Kedves szülő! Gyermeked lelkét összetörheted azzal, ha azt hangsúlyozod, mit csinál rosszul ahelyett, hogy arról beszélnél, amit jól csinál. Kedves gyülekezeti tag! Lelkipásztorodat elcsüggesztheted bírálgatással, vagy bátoríthatod, amíg kiteljesedik abban a szolgálatban, amire Isten elhívta. Miért választjuk inkább a kritikát a biztatás helyett?
Mert könnyebb rámutatni mások hibáira, mint elbánni a saját hibáinkkal! Amíg az ő gyarlóságaikkal foglalkozunk, magunkat jobbnak érezzük. Jézus azonban nem engedi, hogy ilyen könnyen megússzuk: „hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:4–5).
Gondolj most arra a személyre, csoportra vagy szervezetre, akiket legtöbbször szoktál bírálni, és arra, ki előtt kritizálod őket.
Próbálsz nagyobbnak tűnni mások szemében? Régi, be nem gyógyult sebeket és megoldatlan gondokat hordozol, és ezek miatti haragodat kiárasztod bárkire, aki az utadba kerül?
Jézus azt mondta: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.” (Máté 12:34–37).
Mi a megoldás?
Imádkozz így: „Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!” (Zsoltárok 19:15)
„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)
Miért jön könnyebben a szánkra a bírálat, mint a biztatás?
1) Saját fontosságunk tudata miatt. Ha elértünk egy bizonyos szintű sikert, úgy gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk a dolgokat. Néha azonban előfordul, hogy amit tanítani akarunk, annak a meghallására az emberek nem állnak készen. Ilyenkor választás előtt állunk: vagy hátralépünk, teret adva Istennek, hogy ő végezze munkáját rajtuk, vagy megpróbáljuk lenyomni a torkukon a véleményünket. Ilyenkor jó, ha eszünkbe jut, hogy akit erővel próbálnak meggyőzni, még jobban ragaszkodni fog a véleményéhez. Lehet, hogy a te életedben is volt olyan időszak, amikor nem voltál tanítható, imádkozz hát azért az emberért, és hagyd, hogy Isten dolgozzon az ő időzítése szerint.
2) Tehetségünk miatt. Nem gondolunk bele, hogy talentumaink és tapasztalataink Isten kegyelmének köszönhetően olyan különlegesek (ld. Róma 12:6). Ezért elvárjuk másoktól, hogy érjenek fel a mi szintünkre, ha pedig nem ütik meg a mércét, akkor leszóljuk őket. Ne feledd: „ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök” (Zsoltárok 127:1). Lépj hátra, és engedd, hogy Isten végezze munkáját rajtuk!
3) Gyermekkori tapasztalataink miatt. Mindannyiunkat formál a neveltetésünk.
A családi hátterünkből tanuljuk el azokat a megküzdési stratégiákat, melyeket használunk, legyenek azok jók vagy rosszak. Sőt, vannak köztünk olyanok, akiknek a szülei azt hitték, hogy a dicséret árt a gyermeknek, a bírálat viszont segíti. Ezért változtatnunk kell gondolkodásmódunkon, és mondandónkat összhangba kell hoznunk Isten Igéjével.
Mert „aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése