1. nap - Lépj ki!
Valahogy érezzük, hogy többre lettünk teremtve – többre, mint beszűkült, önkorlátozó életre, amit most elszenvedünk.
A vágy egy olyan hely után, ahol levegőt tudsz venni és növekedni tudsz, ahol biztonságban lehetsz, mélyen ott van mindannyiunkban, bármelyik évszázadról beszélünk is. Ráadásul nem csak a fizikai valóságban. Érzelmileg és szellemileg sem szeretünk szorításban lenni. Ki akarjuk tárni a szárnyainkat. Ki akarunk nyújtózni. Nem azt mondta Jézus: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10,10)? Ez az, ami után sóvárgunk. Valahogy érezzük, hogy többre lettünk teremtve – többre, mint beszűkült, önkorlátozó életre, amit most elszenvedünk.
Nem lenne csodálatos például, ha győzhetnénk rossz szokásaink és bűneink felett, amik megkötöznek minket?
Nem lenne nagyszerű, ha érzelmileg és szellemileg szabadok lehetnénk, hogy megtaláljuk a helyünket egy olyan területen, ahol Istent szolgálhatjuk és változást hozhatunk más emberek életébe?
Mi lenne, ha a kapcsolataink a családtagjainkkal – és másokkal is – egészségesek és szeretetteljesek lennének, mintsem maróak és konfliktusokkal teliek?
Mi lenne, ha megtanulnánk sűrűbben imádkozni – és végre látnánk, ahogy válaszok érkeznek az imáinkra?
Nem lenne fantasztikus, ha minden napot önbizalommal tudnánk megélni szorongás és félelem helyett?
Csak néhány példa arra a „többre”, ami Isten gyermekeire vár: Igéjének mélyebb megértése… bepillantás az életünkre tervezett egyedi tervébe… tartós öröm az élet örvényeivel szemben…
erő és bátorság a Krisztusról való bizonyságtételben… szabadság minden visszatartó lelki és érzelmi problémától… belső békesség, mely független a külső körülményektől.
A bővelkedő élet, amit Isten a saját gyermekei részére tervezett, mindezeket tartalmazza.
Állj meg kicsit, és gondolkozz el ezeken a kérdéseken:
Te is vágyakozol egy ilyen szellemi életre, ami minden szempontból teljesebb és gazdagabb?
Ha Isten elvinne téged a szellemi értelemben vett „jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre” (2Móz 3,8), az hogyan nézne ki?
Ennek a könyvnek az a célja, hogy megismerjük mindazt a teljességet, amit Isten a követői számára tervezett. Igéje tele van izgalmas ígéretekkel az áldásra. Jót tervezett számunkra, nem gonoszat.
Tervei ránk nézve nagyobbak, mint amit valaha el tudnánk képzelni.
Az egyetlen kérdés az, hogyan jutunk innen oda. Vár egy tágas tér. Itt az idő, hogy kilépj.
***************************************************************************
2. nap - Egy feladat csak nekedIsten téged is elhívott, hogy valami különlegeset vigyél véghez, valami rendkívülit,
valami egyedit, amit csak te tudsz megtenni.
Az első dolog, amit meg kell értenünk az ígéret földjéről, hogy ez nem egyszerűen egy anyagi áldásokkal teli hely. Pénz, trópusi vakációk, tőzsdei befektetések, gyönyörű gyerekek, akik kitűnőek az iskolában… Ezek egyike sem írja le az Isten gondolataiban levő képet.
Túl sokan csúszunk mellékvágányra, mert csak arra fókuszálunk, hogy vajon mit kaphatunk Istentől a még kényelmesebb élethez.
Az ígéret földje nem is a nyugalom szigete és a semmittevés földje. Igen, manapság sok ember kimerült, és soknak van teljesen tele a naptára, akik azt kívánják, bárcsak lenne egy kis szabadidejük. Azonban, ha ezzel azonosítod Isten jóindulatának megnyilvánulását az életedben, akkor csalódni fogsz.
Töprengj el ezen: ha három napot otthon ülhetnék, és naponta nyolc órát tévézhetnék, miközben sütit és sajtos chipset eszek, jól kipihenném magam, igaz? Gyűjtenék egy csomó energiát, hiszen alig mozdultam el a kedvenc székemből.
Igazából ennek pont az ellenkezője igaz. Már csak attól fáradt leszek, hogy fel kell mennem a lépcsőn az ágyamhoz. A teljes kényelemben való élet valójában kiszívja az összes életerőmet.
Az izomzat nem úgy fejlődik és az energia sem úgy termelődik, hogy nem csinálsz semmit, hanem hogy csinálsz valamit. Ez az alapelv igaz a szellemi valóságban is. Ezért van az, hogy olyan sok keresztyénnek hiányzik az a teljessége és ereje, amit Isten nekik akar adni.
Nem találták még meg azt a személyes feladatot Isten mindent átfogó tervében, amit Ő már jóval azelőtt kitalált, mielőtt egyáltalán keresztényekké lettek. A napjaikból és a heteikből hiányzik az, hogy érezzék a személyes célt és vezetést. Olyanok, mint a Holt-tenger, amibe a friss víz beáramlik, de semmi sem folyik ki.
Ennek eredményeként, a tenger egy sós, kémiai elemekkel teli folyadékká válik, amit senki nem akar meginni.
Mindannyian ismerünk olyan hívőket, akik a teljesség emésztő hiányában élnek.
Valami egyértelműen hiányzik náluk. Gyakran próbálják meg betölteni az űrt egy ismert keresztyén új könyvének vagy CD-jének megvásárlásával. Talán másik fordítású Bibliát kezdenek olvasni.
Azon gondolkoznak, hogy gyülekezetet váltanak. Mindezek átmenetileg elterelik a figyelmüket a probléma igazi gyökeréről. A kulcs ahhoz, hogy betöltsék ürességüket az, hogy felfedezzék és végrehajtsák az Úrtól kapott saját feladatukat.
Isten minden egyes keresztényt elhívott, hogy valami különlegeset csináljon, valami rendkívülit, valami egyedit, amit csak ő tud megtenni. Isten ismeri a személyiségedet. Ő minden ajándékod és erőd forrása.
**********************************************************************************
3. nap - „Az Úr munkája”
A kérdés mindannyiunk részére a 21. században ez: Mi az én különleges feladatom?
Mi az, amit Isten szeretne, hogy te és én megtegyünk?
Mindenki kapott egy különleges feladatot az Urunktól. Addig kell rajta dolgoznunk, míg a küldetés nem teljesül. Ez kitartást és eltökéltséget igényel. Könnyű elbátortalanodni, főleg, amikor nem látunk gyors eredményeket. Könnyen kísértésbe esünk, hogy meghallgassuk a kritikát olyanoktól, akik szerint nem csináljuk megfelelően a munkánkat. Vagy az ellenség mondja azt nekünk, hogy alkalmatlanok vagyunk, nincs meg bennünk az, amivel ezt a feladatot teljesíteni lehet. Túl sok hibát követtünk már el.
Ne higgy a Sátán hazugságainak! Mindegy, hogy mit tettél vagy nem tettél eddig a pontig, Isten azt akarja, hogy maradj a pályán. Megbízott egy küldetéssel, mert tudta, hogy meg tudod csinálni.
Mindig túl korai feladni, és soha nem túl késő újrakezdeni.
A különleges feladatok az Úrtól érkeznek (1. rész)
Bármilyen különleges feladat számodra és számomra elsősorban Isten ötlete. Ez nem valami olyasmi, amit mi magunknak találunk ki.
Ez a munka különbözik a hivatástól, attól, hogy valaki pl. tanár, vízvezeték-szerelő, üzletvezető, titkárnő, értékesítő vagy fogorvos. Ezek szerepek, amikkel foglalkozunk – innen a szó is: „foglalkozás”. Akármilyen fontosak is, nem kell keresztyénnek lennünk hozzá, hogy ezeket végezzük.
Egy ember lehet ateista és zseniális sebész is egyszerre.
Isten valami sokkal aktívabb és kiterjedtebb dologra gondol, amikor megadja a saját különleges feladatunkat. Veszi a tanárokat, vízvezeték-szerelőket, titkárnőket és a többieket, és azt mondja nekik:
– Nekem, az univerzum Urának van egy hatalmas munkám számodra! Talán azt gondolod, hogy nem erre lettél kiválasztva, de én tudom, hogy igen. Részt fogsz venni abban, hogy egy radikális változás jöjjön létre ezen a világon. Csak figyelj, mit találtam ki!
Ezek a feladatok sokféle formát ölthetnek. Néhányunk feladata az, hogy egy gyülekezeti kórusban énekeljünk vagy dicsőítésvezetők legyünk. Másoknak az, hogy szolgáljanak az idősek felé.
Megint másoknak az, hogy tanítsanak egy bibliaiskolában, lefordítsák a Szentírást egy újabb nyelvre, vagy megvigasztalják a gyászolókat. Néhányunk teljes időben van elhívva erre, míg mások a világi munkájuk mellett szakítanak rá időt. Mindannyiunknak megvan a saját feladatunk, amit Isten osztott ránk. Ezek a feladatok pedig össze vannak hangolva, hogy elérjék az Ő céljait.
******************************************************************
4. nap - A különleges feladatok az Úrtól érkeznek (2. rész)
Próbálod elérni a boldogságot az életben, de az egyre inkább elkerül téged?
Stratégiailag sokkal fontosabb szereped van, mint csak elfoglalni a gyülekezet egyik ülőhelyét és segíteni, hogy hiánytalan legyen az éves költségvetés. Isten tervezett egy feladatot pontosan neked
– és ez része a bőséges életnek, ami után oly komolyan sóvárogsz.
Ahogy odaszánod magadat Isten egyedi feladatára, többet és mélyebb szenvedéllyel fogsz imádkozni. Éhezni fogsz a Biblia mélyebb megértésére és arra, hogy ez hogyan alkalmazható a te életedre. Rendszeresen érezni fogod a Szent Szellem segítségét, mivel Isten mindig együtt munkálkodik azokkal, akik odaszánják magukat, hogy Érte dolgozzanak.
Sajnos azonban, ha lecsökkentjük az Istennel való kapcsolatunkat, és belefeledkezünk abba, hogy folyton azt kérjük: „áldj meg, áldj meg”, akkor csak frusztráltak leszünk.
Ahogy egyre inkább próbáljuk elérni a boldogságot az életben, az egyre inkább el fog kerülni minket. Ahogy egyre jobban próbáljuk betölteni az ürességünket autókkal, ruhákkal, hajóutakkal, egyre nagyobb lesz a vákuum, hiszen ezek közül egyik sem tölti be a belső szellemi sóvárgásunkat.
Isten azért teremtett minket, hogy igazi örömöt találjunk abban, hogy ismerjük és szolgáljuk Őt.
Azért szabadított meg minket a régi önzőségünkből, hogy Isten szeretetét és kegyelmét közvetítsük másoknak, miközben dicsőséget hozunk Jézus Krisztus személyének.
A világ, amiben te és én élünk, a szemünk láttára hullik szét.
Mi vagyunk Isten egyedüli képviselői a földgolyón, és egyszerűen nem fordíthatunk időt arra, hogy megválogassuk és kiválasszuk, kinek van szüksége segítségre.
Mindenkinek szüksége van segítségre. Mindenkinek szüksége van Jézus Krisztus szeretetére és megbocsátására.
Mindenkinek szüksége van arra, hogy megmeneküljön annak borzalmától, hogy egy örökkévalóságot Isten nélkül kelljen eltöltenie.
Krisztus meghalt mindegyikért, és azt akarja, „hogy megtérjen” (2Pt 3,9).
Ez az, amiről a feladatunk szól. Mi a te különleges feladatod?
Ha nem vagy biztos benne, hogy mi az Istentől kapott különleges feladatod, akkor menj hozzá imában, és kérdezd meg Őt. Folytasd, és imádkozz egészen addig, míg nem kapsz iránymutatást!
Mondj le az akaratodról és az életedről az Úr javára! Ő nemcsak vezetni fog téged, de biztosítani fogja a bölcsességet és a forrásokat, amikre szükséged van.
Amíg a szemeinket Krisztuson tartjuk, Isten hűségesen folytatni fogja céljának beteljesítését.
Amint Isten vezet és felszerel minket, a legizgalmasabb és legteljesebb életet fogjuk megtapasztalni ezen a földön. Látni fogjuk, ahogy az imáink meghallgatásra találnak, emberek örökre megváltoznak,
és egy új szellemi erő támad bennünk. Az ellenség minden formájában elűzetik, és az Isten által megígért jó föld a miénk lesz. Már ma elindulhatunk felé úgy, hogy sosem felejtjük el a tényt,
hogy Isten sokkal többre teremtett minket.
*************************************
5. nap: Sokunknak az ima inkább monológ, mintsem párbeszéd.
Adj szót annak, Aki mindent tud, és vezetni akar!
Kérdezz, várj és figyelj! (1. rész)
Még a jó emberek is letérhetnek a helyes útról, ha előrerohannak anélkül, hogy Istennel tanácskoznának. Amikor a természetes érzékeink nem jeleznek semmilyen veszélyt és csak a józan eszünkre hallgatunk, katasztrófát okozhatunk. Lassítsunk le és emlékezzünk, hogy ami jónak tűnik, nem mindig az. Hacsak nem hagyunk időt arra, hogy „megkérdezzük az Úr akaratát”, nem fogjuk tudni egészen addig, míg már késő. Olyan döntéseket fogunk hozni, amik folyamatosan kísérteni fognak.
A jó döntések sokkal fontosabbak, mint a gyors döntések. Igen, tudom, hogy társadalmunk azokat tartja értékesnek, akik könnyen hoznak döntéseket.
Ők nem tétlenkednek, hanem előrelépnek és magabiztosan „húzzák meg a ravaszt”.
Egy üzleti guru egyszer azt mondta: „A menedzsment annak a művészete, hogy jó döntéseket hozzunk hiányos információk birtokában.” Keresztényként be kell ismernünk, hogy az ismeretünk soha nem lesz elegendő. Isten az egyetlen, akire számíthatunk. Miközben kérdezünk, várunk és figyelünk, Isten hűséges vezetőnkké válik.
Van helye az emberi logikának és ítélőképességnek, de nem akkor, ha ezek a dolgok aláássák Isten tervét az életünkre, amit a Szent Szellem fed fel. Többre lettünk teremtve.
Akkor fogjuk felfedezni ezt a „többet”, amikor folyamatosan kérjük az Urat, hogy ismertesse meg velünk akaratát. Soha ne fogadjunk el valamit jónak, amíg nem kerestük Istent buzgó imádságban!
Hányszor tapasztalunk „tusakodást” bensőnkben életünk során; egy érzést, hogy valami nem teljesen jó, de nem tudjuk, mi az. Ekkor kell elmennünk megkérdezni az Urat.
Még Jézus is ezt tette, aki időnként teljes éjszakákat töltött imádsággal. Tökéletes volt, mégis szükségét érezte, hogy az Atyjával tanácskozzon. Hihetetlen, de hiába hoztunk már rengeteg hibás döntést a múltban, mégis elhanyagoljuk, hogy Istent keressük abban a pillanatban, amikor leginkább szükségünk van iránymutatására. El kell szakadnunk mindentől, odamenni a mennyei Atyához és azt mondani:
– Mi ez az egész? Szeretnél mondani nekem valamit? Vezess Szellemed által azon az ösvényen, amelyen járnom kell! Mutass olyan dolgokat, amiket természetes szemeimmel nem láthatok!
Az imát Isten nem arra szánta, hogy szükségeink és vágyaink végeláthatatlan listáját soroljuk fel. Sokunknak az ima inkább egy monológgá vált, mint egy dialógussá.
Amikor kifogyunk a dolgokból, amiket kérni tudunk, abbahagyjuk.
Ha egy kicsit tovább maradnánk Isten jelenlétében és figyelnénk, kiárasztaná ránk szívét és gondolatait.
Felbecsülhetetlen bepillantást engedne körülményeinkbe, tanácsot adna családi problémákra vagy kényes munkahelyi kapcsolatokra. Felfedné előttünk, hogy igent vagy nemet mondjunk-e egy adódó lehetőségre. Szükségünk van vezetésére, de a jó hír az, hogy Ő kész is arra, hogy megadja ezt nekünk, ha hittel kérjük tőle.
***************************
6.nap: Időbe telik és egy tanítható szívbe, hogy felismerjük ezeket az apró jeleket.Kérdezz, várj és figyelj! (2. rész)
Atyánk ma is kész, hajlandó és képes, hogy irányt mutasson nekünk életünk különböző helyzeteiben. Örül, amikor gyermeki hittel megkérdezzük Őt.
Isten azt mondja nekünk: „…a vakokat olyan úton (vezetem), amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket.
A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ézs 42,16).
Talán nem gondoljuk, hogy vakok vagyunk, de ez gyakran mégis így van.
Nem látunk mindent, így szükségünk van Isten 360 fokos látására.
Erről szól az, hogy „keressük az Urat”.
Néha Isten „szelíd hangon” kommunikál velünk, amit Illés is hallott a hegyen (lásd 1Kir 19,12).
Ezek Isten által számunkra adott szellemi sugalmazások, pozitívak vagy negatívak.
Megvizsgálja a szellemünket, és nagyon gyengéden megállít minket, amikor éppen egy rossz ösvényre készülnénk rálépni, vagy feltölt minket békességgel és örömmel, amikor helyesli az irányt, amerre haladunk. Időbe telik és egy tanítható szívbe, hogy felismerjük ezeket az apró jeleket.
De meg tudjuk tanulni őket, mert az Ige azt mondja, hogy „bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Kor 2,16).
Máskor Isten olyan apró dolgokon keresztül irányít minket, amelyek a mindennapi életünkben történnek. Egy régi barátom váratlanul felhív. Lehetőségem adódik egy idegennel beszélgetni az úton. Egy gondolat a semmiből a fejembe ötlik. Mindegyik esetben előfordulhat, hogy egy megerősítés vagy egy figyelmeztetés érkezik Istentől.
Ezek a dolgok leggyakrabban akkor fordulnak elő, ha az alábbi alázatos hozzáállással élünk:
– Uram, nincs bennem kellő bölcsesség, hogy ezeket a döntéseket magam hozzam meg. Sőt, nagyon össze tudom kuszálni a dolgokat, ha a saját eszközeimre hagyatkozom. Szükségem van éleslátásodra és iránymutatásodra.
Isten nem mulasztja el, hogy egy ilyen imára válaszoljon. Mindentudó, teljes hatalommal bír, meg tud védeni és tud irányítani minket. Luther Márton, a nagyszerű 16. századi reformer egyszer azt mondta egy szellemi dolgokban szkeptikus embernek:
– Nem bosszant, hogy lemondasz magadról és kételkedsz a saját erődben, de az igen, hogy Isten erejéről is lemondasz.1
Soha nem szabad megkérdőjeleznünk Isten képességét, hogy a megfelelő ösvényre helyez minket és meg is tart rajta.
A Biblia azt mondja, hogy „…mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.
A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,16–17).
A prioritási listánk elején mindig annak kell lennie, hogy ismerjük meg, és aztán tegyük meg Isten akaratát.
A körülöttünk lévő világból hamarosan minden el fog tűnni.
Az igazi nagyság abban mutatkozik meg, hogy egyszerűen megadjuk magunkat Isten életünkre vonatkozó tervének.
Ahogy Jézus egyszer elmagyarázta családtagjainak, akik eljöttek hozzá látogatóba:
„Aki Isten akaratát cselekszi, az én fivérem, nővérem és az én anyám” (Mk 3,35). Isten akaratát cselekedve kerülünk bensőséges közösségbe Krisztussal.
Megismerhetjük Isten célját, ha megtöltjük elménket az Ő szavával és odaadó szívvel keressük iránymutatását. Hirtelen megnyílnak az ajtók, és örömmel tapasztaljuk, hogy Isten akaratában élünk.
****************************************
7.nap: „Oké, fiúk, ebből elég! Folytassuk máshogy!” Isten egy teljesen más szintre akar minket eljuttatni. „Mi ez az egész?”
Egészen biztos voltam benne, hogy készen állok kosárlabdaedzésem első napjára tengerész kadétként az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiáján. Végül is azért vettek fel, hogy ott játsszak, és egészen jó formában érkeztem meg Annapolisba. Még a „gólyatábort” is túléltem, ami a haditengerészetnél egy hathetes kiképzőtábort jelent, ahol az új fiúknak (igen, abban az időben még kizárólag csak fiúk voltak) futniuk, úszniuk, menetelniük és tornázniuk kell hosszú órákon át.
Abban a kis szabadidőben, amink volt, néhány spontán szerveződött meccset játszottam a jobb gólyákkal, és tudtam, hogy megütöm a szintjüket.
Azonban csak egyszer találkoztam a főedzővel, John Mahoney-val.
Besétáltunk az akadémia tornatermébe azon az októberi délutánon, és elkezdtünk dobálgatni.
Magabiztos voltam a többi fiú között, ismerős terep volt számomra.
Szerettem volna belekerülni egy olyan helyzetbe, ahol én, a 180 cm magas védő meg tudom mutatni az edzőknek, milyen ügyesen kezelem a labdát, és hogyan tudok messziről kosárra dobni.
Kerestem a lehetőséget, hogy egy jó passzt adjak csapattársamnak egy könnyű kosárhoz, vagy meglepjem valahogyan az ellenfelemet.
– Oké, fiúk, ebből elég! – kiáltott fel Mahoney edző. – Folytassuk máshogy! – aztán hozzátette: – Csapatvezetők, gyűjtsétek össze a labdákat, és mindet hozzátok le!
Micsoda? Mi, kadétok csak néztünk egymásra összezavarodva, ahogy a több mint egy tucat labdát összegyűjtötték és kihordták az ajtón. Mi történik itt? Hogyan váljunk kosárlabdacsapattá labdák nélkül?
– Tudom, fiúk, hogy most ki akartok lépni ide, és megmutatni, hogyan tudtok cselezni, passzolni és pontot szerezni – mondta az edző. – Ezért jöttetek. De ami engem illet, én azt gondolom, hogy a nagyszerű szezon alapja az, hogy a legjobb fizikai formátokban legyetek.
Úgyhogy ezen fogunk dolgozni…
Az aznapi edzés során nem csináltunk mást, csak olyan védekező gyakorlatokat végeztünk, amikhez nem kellett labda. Guggolásban balra csúsztunk, majd jobbra, majd balra, majd jobbra, míg a combunk égni nem kezdett. „Öngyilkos futásnak” nevezett gyakorlatot csináltunk, amikor a pálya végpontjánál kezdesz, majd elfutsz a szabaddobás vonaláig, aztán vissza, aztán a középvonalig, majd vissza, aztán a pálya másik végéig, majd vissza, és újra oda… újra és újra, és újra, amíg azt nem kezded gondolni, hogy az öngyilkosság valójában nem is olyan rossz opció. Az edző teljesen lestrapált minket.
Azt gondoltuk, hogy már jó formában voltunk a gólyatábor után, de hamar rájöttünk, hogy egy teljesen más szintre akar minket eljuttatni.
Mindannyian erőtlenül jöttünk le aznap a pályáról. Ahogy visszaértünk az öltözőbe, láttam egy hatalmas feliratot a ma már híres Vince Lombardi szavaival: „A fáradtság mindannyiunkból gyávákat farag.” Nem ismertem volna be, hogy gyáva vagyok, de aznap kifejezetten elgyötört voltam.
A következő reggelen annyira fájt minden izmom, ahogy azt elképzelni sem tudtam korábban.
Lehet, hogy Mahoney edző tudta mit csinál, de számomra még mindig egy nyitott kérdés maradt.
Amikor negatív dolgok történnek velünk, amikor a várakozásainkat elsöpri a szél, amikor lenyomnak a nehézségek, amiket nem értünk, akkor természetszerűleg azt akarjuk mondani Istennek:
– Ennek semmi értelme. Hiszek Jézus Krisztusban, a Király gyermeke vagyok.
Szóval miért történik mindez? Istenem, mit csinálsz?
Istenem, mi ez az egész? A Biblia elmondja, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, és az Ő gondolatai nem a mi gondolataink (lásd Ézs 55,8–9). Amilyen magasan van a földtől a menny, olyan messze vannak
Isten gondolatai és céljai a mi felfogásunktól. Mindig emlékeztetnünk kell magunkat erre, amikor a felszínen látható dolgok nem érthetőek. És néha nem érthetőek.
Legyél bátor! Az életünkben lévő zavarba ejtő dolgoknak sokféle haszna van, amit elsőre sokszor nem látunk.
*******************************************
8. nap: Az életünkben lévő zavarba ejtő dolgoknak sokféle haszna van, amit elsőre sokszor nem látunk. Íme, az első! A nehézségek megerősítik a lelket!
Első számú nem látható haszon:Az ilyen megtapasztalások újfajta növekedést hoznak. A Biblia azt mondja, hogy amikor Jákob családja számára az idők egyre nehezebbek lettek lent Egyiptomban, akkor „mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek” (2Móz 1,12). A népük annyira megnövekedett, hogy a fáraó aggódni kezdett. Megpróbálta visszaszorítani számukat azzal, hogy elrendelt egy tömegmészárlást a fiú újszülöttek között. Ez természetesen nem működött.
Ehelyett ez a csapás ellenállóságot és szívósságot eredményezett.
Az izraeliták a jövő iránti reményüket fejezték ki azzal, hogy még több gyermekük lett (az egyik ezek közül a figyelemre méltó Mózes).
Nem törtek meg a nyomás alatt. Az egyiptomi nehézségek megerősítették a nemzet lelkét.
A gondolatot, hogy a nehézség hasznot hoz, nagyon nehezen tudjuk értékelni ma, amikor egy olyan kultúrában élünk, ami kerül bármilyen fájdalmat, akármilyen nyereség származna is belőle.
A legtöbb ember célja a gondtalanság, a kényelem és önmaga megjutalmazása.
Az emberek nem gondolják, hogy a kihívások és a nehézségek talán Isten tervének tökéletes részei az életükre nézve.
A próbák részei a keresztény életnek. Isten megmutatja, hogyan kerüljük el némelyiket, de néhányon keresztülhalad velünk úgy, ahogy az izraelitákkal végigjárta egyiptomi rabszolgaságuk idejét.
A nehéz időkre az érett válasz az, hogy elismerjük hittel, hogy Istennek mindennel, amit tesz vagy megenged, célja van, még akkor is, ha ez a cél talán nem világos.
A Róma 5-ben megvan az a vakmerőség, hogy azt mondja, „dicsekszünk… a megpróbáltatásokkal is (komolyan!), mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által” (3–5. versek).
Egyértelmű, hogy Istent jobban érdekli a szellemi növekedés a birtokolt anyagi javaknál.
Néhány igevers szerint nem kellene futnunk a nehéz idők elől, hanem inkább meg kellene ragadnunk őket, mert ezek tesznek minket erősebbé. Erős jellemű, kipróbált emberekké válunk.
Azt gondolom, ez volt Mahoney edző filozófiája is. Azt akarta, hogy az edzések annyira kemények legyenek a kadétok számára, hogy az igazi játszmák könnyűnek tűnjenek.
Végig volt egy stratégiája – csak mi nem ismertük fel. Később rájöttünk, amikor jó csapatok ellen játszottunk és körülbelül a játék háromnegyedénél kifutottak az erejükből.
Habár keményen tartották magukat az első félidőben és aztán a második kezdeténél is végül láttuk, hogy megadják magukat a mi hajthatatlan nyomásunknak.
Azon a ponton a fáradtságuk miatt „érvényesíthettük az akaratunkat felettük”, hogy az edző kifejezését használjam. Egyszerűen nem voltak olyan formában, mint mi.
Soha ne felejtsd el, hogy Isten sokkal jobban szeret téged, mint ahogy azt el tudnád képzelni!
Engedd ezt a megértést felülkerekedni a megpróbáltatások során ért minden zavarodottságon vagy frusztráción! Erős jellemet épít bennünk, ami sokkal értékesebb, mint egy magas fizetés vagy egy óriási ház. Az élet próbái mindenképpen részei Isten lelkünket megerősítő stratégiájának.
***************************************
9.nap: A legerőteljesebb imák némelyike csak egy egyszavas kiáltás a szív mélyéről.
A nehézségek imára késztetnek 
Életünk titokzatos történéseinek második haszna, hogy az ima gyakorlásának teljesen új szintjét teremtik meg.
Amikor a rabszolgaság elkezdődött, és a dolgok elég nyugtalanítóvá váltak Egyiptomban, az izraeliták úgy kiáltottak Istenhez, mint soha azelőtt.
Ekkor született meg az átlagos emberek között a komoly imádság.
A 2Mózes 2,23–25 azt mondja: „Közben hosszú idő telt el… Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez.
Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.”
Tudjuk, hogy Ábrahám imádkozó ember volt, s hogy Izsák és Jákób is imádkozott.
Arról viszont nincs feljegyzésünk, hogy leszármazottaik az Úrhoz kiáltottak volna, mielőtt szenvedni kezdtek az egyiptomi forró napon a felügyelők ostora alatt. Emiatt kiáltottak:
– Ó, Istenünk, segíts nekünk! Szükségünk van rád!
Nem sűrűn gondolunk arra a tényre, hogy Isten prioritási listáján elég magasan van, hogy minket az ima embereivé tegyen. Olyan emberekké akar formálni, akik mélyen legbelül értik, hogy mit jelent igazán a hittel elmondott ima. Olyan embereket akar, akik szívükből imádkoznak, nem csak a fejükből.
Sőt, az imának ez az egyetlen módja. Ahogy Jeremiás prófétán keresztül mondta:
„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (29,13).
E. M. Bounds metodista apostol ezt írta száz évvel ezelőtt: „A szenvedély nélküli imában nincs ott a szív, az egy üres dolog, egy alkalmatlan edény. Szívnek, léleknek és az életnek is benne kell lennie az igazi imádságban. A mennynek éreznie kell az Istenhez történő kiáltás erejét…
Az imádságnak hevesnek kell lennie. A buzgó imádság eredményes és hasznos (lásd Jak 5,16)”.1
Ha Bounds buzgalma kissé kényelmetlenül érint minket, valljuk be, hogy milyen kevés válasz érkezik felszínes imáinkra. Ezzel ellentétben a buzgó imát az izraeliták között a szenvedés kovácsolta. Isten pedig meghallotta és válaszolt.
A legerőteljesebb imák némelyike csak egy egyszavas kiáltás a szív mélyéről:
– Segíts!
Néhány nincs is szavakba öntve, csak egy könny, ami lehull az ember szeméből.
Egyiptomban az izraeliták megtanulták, hogyan imádkozzanak szívből. Nyögtek kínjukban:
– Istenünk, nézz le ránk, milyen helyzetben vagyunk! Legyél kegyelmes hozzánk! Szabadíts meg minket, Urunk! Nincs senki más, akihez fordulhatunk, csak te.
Úgy kellene tekintenünk a megpróbáltatásokra és a nehézségekre életünkben, mint katalizátorokra, amelyek közelebb hoznak minket Istenhez imádságban.
A Szent Szellem az egyetlen, aki a Róma 8,26 szerint „segít… a mi erőtlenségünkön” azzal, hogy megtanítja, hogyan imádkozzunk Isten akarata szerint. Amikor elfojtja valami a Szellem ezen tevékenységét, Isten gyakran használja a körülményeket, hogy újra lángra gyújtsa azt. Nem kell emiatt panaszkodnunk, sőt örüljünk és működjünk együtt az Úr szerető céljával az életünkre nézve.
G. V. Wigram, a Plymouth Brethren mozgalom egyik írója Angliában ezt írta:
„Melyiket szeretnéd inkább?
Egy egyenes ösvényt vagy egy olyan utat, ami annyira göröngyös, hogy az Úrnak fel kell fednie arcát előtted minden lépésnél?”
2 Én személy szerint inkább annak a bensőségességét választanám, hogy megismerem Krisztust minden szeretetével és kegyelmével, még akkor is, ha ennek eléréséhez kőkemény próbákon át vezet az út.
***********************************
10.nap: Az élet problémái valóságosak, de Isten sokkal valóságosabb. Erről fog szólni a te bizonyságod is!
A nehézség ad egy történetet, amit érdemes elmesélni (1. rész)
A harmadik haszna annak, amikor sikeresen kiemelkedünk egy „mi ez az egész?” tapasztalatból, hogy lesz egy való életről szóló bizonyságunk, amit másokkal megoszthatunk. Az izraeliták, akik kiszabadultak az egyiptomi rabságból, folyamatosan beszéltek erről. Része lett nemzeti és szellemi identitásuknak.
Isten azt mondta az izraelitáknak, hogy segítsenek megértetni gyermekeikkel a kivonulás pillanatának jelentőségét.
Az 5Mózes 6,20–22 ezt mondja: „Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek az ÚR…” – más szavakkal, amikor a gyerekek megkérdezik a tipikus gyerekek által feltett kérdéseket arról, hogy miért van ennyi szabály az életben, akkor ne csak a szabályokról beszélj! Ehelyett „így felelj fiadnak:
A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az ÚR Egyiptomból erős kézzel.
Az ÚR nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez… a szemünk láttára.”
Nagyon fontos, hogy a fiatal generáció tudja, hogy Istent szolgálni több annál, hogy mit kell tenni, és mit nem lehet tenni. Ez egy elképesztő történet!
Arról szól, hogy Isten félelmetes ereje szellemileg szabaddá tesz minket, amikor segítségül hívjuk nevét. Irántunk tanúsított hűségéről szól azokban az időkben, amikor nem tudjuk, merre menjünk.
Az élet problémái valóságosak, de Isten sokkal valóságosabb.
Rá kell jönnünk, hogy amit Isten tesz az életünkben, az nem csak rólunk szól.
Olyan dolgokat tesz, amik át fognak áradni mások életébe is hűségéről szóló bizonyságunk által. Isten mindig azon dolgozik, hogy gyermekei számára áldások csatornáit építse.
Emlékezz minden alkalommal erre, amikor egy nehéz kihívással állsz szemben!
Eljön az a nap, amikor lelkesíteni tudsz majd valakit, aki éppen egy mély megpróbáltatáson megy keresztül, és reményt fogsz tudni adni neki.
