(5Mózes 8:18)
Az izráeliták többszázévnyi szolgaság után épp az ígéret földjének birtokba vételére készültek.
Milyen könnyen elfeledkezünk Istenről! Pedig neki tartozunk hálával mindenért.
Az izráeliták többszázévnyi szolgaság után épp az ígéret földjének birtokba vételére készültek.
Ugyanaz a veszély fenyegette őket, ami mindannyiunkat: amíg szűkösek a lehetőségeink, világosan látjuk, mennyire Istenre vagyunk utalva, ám amint bőség vesz körül bennünket, könnyen elfeledkezünk Istenről, aki minden áldás forrása.
Figyeld meg, mit mondott Dávid, amikor Isten népe nagylelkűen adakozott a templom felépítésére: „Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk! (…) Urunk, Istenünk!
Figyeld meg, mit mondott Dávid, amikor Isten népe nagylelkűen adakozott a templom felépítésére: „Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk! (…) Urunk, Istenünk!
Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, hogy neked… templomot építsünk… a tied!” (1Krónikák 29:14,16).
Ez az imádság maradandó nyomot hagyott Dávid fiában, Salamonban is, aki később így írt:
„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka” (Prédikátor 5:18).
Talán ezt mondod: „Sokat dolgoztam azért, hogy eljussak a karrierem csúcsára”, vagy
Talán ezt mondod: „Sokat dolgoztam azért, hogy eljussak a karrierem csúcsára”, vagy
„Sokat tettem a vállalkozásom felépítéséért.” Ki adott hozzá erőt? Ki adott hozzá tehetséget?
És a szükséges stratégiát, kapcsolatokat és forrásokat?
Ha azt hiszed, hogy te magad, olvasd el, írd le és vésd a szívedbe ezt az igét:
„Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak,
ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézsaiás 48:17).





























