. Az igazságszolgáltatásban ez mindennap megtörténik, amikor az ügyvédek közbenjárnak az ügyfeleik érdekében.
Történt ilyen a Szentírásban is. Amikor Izráel aranyborjút készített és bálványimádásba esett, Mózes közbenjárt Istennél az érdekükben: „Ó, jaj!
Nagyon nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból istent csinált magának.
Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” (2Mózes 32:31–32).
Mózes közbenjárása működött. Isten azt mondta neki: „Most azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam: íme, az én angyalom megy majd előtted” (2Mózes 32:34).
Később, amikor Izráel ismét hamis istenekhez fordult, és bálványimádásuk büntetése a filiszteus elnyomás lett, Sámuel azt mondta: „Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek az Úrhoz” (1Sámuel 7:5).
Sámuel könyörgését Isten meghallgatta, és hangos mennydörgést küldött aznap a filiszteusokra, ez annyira összezavarta őket, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől (ld. 1Sámuel 7:10).
A közbenjárás gyakran magányos feladat, és kemény munka is.
Epafrászról ezt írja Pál apostol: „Mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata” (Kolossé 4:12).
Amikor semmi más nem működik, a közbenjáró ima igen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése