Hogyan állíthatjuk, hogy személyes kapcsolatunk van Istennel, ha sosem beszél hozzánk?
A Szentlélek vezetésére való nyitottság és fogékonyság nem szabadon választható része a keresztyén életnek, hanem fontos velejárója.
Mindannyian meg tudjuk tanulni, hogyan legyünk nyitottak a Lélek késztetéseire.
Ez nem csupán a „fontos emberek” számára van fenntartva, vagy azoknak, akik „lelkibbek”, mint te. Isten hozzád is szólni fog, ha rászánod az időt arra, hogy figyelj rá.
John Ortberg írja: „A keresztyén élet sok kalandjához az kell, hogy reagálni tudjunk a Szentlélek vezetésére. Ez a vezetés nem korlátozódik a nagy jelentőségű döntésekre.
Úgy lehet megtanulni a felismerését, ha folyamatosan gyakoroljuk.”
Ezért imádkozott így Dávid: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsoltárok 25:4–5).
Richard Foster írja: „Napjainkban a menny és föld feszülten várja, hogy megjelenjenek a Lélek által vezetett… a Lélekből erőt merítő emberek…
Megtörtént ez már korábban is, így újra megtörténhet. Ilyen emberek nem jelennek meg addig, amíg nem tapasztaljuk meg mélyebben, áthatóbban a Lélek jelenlétét, az Immánuelt, hogy Isten velünk van; azt a tudatot, hogy a Lélek ereje által maga Jézus jön, hogy vezesse népét, akinek vezetése éppen olyan világos, egyértelmű és sürgető, mint az a felhő és tűzoszlop volt, mely Izráelt vezette a pusztában.”
Ezt megtapasztalhatod te is, ha hiszel az ígéretben: „Az Úr vezet majd szüntelen.”
Ez az ígéret neked is szól. Tanuld meg, tedd magadévá, élj eszerint, és figyeld, hová juttat el az előttünk álló évben.
„Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.” (Zsoltárok 86:11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése