Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.” (János 8:25)
Jézusra folyamatosan nyomás nehezedett. Rengetegen követelték az idejét. Alig volt privát szférája, és folyton félbeszakították. Az emberek újra meg újra félreértették,
bírálták és gúnyolták őt.
Hatalmas stressz nehezedett rá, mégis megőrizte a nyugalmát a nyomás alatt is.
Hogy csinálta? Az életét a stresszkezelés nyolc józan alapelvére alapozta.
A következő héten nézzük meg ezeket, és figyeljük meg, hogyan sajátíthatók el.
Tudd, hogy ki vagy!
„Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik:
Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.”
Ha nem tudod, ki vagy, akkor mások megpróbálják majd megmondani neked, hogy ők kinek tartanak.
Ha nem tudod, hogy ki vagy, akkor tudat alatt, mások nyomásának engedve olyasvalakinek hiszed magad, aki nem vagy. Sok stressz ered abból, hogy álarcokat viselünk, kettős életet élünk,
nem vagyunk őszinték másokkal, megpróbálunk másnak mutatkozni, mint akik vagyunk.
A bizonytalanság mindig nyomást gyakorol az életünkre; ha bizonytalanok vagyunk,
akkor kényszeresen teljesíteni és megfelelni akarunk. Irreális mércéket állítunk fel magunknak,
de bármennyit küszködünk is, nem érjük fel azokat.
Mit kellene hát tenned? Tisztában kell lenned azzal, hogy ki vagy és Kié vagy!
Isten megváltott gyermeke vagy, nem véletlenül, hanem céllal születtél e földre.
Isten mélységesen szeret és teljesen elfogad. Terve van az életeddel, ezért fontos vagy.
Ahhoz, hogy legyőzd a stresszt, tudnod kell, ki vagy; amíg ezt nem tisztázod magadban,
mindig szenvedni fogsz.
A stressz leküzdése (2)
„Nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.”
(János 5:30)
Tudd, hogy kinek akarsz a kedvében járni! Jézus nem próbált mindenkinek a kedvére tenni.
Nem gondolod, hogy ostobaság lenne olyasmivel próbálkoznod, amit még Isten sem tett?
Jézus számára ez eldöntött tény volt: „Istennek akarok tetszeni, pont.”
Isten pedig így válaszolt: „ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”
(Máté 3:17).
Ha szem elől téveszted, kinek akarsz a kedvében járni, akkor mindig belecsúszol a következő három dologba: Kritika, mert túlságosan foglalkoztat az, hogy mások mit gondolnak rólad.
Versengés, mert félsz, hogy valaki előbbre jut, mint te.
Konfliktus, mert fenyegetve érzed magad, ha valaki nem ért veled egyet.
Jézus azt mondta: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek [azok a dolgok, amelyek miatt annyira stresszelsz] ráadásként megadatnak majd nektek” (Máté 6:33).
Ha Istenre összpontosítasz, az leegyszerűsíti az életedet. Akkor mindig a helyes dolgot fogod tenni,
azt, ami neki tetszik, bármit is gondoljanak mások.
Szeretünk másokat okolni vagy a kötelezettségeinkre fogni, ha stresszesek vagyunk:
„Te vettél rá… Meg kell tennem… Kénytelen vagyok…”
Igazából a munkánkon kívül nagyon kevés dolog van az életben, amit mindenképpen meg kell tennünk.
Valójában tehát azt mondjuk: „Úgy döntök, hogy _____ [az üres hely kitöltendő], mert nem akarok a következményekkel bajlódni.” Ritkán fordul elő, hogy valaki tényleg rákényszerít bizonyos dolgok megtételére, nem okolhatunk tehát másokat amiatt, hogy mi stresszesek vagyunk.
Ha úgy érezzük, hogy nagy a nyomás rajtunk, akkor mi hagytuk, hogy azt mások ránk tegyék.
Az igazság az, hogy nem vagyunk áldozatok, hacsak nem mi engedjük, hogy külső elvárások nyomást gyakoroljanak ránk.
A stressz leküzdése (3)
„Tudom, honnan jöttem és hová megyek.” (János 8:14)
Tudd, hogy mit akarsz elérni!
Jézus azt mondta: „tudom, honnan jöttem és hová megyek.” Te is el tudod mondani magadról ugyanezt?
Ha nem tervezed meg az életedet és nem állítasz fel fontossági sorrendet, akkor más emberek nyomást fognak gyakorolni rád, hogy azt tedd, ami szerintük fontos.
Minden nap döntened kell, hogy a fontossági sorrended alapján élsz, vagy engedsz a külső nyomásnak. Harmadik lehetőség nincs.
Vagy eldöntöd, mi a fontos számodra, vagy hagyod, hogy mások döntsenek helyetted.
Ha a sürgősség zsarnoksága alatt élsz, akkor könnyen megtörténhet, hogy a nap végén azon tűnődsz: „Elvégeztem-e egyáltalán valamit? Rengeteg energiát elhasználtam, sok mindent csináltam,
de elértem valami érdemlegeset?”
Az elfoglaltság nem jelent feltétlenül eredményességet. Megtörténhet, hogy csak egy helyben pörögsz, és nem viszel végbe semmi valóban értékes dolgot.
A felkészülés segít megelőzni a nyomást, míg a halogatás stresszhelyzetet teremt.
A felkészülés megkönnyíti a dolgodat. Másként fogalmazva: a jó szervezés és a felkészültség csökkenti a stresszt, mert tudod, hogy ki vagy, kinek akarsz kedvére tenni, mit akarsz elérni.
A világosan megfogalmazott célok leegyszerűsítik az életet.
Szánj hát néhány percet minden nap kezdetén arra, hogy Istennel beszélj imádságban!
Aztán nézd meg a napi ütemtervedet, és döntsd el: „Valóban így akarom eltölteni életemnek ezt a napját? Kész vagyok beváltani a következő értékes huszonnégy órát ezekre a tevékenységekre?”
Ha helyes választ adsz erre a két kérdésre, az csökkenteni fogja a stressz-szintedet,
mert segít fontossági sorrendet felállítani.
A stressz leküzdése (4)
„Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.” (Lukács 4:43)
Egyszerre csak egy dologgal foglalkozz! Mindenfelől különböző hatások igénylik a figyelmedet?
Az emberek igényei Jézust is mindenféle irányból érték és megpróbálták eltéríteni életcéljától.
A Bibliában azt olvassuk: „Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre.
De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük.”
(Lukács 4:42).
Jézus már indult volna, ők pedig rá akarták venni, hogy maradjon.
Figyeld, hogy reagált: „más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát,
mert ezért küldettem” (43. vers). Nem hagyta, hogy kevésbé fontos dolgok eltérítsék.
Valóban mestere volt ennek. Mindenki megpróbálta félbeszakítani.
Mindenkinek volt egy B-terve az életére. Az ő válasza azonban lényegében ez volt: „Nem!
Nekem tovább kell haladnom a célom felé.”
Folytatta azt, amiről tudta, hogy Isten parancsolta neki. Eltökélt volt. Kitartó volt. Fókuszált volt.
Nos, ha egy tucatnyi elintéznivalód van, válaszd ki a legfontosabbat, és tarts ki abban,
míg be nem fejezed! Aztán válaszd ki a második legfontosabbat, és tedd ugyanezt, amíg a lista végére nem érsz!
Ha elaprózzukmagunkat, eredménytelenek leszünk, de ha összpontosítjuk erőfeszítéseinket,
akkor sikert érünk el. A szórt fény homályos ragyogást eredményez, de a koncentrált fény tüzet gyújt.
Jézus nem hagyta, hogy a félbeszakítások megakadályozzák abban, hogy céljára koncentráljon.
Nem hagyta, hogy mások miatt feszült, stresszes vagy bosszús legyen.
Te se hagyd, hiszen számodra Ő a példa!
A stressz leküzdése (5)
„Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét.” (Márk 3:14)
Ne akarj mindent egyedül megoldani!
Az egyik legnagyobb stresszkeltő tényező az, hogy azt hisszük, minden rajtunk múlik.
Jézus nem így gondolkodott. Ő elhívott, kiképzett és felhatalmazott tizenkét másik embert,
hogy megossza velük a munka terhét. Átruházott feladatokat, bevont másokat.
Akkor mi miért nem tesszük? Két oka lehet:
1) A perfekcionizmus miatt. Így gondolkodunk: „Ha azt akarom, hogy a munka rendesen el legyen végezve, akkor nekem kell megcsinálnom.”
Ez szép gondolat ugyan, de sokszor nem működik egyszerűen azért, mert túl sok az elvégzendő dolog.
Egyszerűen nincs elég időnk és tehetségünk arra, hogy mindent magunk végezzünk el.
Igazából nagyon egoista hozzáállás az, amely ezt mondja:
„Senki, de senki nem tudja úgy megcsinálni, ahogy én!”
Gondolod, hogy Jézus jobban tudta volna végezni a munkát, mint a tanítványai?
Hát persze! Ám még ennek tudatában is engedte, hogy ők csinálják. Miért?
Mert engednünk kell, hogy az emberek hibázzanak, és a hibáikból tanuljanak,
ahogyan tanultak a tanítványok is. Ne fossz meg másokat a tanulás lehetőségétől!
2) A bizonytalanság miatt.
„Mi lesz, ha átadom másnak a feladatot, és ő jobban fogja csinálni, mint én?”
Ez az eshetőség sokunk számára fenyegetően hangzik.
De nem fogod fenyegetve érezni magad, ha tisztában vagy azzal, hogy ki vagy, kinek akarsz tetszésére lenni, mit akarsz elérni, és tudod, mi az az egy dolog, amire összpontosítanod kell.
Ahhoz, hogy hatékony légy, be kell vonnod más embereket is, mert te magad egyszerre csak egy dologra tudsz fókuszálni, és azt tudod jól elvégezni.
A stressz leküzdése (6)
„Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Márk 1:35)
Tedd napi szokásoddá az imádkozást!
Az imádság nagyszerű stresszoldó. Jézus a napját imádsággal kezdte.
Gyakran napközben is megállt imádkozni, és minden napját imával zárta.
Nos, ha Jézus, aki annyira elfoglalt volt, időt szánt az imádságra, mennyivel nagyobb szükséged van erre neked!
Az Istennel kettesben töltött idő olyan, mint a nyomáscsökkentő kamra az élet stresszhelyzetei után. Imádságban beszélgetünk Istennel, elmondjuk, mi jár a fejünkben, és engedjük, hogy szóljon hozzánk, miközben a Bibliát olvassuk.
Aztán megnézzük a teendőink listáját, felülvizsgáljuk a fontossági sorrendünket, és várunk az ő utasításaira. Ha így élnénk, a gyógyszeripar csődbe jutna, mert a forgalomban lévő nyugtatók töredékére sem lenne szükség.
Sok problémánk abból adódik, hogy nem tudunk nyugton ülni. Képtelenek vagyunk csendben lenni. Isten azt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11).
Egyik oka annak, hogy nem ismerjük Istent közelebbről az, hogy nem tudunk elcsendesedni.
Túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy csendben legyünk és csak gondolkodjunk.
Egy anekdota szerint a légierő egy pilótája a második világháború idején a Csendes-óceán fölött repült. Amikor rádión beszólt az irányítótoronyba, a repülésirányító kérte, hogy adja meg a helyzetét.
A pilóta így válaszolt: „Nem tudom, hol vagyok – de rekordidő alatt ideértem!”
Sokan vagyunk ilyenek, végigrohanunk az életen anélkül, hogy tudnánk, hová tartunk.
Reggeleinket imádsággal kell kezdenünk, ahogy Jézus tette, és meg kell állnunk nap közben is,
hogy imádkozzunk, és így újra feltöltsük lelki akkumulátorainkat.
A stressz leküzdése (7)
„Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!” (Márk 6:31)
Adj időt magadnak arra, hogy élvezd az életet!
Jézus így tett. „Ő pedig így szólt hozzájuk [a tanítványokhoz]: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá,
hogy még enni sem volt idejük.” (Márk 6:31).
Jézus nem csupán magának adott időt a pihenésre és feltöltődésre, de ezt ajánlotta tanítványainak is, akik pihenés nélkül keményen dolgoztak: „Megérdemeltek egy kis szünetet.
Pihenjetek egy kicsit… adjatok magatoknak időt!”
Így hát beszálltak egy csónakba, áthajóztak a tó túlsó partjára, és elmentek egy lakatlan helyre.
Jézus azért tudta helyesen kezelni a stresszt, mert tudta, mikor kell megpihenni.
A pihenés és felfrissülés nem választható lehetőség, és azt sem lehet rá mondani,
hogy „nem lelki” dolog.
A pihenés annyira fontos, hogy Isten belefoglalta a Tízparancsolatba.
A nyugalomnapot azért rendelte el, mert tudta, hogy az ember fizikai, érzelmi és lelki felépítése megköveteli a rendszeres pihenést.
Jézus azért tudta túlélni a stresszt, mert élvezte az életet (ld. Máté 11:19).
Pál pedig azt mondja, hogy Isten „megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk”
(1Timóteus 6:17). A stresszkezelés titka az egészséges egyensúly.
Ha ma túlterheltnek érzed magad, ellenőrizz két dolgot:
1) Merítesz naponta Isten kegyelméből, vagy a saját erődre támaszkodsz?
2) Szánsz időt rendszeresen a pihenésre és felfrissülésre?
Érted már a lényeget? Ha kiégsz, nem lehet hasznodat venni Isten országában,
de nem leszel hasznára a családodnak, sőt, saját magadnak sem!
A stressz leküzdése (8)
„Én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28)
Ha túl nehéz a teher, amit cipelsz, akkor azt nem Jézus adta.
Lehet, hogy mások helyezték rád, lehet, hogy te vetted magadra, de nem Jézus terhelt meg vele.
Ő ezt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve,
és én megnyugvást adok nektek.
Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű,
és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.”
(Máté 11:28–30).
Az utolsó stresszkezelési alapelv, amit Jézus tanított: add neki a stresszedet!
Soha nem lesz teljes lelki nyugalmad, amíg nem lépsz kapcsolatba a Békesség Fejedelmével.
Figyeld meg, Jézus nem azt mondta: „jöjjetek hozzám, és én majd még több bűntudatot,
még több terhet, még több stresszt, még több aggodalmat adok”
– pedig úgy tűnik, sok vallásos ember ezt tanítja! Néhány gyülekezet nyomást gyakorol az emberekre ahelyett, hogy enyhítené a rájuk nehezedő nyomást.
Jézus azonban azt mondta: „Én nyugalmat akarok adni.
Én megszabadítalak a stressztől. Ha velem összhangban élsz, akkor belső erőt adok neked.”
Csak Jézus tudja a stresszes életformát elégedett életté átformálni.
A legnagyobb stresszkeltő tényező az, ha megpróbáljuk az életünket Isten, a teremtőnk nélkül élni,
ha a saját fejünk után megyünk és önmagunkat istenítjük.
Mire van szükséged?
Ha még nem kötelezted el életedet Krisztusnak, akkor átalakulásra.
Add neki az életedet és vele az összes stresszt, és mondd:
„Uram, kérlek, adj nekem új életet! A nyomás helyére, amit érzek, add a te békességedet!
Segíts a te stresszkezelési alapelveidet követnem!”
