A felesége betámogatta az autóba, ő pedig nekidőlt az ajtónak. Az asszony így ír beszámolójában: „A kórház 25 km-re van… nem fogunk időben odaérni. Kérlek, küldj segítséget, Uram!
Úgy két kilométert haladtam, amikor megláttam valamit az úton. Talán csalnak a szemeim? Egy mentő állt az út mellett. Talán ránk várt? Ki hívhatta ki? A fékre tapostam, és segítségért kiáltva feléjük rohantam. Ők azonnal elkezdték a kezelést, és Randyvel a kórházba siettek.
A következő három nap kritikus volt. Egy percre sem távoztam az ágya mellől, imádkoztam, hogy térjen magához.
Amikor felébredt, megkérdezte, hogy mi történt. »Súlyos szívrohamod volt. Egy-két perccel később ki tudja, mi történt volna.« »Te hívtad ki a mentőket?« – kérdezte Randy. »Nem – feleltem. – Egy balesethez jöttek abba a kereszteződésbe. Be is szóltak a központba, hogy megkérdezzék, biztosan jó címre érkeztek-e. Abban a másodpercben értünk mi oda.« Huszonöt kilométer egy elhagyott úton az éjszaka közepén; Randy szívrohama halálos lehetett volna, ha nincs ott az a mentő. Szerintem a legjobb helyen voltak.”
Gyakran előfordul, hogy válságos helyzetben nincs idő felhívni a lelkipásztort vagy az imatársadat.
Ilyenkor jó tudni, hogy Isten azt mondta: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” Ő a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában munkában van, „megváltja életedet a sírtól” (Zsoltárok 103:4), jóval azelőtt, hogy egyáltalán tudatában lennél a veszélynek!
Ilyenkor jó tudni, hogy Isten azt mondta: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” Ő a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában munkában van, „megváltja életedet a sírtól” (Zsoltárok 103:4), jóval azelőtt, hogy egyáltalán tudatában lennél a veszélynek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése