Különleges megbízatás

„Az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését…” (Efezus 4:16)

Pál apostol azt írja: „az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben” (Efezus 4:16). Kétféle együttélési fajta létezik: szimbiotikus és parazita.

A szimbiózis két vagy több faj egyedeinek kölcsönösen előnyös együttélése. A parazita esetében viszont az élősködő a gazdatestből táplálkozik, de cserébe nem ad semmit (legfeljebb betegséget). Ezért, ha úgy jössz ki a templomból, hogy: „ma nem kaptam semmit az istentiszteleten” – lehet, hogy parazita életmódot folytatsz. Az élősködő életformát ilyen kifejezések jellemzik: „imádkozz értem, prédikálj nekem, adj tanácsot, segíts rajtam, de ne várj tőlem semmit.” 

A szimbiotikus együttélést viszont ilyen szavak jellemzik: „Igen, vannak szükségeim, de kész vagyok adni is, hogy mindenki nyerjen.” Testünk szervrendszerekből épül fel, van benne idegrendszer, keringési rendszer, izomrendszer, nyirokrendszer, csontrendszer, immunrendszer stb. 

Ezek a rendszerek egymásra vannak utalva, kölcsönösen függnek egymástól. Ha az egyik megbetegszik, az a test többi részére is negatív hatással van. Ahelyett, hogy azt mondanád: „elmegyek a gyülekezetbe”, emlékeztesd magadat: „a gyülekezet tagja vagyok.” 

Pál azt írja: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is… 

Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta.” 

(1Korinthus 12:12,18). 

Isten azt akarja, hogy egyházának teljes értékűen működő tagja légy. 

Ha nem tudod, melyik „testrész” vagy, kérd őt, hogy mutassa meg neked.

Édesapa, áldd meg a gyermekeidet!

„Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” (Márk 2:5)

Az Ószövetségben az apák a gyermekeik fejére tették a kezüket, és kimondtak felettük bizonyos ígéreteket, mert hitték, hogy Isten áldása egyik nemzedékről a másikra átadható. Ezért hívatta Izsák Jákóbot, és megáldotta (ld. 1Mózes 28:1). 

Ezért nem halhatott meg Jákób addig, amíg unokáit meg nem áldotta (ld. 1Mózes 48:1–14). 

Azok a gyermekek, akiknek nincs gondoskodó és idejét rájuk szánó apjuk, gyakran egész életükben bizonytalanok identitásukban és önértékelésükben. 

Egyre több gyermek van, aki ezt lázadó kortárs csoportban, bandákban, kábítószerben vagy a közösségi médiában keresi az interneten. Az eredményt láthatjuk magunk körül. 

Ahelyett, hogy betöltenék Istentől kapott rendeltetésüket, ezekből a gyermekekből lesznek a szökevények, az elítéltek, a bajkeverők és a függőségben szenvedők. Tupac Shakur az erőszakos szövegű dalairól ismert rapénekes, akit 1996-ban lelőttek, egyszer azt mondta: 

„Nem ismertem az igazi apámat. Biztosan tudom, hogy ha lett volna apám, fegyelmezettebb lettem volna, és több önbizalmam lett volna. Egy édesanya meg tud nyugtatni, tud biztatni, meg tudja mutatni, hol van a férfiasságod. De csak egy férfi tudja megtanítani, hogyan legyél férfi.” 

Amikor egy embert Jézushoz hoztak, hogy meggyógyítsa, Jézus megbocsátott neki, meggyógyította, és így szólította: „fiam”. Nem azt mondta neki, hogy: „ideje rendbe hoznod a dolgaidat” vagy azt, hogy: „az én módszereimet kell alkalmaznod”.

Nem, ő kapcsolatot épített azzal az emberrel, kimutatta szeretetét és elfogadását. 

Apaként neked is ezt kell tenned. Szeresd és fogadd el gyermekeidet olyannak, amilyenek, feltételek és kárhoztatás nélkül – ez a legnagyobb ajándék, amit nekik adhatsz.

Megfelelő hozzáállás

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” (Filippi 2:5)

Hányan veszítik el naponta az állásukat a rossz hozzáállás miatt? Hányan maradnak le az előléptetésről a munkához és a munkatársaikhoz való viszonyulásuk miatt? Hány házasság megy tönkre? 

Lehetetlen kiszámolni. Pedig soha senkinek nem kellene elvesztenie az állását, nem kellene lemaradnia az előléptetésekről, nem kellene tönkretennie egy házasságot a rossz hozzáállás miatt. 

Miért? Mert az ember hozzáállása nem kőbe vésett, lehet rajta változtatni! 

Chuck Swindoll írja: „Számomra fontosabb a hozzáállás, mint a képzettség, fontosabb, mint a pénz, a körülmények, a kudarcok, a siker, vagy mások véleménye, mások viselkedése. Fontosabb, mint a megjelenés, a tehetség vagy a szakértelem. 

A hozzáállás dönt egy vállalat… egy gyülekezet… egy család sorsáról. 

A rendkívüli ebben az, hogy minden nap magunk választhatjuk meg a hozzáállásunkat. 

Nem változtathatjuk meg a múltat… nem változtathatunk azon, hogy az emberek egy bizonyos módon viselkednek. Nem változtathatjuk meg az elkerülhetetlent. Az egyetlen dolog, ami kezünkben van, az a hozzáállásunk… 

Meg vagyok győződve arról, hogy az élet csak 10 százalékban szól arról, ami velünk történik, 90 százalékban arról, hogyan reagálunk ezekre a történésekre. 

Ez rád is igaz… Mi vagyunk a felelősek a saját hozzáállásunkért.” 

Pál azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!” 

Ő mindig szeretettel, kegyelemmel és elfogadással közeledett az emberekhez, olyan szívvel, mely inkább szolgálni akart, mint hogy őt szolgálják. 

Tehát ha a hozzáállásod nem olyan jó, mint lehetne, akkor kezdd azzal, hogy így imádkozol: 

„Atyám, adj nekem krisztusi hozzáállást mindenki felé, akivel ma találkozom!”

Ismerd fel hivatásodat! 1-2.rész

Ismerd fel hivatásodat! (1)

„Mi van a kezedben?” (2Mózes 4:2)

Amikor Isten elhívta Mózest, az egyik első kérdés, amit feltett neki, ez volt: „Mi van a kezedben?” Mózes a pásztorbotját tartotta kezében – amit minden nap használt arra, hogy terelgesse és megvédje juhait. Istennek azonban új terve volt ezzel a bottal – egy sokkal nagyszerűbb terve! Arra használta, hogy kettéválassza a Vörös-tengert, és Izráel népét elvezesse az Ígéret földjére. Amikor Isten azt kérdezi tőled, mi van a kezedben, azt akarja, hogy gondolj képességeidre, tapasztalataidra, kapcsolataidra, képzettségedre, forrásaidra, elmédre és vérmérsékletedre.

Dr. Martin Seligman ezeket „jellegzetes erősségeknek” nevezi, és hat kategóriába sorolja.

1) Bölcsesség és ismeret. Ebbe beletartozik a kíváncsiság, a tudásvágy, a józan ítélőképesség és a kapcsolatépítési készség.
2) Bátorság. Ez magában foglalja a kitartást és a becsületességet is.
3) Humánum. A jóság és az irgalom gyakorlásának képessége.
4) Igazságérzet. Az igazságosság és vezetés képessége.
5) Józanság. Az önuralom, megfontoltság és alázat képessége.
6) Transzcendencia. A szépség értékelése, a hála kifejezése, a remény és az örömre való képesség. 

Ezek a képességek mindannyiunkban megvannak bizonyos mértékben, de azok a „jellegzetes erősségeink”, melyek lényünk legmélyében pendítenek meg valamit. Ha felismered ezeket, akkor tudod megérteni elhivatásodat. 

De vigyázz, az ellenség meg akar majd győzni arról, hogy Isten nem tud használni gyengeségeid miatt – pedig ennek éppen az ellenkezője igaz! Ki tudna jobban beszélgetni a gyászolókkal, mint aki maga is átélt már veszteséget? 

Chuck Colson volt a Fehér Ház vezető jogásza a Watergate botrány kitöréséig. 

De csak miután elítélt lett, tudta megkezdeni börtönmissziós szolgálatát. 

Tehát ismerd fel hivatásodat!

***************************************************

Ismerd fel hivatásodat! (2)
„Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi.” 

(János 14:12)

Elhivatásod mindig kapcsolódni fog valamilyen betöltetlen szükséghez, egy olyan lehetőséghez, amikor jót tehetsz. Mózes akkor ismerte fel elhivatását, amikor meghallgatta rabságban lévő népének kiáltását. Így volt ezzel William Wilberforce is, aki arra szentelte az életét, hogy Nagy-Britanniában elérje a rabszolgaság eltörlését. Nelson Mandela ügyvéd volt, kereshetett volna sok pénzt. 

De ő másik utat választott – olyat, ami sok év börtönhöz vezetett. Amikor végre kiszabadult, nem akar bosszút állni, hanem népének keresett igazságot és egyenlőséget, és megváltoztatta az országát. Ezékiel azt írja: „Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve. 

Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az Úr igéje” (Ezékiel 3:15–16). 

Ha fel akarod fedezni hivatásodat, kezdj el imádkozni azért a helyzetért, ami mélyen felzaklat. Általában próbáljuk kerülni a kényelmetlenséget, de ha azt érzed, hogy a szegények segítésére kaptál elhívást, akkor tölts időt a szegények között! 

Engedd, hogy szíved meginduljon; legyen belső meggyőződésed, hogy a dolgoknak változniuk kell, és imádkozz kitartóan: „Uram, tégy a változás eszközévé!” 

Amikor Jézus elhívta tanítványait, különböző háttérből származó embereket választott: egy tudóst, egy kormányhivatalnokot és egy csapat halászt. 

Lényegében azt mondta nekik: „Hiszek bennetek. Megtanítok nektek mindent, amit tudok.” Aztán megígérte nekik, hogy „aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi.” 

Összegezve: Jézus felkészítette követőit arra, hogy elinduljanak, és úgy éljenek, ahogy ő élt. Ma téged is erre hív.

Isten soha ki nem apadó forrás

„Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak.” (1Királyok 17:7)

A zsoltárokban azt olvassuk: „Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége” (Zsoltárok 146:5).

Valaki azt írta: „Néha, amikor nincs elég pénzünk a megélhetésre, az emberek azt mondják, hogy osszuk be a pénzünket, ilyenkor felnevetünk. A helyzetet látva azt mondjuk: képtelenség. 

Ilyenkor kell Istenben bíznunk. 

A lehetőségeidet nem korlátozzák a múltbeli vagy a jelen körülmények. Ha nincs miből kifizetni a jogos kiadásokat, akkor tedd meg a tőled telhetőt, a többit pedig engedd el. 

Bízz Istenben, hogy betölti szükségeidet, és nézz túl a pénztárcádon! Nézz a forrásodra! 

Igényelj az isteni, korlátlan ellátmányból. 

Tedd meg a te részedet! Törekedj anyagi felelősségre gondolatban és tettekben. 

Kérj bölcsességet, és hallgass Isten vezetésére! Aztán engedd el a félelmeidet és az irányítani akarásodat. Mindannyian tudjuk, hogy az élethez pénzre van szükség – 

Isten is tudja.” F. B. Meyer mondta: „Hitbeli oktatásunk nem fejeződött be, amíg meg nem tanultunk bízni Isten gondviselésében a veszteségeken át… 

Nagy szolgálatot tesznek nekünk a kudarcok és veszteségek. A csörgedező patak, mely mellett Illés ült, életünket példázza! »Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak« (1Királyok 17:7).

Ez múltunk történelme és a jövőnkre vonatkozó prófécia. 

Meg kell tanulnunk, hogy különbség van aközött, hogy az ajándékban vagy az ajándékozóban bízunk. Az ajándék talán kitart egy ideig, de az ajándékozó örökkévaló. 

Ha az Úr Illést egyenesen a sareptai özvegyhez vezette volna, akkor nem tanult volna meg valamit, ami segített neki jobb emberré válni: ez pedig a hit általi élet. 

Amikor földi forrásaink kiapadnak, az mindig azért történik, hogy megtanuljuk: reményünk és egészségünk Istenben van.”

Törj ki a skatulyából!

„Bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.” (4Mózes 14:8)

Amikor mások az Ígéret földjén élő óriásokat látva vissza akartak térni Egyiptomba, Káléb azt mondta: „Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.” Ekkor két dolog történt:

a) „… az egész közösség azt mondta, hogy meg kell kövezni őket” (4Mózes 14:10a).

b) „Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek” (4Mózes 14:10b).

Amikor az emberek Káléb körül nemet mondtak, Isten igent mondott – és csak az ő hozzájárulására van szükség! Ha ezt megkaptad, akkor figyelmen kívül hagyhatsz minden ellenkezőt és kétkedőt, és bátran elindulhatsz. Ha arra vársz, hogy mindenki jóváhagyja, mindenki egyetértsen veled, és helyeseljen, akkor sehová sem fogsz jutni. 

Volt idő, amikor az emberek azt gondolták, hogy a Föld lapos, és hogy ember soha nem léphet a Holdra. 1899-ben az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala majdnem bezárt, mert Charles H. Duell, a hivatal akkori vezetője azt mondta: „Amit fel lehet találni, azt már mind feltalálták.” 

Innen nézve ez a kijelentés nevetségesnek tűnik, de vannak, akik hasonlóan gondolkodnak. 

Abbahagyjuk a tanulást, mert azt hisszük, túl idősek vagyunk hozzá. Félünk pályát módosítani, nehogy elveszítsük a nyugdíjunkat. Nem törekszünk álmaink megvalósítására, nehogy kudarcot valljunk és nevetségessé váljunk. 

Annyira hozzászoktunk a saját magunk felállította korlátokhoz, és az efféle mondásokhoz: „én erre nem vagyok képes”, hogy azt hisszük, semmire nem vagyunk képesek. 

Lényegében építettünk magunknak egy skatulyát, belebújtunk, és most keresünk valamit vagy valakit, akit hibáztathatunk hitetlenségünkért. 

Nem Isten skatulyázott be, te tetted ezt saját magaddal, és neked kell megragadnod a kezdeményezést, hogy kitörj belőle! Ma határozd el, hogy megteszed – és Isten meg fogja áldani az erőfeszítésedet!

Rázd meg a ládát!

„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” 
(Ézsaiás 40:29)

Egy kisfiú lebénult, és az orvosok azt mondták, semmit sem tehetnek érte. Ezért az édesanyja fogott egy gyümölcsösládát, beletette a gyermeket, egy kötelet kötött a ládára, és a kötél másik végét a derekára kötötte, így húzgálta magával mindenhová a fiát. Egy idő után a kisfiú felvett egy olyan szokást, amit az anyja nem szeretett: elkezdte rázni a ládát. Néha olyan erősen rázta, hogy a láda felborult, és ő kiesett belőle.
Akárhányszor tette is vissza az édesanyja, mindig újrakezdte. Végül addig rázta a ládát, amíg kijuthatott belőle. Aztán mindenki csodálkozására megtanult járni, és nagyszerű élete lett.
Ez a kisfiú elért valamit, amiről az orvosok nem gondolták, de még az édesanyja sem hitte, hogy lehetséges. Nem volt hajlandó leélni az életét egy ládában, amibe valaki belerakta.

Téged is beskatulyáztak? Ha igen, akkor rázd a ládát, amíg ki nem szabadulsz!
Vannak emberek, akik önjelölt szakértők abban, hogy megmondják nekünk, mire vagyunk képesek, és mire nem. Nem mindig örülnek annak, ha valaki a megszokottól eltérően gondolkodik.
A Biblia egyik legnagyszerűbb ígérete az, hogy Isten „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” Kezdd el olvasni a Szentírást, keress „ládarázó” szakaszokat!
Íme, egy: „Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal” (Mikeás 3:8). 
Vagy egy másik: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges” (Máté 19:26). 
Ma jelentsd ki: „Uram, te megígérted, én elhiszem, és ez elég!”

Miről fognak emlékezni rád?

„Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dániel 12:3)

Dr. James Kennedy írta: „Gondoljunk csak a gízai nagy piramisra, a világ egyik legmasszívabb épületére. Valaki azért építtette, hogy emléke fennmaradjon… Hufu fáraó – nem éppen ismerős név! Indiában Dzsahán sah felesége emlékének tiszteletére építtette a Tádzs Mahalt, de munkája hiábavaló volt, végül is ki ismeri Ardzsumand nevét? És mi a helyzet a kínai nagy fallal? Még az űrből is lehet látni, de senki sem emlékszik arra, hogy Csin Si Huang-ti volt, aki elindította azt a munkát, melynek eredménye a világ legnagyobb építménye lett. 

Bár ezek az emberek mind feledésbe merültek, te nyomot hagyhatsz magad után a világban. Hogyan? Úgy, hogy Krisztushoz vezetsz másokat!” 

A Bibliában azt olvassuk: „Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” Louis Pasteur, az immunológia úttörője olyan korban élt, amikor minden évben ezrek haltak meg a veszettség következtében. Évekig dolgozott a vakcina előállításán, és már éppen ott tartott, hogy magán próbálja ki, amikor egy Joseph Meister nevű kilencéves kisfiút megharapott egy veszett kutya. A fiú édesanyja könyörgött Pasteurnek, hogy a fiún próbálja ki a vakcinát. Ezért Pasteur tíz napon át injekciózta a fiút – és a gyerek életben maradt. Évtizedekkel később Pasteur sokféle sírfeliratot választhatott volna, de ő azt kérte, hogy sírkövére ezt véssék: JOSEPH MEISTER ÉLETBEN MARADT! 

A legnagyobb örökség, amit hagyhatsz, azok az emberek, akik örök életet nyertek, mert beszéltél nekik Krisztusról. 

Jézus azt mondta: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet” (János 6:33). 

Mi indítja meg a szíveket? Mi változtat életeket? Jézus szavai!

A hósen szépsége

A hósen szépsége (1)

„A köveken Izráel fiainak a nevei voltak: tizenkét kő a neveknek megfelelően.” (2Mózes 39:14)

Ha megnézed a hósent, a főpapi öltözék e díszes darabját, akkor láthatod, hogy Isten megváltott gyermekeként milyen értékes vagy az ő szemében. A Bibliában részletes leírást olvashatunk arról, hogy milyen volt Izráel főpapjának viselete, és Isten Igéjében semmilyen részlet nem felesleges. Ha megvizsgáljuk ezt a melltáblát, akkor valami csodálatosat tudhatunk meg arról, hogyan tekint ránk az Úr. Tizenkét drágakő volt rajta, mindegyiken Izráel egy-egy törzsének neve. Mivel Jézus a mi főpapunk, nézzük meg közelebbről ezt a főpapi díszt, hogy lássuk, mit tanulhatunk belőle. Drágakövek voltak rajta. Isten nem valami átlagos kavicsokat használt, amilyet bőven találni bárhol Izráelben – ő a legdrágább, legritkább, legértékesebb drágaköveket választotta ki, hogy minket jelképezzenek: zafírt, topázt, smaragdot, ametisztet, gyémántot, ónixot és jáspist. Figyeld meg a drága szót! A Biblia azt mondja, hogy Isten drágának tart minket (ld. Ézsaiás 43:4). Azt is mondja, hogy drága véren lettünk megváltva, Krisztusnak a vérén (ld. 1Péter 1:19). Hogyan állapítjuk meg valaminek az értékét? Az dönti el, hogy valaki mennyit hajlandó fizetni érte. Tudatában kell lenned ennek, amikor elszúrsz valamit, és a Sátán kárhoztat bűneid és gyengeségeid miatt. Isten teljesen tudatában van bűneidnek – a múltban elkövetett, a jelenbeli és a jövőbeli bűneidnek – mégis annyira szeret, hogy elküldte a Fiát, hogy az ő drága vére árán megmentsen. Ha bizalmadat Krisztusba veted, akkor Isten szemében sosem csökken az értéked. Miért tart Isten annyira értékesnek? Mert ő mindig „Krisztusban” lát téged.

*****************************************************

A hósen szépsége (2)

„Nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia.” (Zsidók 4:14)

Figyelj meg még két dolgot a főpapi melltáblával kapcsolatban:

1) Közel volt a szívéhez. Évente egyszer, az engesztelés napján Izráel főpapja bement a szentek szentjébe, ahol Isten jelenléte volt, hogy engesztelő áldozatot mutasson be a nép bűneiért. Ilyenkor teljes főpapi díszben volt, és ruházatának minden része különböző dolgokat jelképezett. De a sok főpapi ék közül a hósen volt legközelebb a szívéhez. Ez elárulja, mennyire szeret és értékel Isten, és arra vágyik, hogy közel lehessen hozzád. Ma azt mondja neked: „nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Milyen csodálatos ígéret!

2) A törzsek nevei nem csupán rá voltak írva a hósen köveire, hanem bele voltak vésve (ld. 2Mózes 39:14). Ami írva van, azt ki lehet radírozni, vagy véletlenül is kitörlődhet – de ez nem történik meg azzal, ami bele van vésve egy drágakőbe. Kétféleképpen követhetünk el bűnt: ha szándékosan vétkezünk, vagy ha gyengeségeink miatt elbotlunk. Isten megfedd és fegyelmez, hogy visszatérítsen a helyes útra, de soha nem fog hátat fordítani neked, soha nem fog eldobni. Túl értékes vagy számára ehhez. Emlékszik rá, mekkora árat fizetett érted, és azt mondja: „nevét nem törlöm ki az élet könyvéből” (Jelenések 3:5). Ha Krisztusban bízol, biztos lehetsz abban, hogy Isten szeret és elfogad.

**************************************************************
A hósen szépsége (3)

„Nektek, a hívőknek drága kincs…” (1Péter 2:7)

Az Izráel főpapja által viselt melltábla tanításából a következőket tudtuk meg eddig:

a) Isten szemében értékesek vagyunk;

b) közel vagyunk a szívéhez;

c) sohasem fog hátat fordítani nekünk. Azt kérded, ha Isten sohasem fordít hátat nekünk, akkor ez azt jelenti, hogy élhetünk akárhogy, ahogy nekünk tetszik? Nem, mert Isten megváltott gyermekeiként nemcsak mi vagyunk értékesek az ő szemében, hanem ő is értékes a miszemünkben. Ezért mindennél fontosabbnak tartjuk, és minden fenyegetéssel szemben megvédjük a vele való kapcsolatunkat. Kérdés: Ha megértetted, milyen értékes és drága vagy Isten szemében, akkor ez arra ösztönöz, hogy további bűnöket kövess el? Persze hogy nem! Éppen ellenkezőleg, ilyeneket fogsz gondolni: „egy hívő, aki Isten számára oly drága, nem viselkedhet így.” Egy értékes gyémánt nem való a sárba, a mocsokba, a bűn szennyébe. Jogos helye ott van Isten szívéhez közel, ahol szikrázóan csilloghat. Ha tudatában vagy igazi identitásodnak Krisztusban, hogy Isten igaznak és értékesnek tekint, ez felülemel azokon a vágyakon, melyek miatt megadnád magad a bűnnek. Arra késztet, hogy a Király gyermekeként élj. A szent élet annak a következménye, ha olyannak látod magad, amilyennek Isten is lát: Krisztusban lévőnek. Ahelyett, hogy megadnád magad a kísértésnek, kérdezd meg magadtól: „Mit tenne Jézus ebben a helyzetben?”
Aztán meríts az ő erejéből, és tedd meg a helyes dolgot. Ha igazán megértjük Isten kegyelmét, az nem akadályozza, hanem megtermi a szentséget.

Drága véren

„… drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:19)

A Bibliában azt olvassuk: „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Péter 1:18–19).

El kell jutnod odáig életedben, ahol biztonságban vagy „Krisztusban”, ahol nem engeded, hogy önértékelésed mások véleményén és tettein alapuljon. 

Hagyj fel azzal, hogy önértékelésedet a kinézetedben vagy a munkádban keresed, vagy abban, ahogy mások bánnak veled. Isten szemében mérhetetlenül értékes vagy, mert Jézus a vérét ontotta érted. A drága vér tett értékessé. 

Igen, vannak hibáid. Igen, vannak dolgok, melyekben változnod kell, de Isten dolgozik rajtad, ahogy mindenki másban is munkálkodik. Ne engedd, hogy mások rajtad töltsék ki saját problémájuk miatti dühüket. 

Te Isten véren megvásárolt gyermeke vagy! Ne érezd magad értéktelennek vagy haszontalannak azért, mert mások nem tudják, hogyan bánjanak jól veled, vagy nem szeretnek annyira, mint amennyire megérdemelnéd, hogy szeressenek. 

Ne pazarold az életedet arra, hogy megpróbálod elnyerni elismerésüket vagy elfogadásukat. 

Téged Isten már elismert és elfogadott, ezért vigyázz, hogy önértékelésedet és önbecsülésedet csakis őrá alapozd. Te meg vagy váltva Krisztus vérén, téged befedezett Krisztus vére, ezért Isten elfogadott Krisztus vére által. Márpedig mivel Krisztus vére drága, ezért te is értékes vagy! 

A Sátán, akinek a neve az, hogy „vádló”, szeretné ezt elfeledtetni veled, és próbálja elérni, hogy csak hibáid és kudarcaid fényében lásd magadat.
Ne hagyd neki! 

Inkább minden reggel, amikor felkelsz, nézz a tükörbe, és jelentsd ki: „Értékes vagyok, mert Jézus drága vérén lettem megváltva!”

Engedd el a múltat!

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni…” (Ézsaiás 43:18–19)

Jerry Lewis humorista mondta, hogy a kedvenc nászajándéka az esküvőjéről készült film – mert amikor a házasságában rosszul mennek a dolgok, csak bevonul a szobájába, lejátssza a filmet visszafelé, és szabad emberként távozik! Nevetünk ezen, de ugyanúgy nem tehetjük meg, hogy visszamenjünk az időben és átírjuk a történteket, mint ahogy nem tudunk összeforrasztani egy széttört tojást. Ha a múltban ragadsz, az mindig a jövőd kárára lesz, de ha tanulsz a múltból, az segíthet a jövődet jobbá formálni. Ha bármikor azon kapod magad, hogy azt mondod: „Ha akkor tudtam volna, amit most tudok”, jusson eszedbe, hogy ha nem növekszel, akkor tíz vagy húsz év múlva is ezt fogod mondani. Lehet, hogy arra gondolsz: „Bárcsak meg tudtam volna bocsátani a páromnak, ahelyett, hogy csak büntettem őt, akkor talán nem ment volna tönkre a házasságunk, hanem nagyszerű kapcsolatot építhettünk volna.” Talán egy abortusz emléke kínoz, és azon tűnődsz, ki lehetett volna a gyermekedből, és milyen örömet hozott volna az életedbe. Talán egy rendes ember vagy, aki valami rosszat tett, és így bekerült a bűnügyi nyilvántartásba, és most azt mondod: „Bárcsak…” Nos, hallgasd meg, mit mond Isten:

1) Jézus nevében megbocsáttattak bűneid (ld. 1János 2:12).

2) „Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43:25)

3) „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás 43:18–19).
A mai üzenet számodra ez: engedd el a múltat!

Az igazság a házasságról

Az igazság a házasságról (1)

„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” 

(János 8:32)

A „tökéletes házasság” elképzelése félrevezető és kiábrándító, emiatt akarunk lelépni, amikor a képzelet összeütközésbe kerül a valósággal. Márpedig ez az összeütközés mindig bekövetkezik. Csak akkor találunk tartós boldogságot a házasságban, ha elfogadjuk az igazságot a gyenge, esendő, frusztráló emberekről – amilyenek mi is vagyunk. Ezért a következő néhány napban vizsgáljuk meg a legelterjedtebb tévhiteket a házassággal kapcsolatban.

A szerelemvírus. Azt képzeljük, hogy ha a megfelelő időben, a megfelelő helyen vagyunk a megfelelő személlyel, akkor egyszerűen „elkapjuk” a szerelmet, és elindulunk egy életen át tartó boldogságba. A gond csak az, hogy amikor kimerülünk a gyermekeinkről való gondoskodás, a munka és a törlesztőrészletek miatt, a szerelemvírus eltűnik. A mindennapok darálójában, a mosogatnivaló, a pelenkák és a robotmunka között valamit fel kell adni. Így a romantika távozik a színpadról, és a realitás veszi át a helyét. Ám mivel a romantikát összetévesztjük az igazi szeretettel, tévesen azt gondoljuk, hogy a szerelem elköltözött, és nekünk követnünk kell. Valójában azonban a szerelem nem hal meg, amikor a romantika fejet hajt a valóság előtt. Ha két ember, aki szerelembe esett, kész egymás mellé állni szeretetben az élet kihívásai közepette is, a romantika újból virágzásnak indul, erősebb és ellenállóbb lesz, mint valaha. Lehet, hogy a romantikus szerelem hoz össze minket, de az önzetlen szeretet tart együtt. A Biblia azt mondja: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.” (1Korinthus 13:4–8)

Az igazság a házasságról (2)

„Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8:7)

Tökéletes Úr és Tökéletes Asszony: Sokan, akik kiválóan teljesítenek hivatásukban, kínosan érzik magukat társaságban. Ez segítette elő az internetes társkeresés 21. századi jelenségének gyors elterjedését. Manapság a nyugati világban öt házasságból kettő így kezdődik. Általánosságban szólva a társkereső oldalak kialakítják az emberek profilját koruk, kinézetük, értékrendjük, ízlésük, törekvéseik és érdeklődési körük alapján, és segítenek nekik találkozni. Nos, tudod mit? A válási arány éppen olyan magas az internet segítségével összeismerkedett párok között, mint azoknál, akik hagyományos módon találkoztak. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a szerelmet nem lehet megvásárolni, nem árulják a piacon. „Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” Amikor a szappanbuborék kipukkan, három dolog történik:

1) Sírunk, manipulálni próbáljuk a másikat, vagy nyomást igyekszünk gyakorolni rá. Amikor ez nem működik, őt hibáztatjuk, hogy megváltozott, és tönkreteszi az életünket. „Nem az, akinek hittem.” Lehet, hogy nem az, akinek hitted, de az, akivel összeházasodtál, és – néhány kivételtől eltekintve – nem egyedül ő a hibás.

2) Megállapítjuk, hogy Tökéletes Úr vagy Tökéletes Asszony valójában Rossz Úr vagy Rossz Asszony. Ezért elkezdünk keresni valaki mást, aki megfelel, vagy teljesen lemondunk az ellenkező nemről, mert csalárdnak, hűtlennek és csapodárnak tartjuk.

3) Megértjük, hogy a tartós boldogságot csak egyetlen személyben találhatjuk meg: Istenben. Ezért elhatározzuk, hogy ahelyett, hogy a megfelelő személyt keresnénk, mi magunk válunkmegfelelő személlyé – azzá, akinek Isten teremtett, aki nagylelkűen engedi a másiknak, hogy valódi, korlátozott, változékony emberi lény legyen. Így boldogságunkat Istentől várjuk.

Az igazság a házasságról (3)

„Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

A kosár. Egy hölgy semmit sem dobott a templomi perselybe. Hazafelé aztán arról panaszkodott, milyen gyenge volt a prédikáció, mire a kisfia megjegyezte: „Ez is bizonyítja, hogy ki milyen mértékkel mér, olyannal kap.” A házasság olyan, mint egy üres kosár: azt veheted ki belőle, amit beletettél. Vannak, akik azt hiszik, hogy a házasság kosarát úgy kapják, hogy az tele van romantikával és szexuális élvezettel, ráadásul mindez olyan módon tálalva, amilyenhez hozzá vannak szokva. Azt hiszik, hogy egy kifogyhatatlan forrásból mindent kivehetnek, amit csak akarnak, és azonnali, kevés erőfeszítést igénylő kielégülés garantált! Aztán egy napon, amikor a kosárba nyúlnak, kiderül, hogy az üres. Döbbenten, csalódottan, haragosan, kétségbeesetten és reménytelenül megállapítják, hogy a társuk cserben hagyta, átverte vagy elhagyta őket. Mi másért lenne üres a kosár? Akkor aztán elindulnak új kosarat keresni. Valójában a te felelősséged, hogy minden nap tegyél a kosárba eleget ahhoz, hogy garantáltan legyen belőle mit kivenni egy jó kapcsolathoz.
Jézus azt mondta: „amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”
Mit szeretnél találni a kosárban, és mennyit? Tegyél bele eleget ahhoz, hogy azt a mennyiséget eredményezze.
 J. Allan Petersen mondta:
„A házasságban nincs szerelem, a szerelem az emberekben van, és ők teszik azt bele a házasságba.
A házasságban nincs romantika, azt az embereknek kell beletölteni.
A házaspárnak ki kell alakítania az adakozás, szeretet, szolgálat, dicséret szokását, hogy kosaruk mindig tele legyen.”

forrás: http://www.maiige.hu/-

Változtass a gondolkodásmódodon, változtass az életeden!

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával.” (Róma 12:2)

Néha megpróbálunk kifogásokat keresni negativitásunkra azt mondva: „Ez csak egy kósza gondolat volt, nem jelent semmit!” Dehogynem!

Ha hagyjuk, hogy egy rossz gondolat járjon a fejünkben, akkor az gyökeret ereszt, megnő, és az lesz, amit a Biblia így nevez: „erődítmény” (ld. 2Korinthus 10:4).

Amikor egy gondolat ilyen erőssé válik, elkezdi irányítani a szemléletmódunkat, viselkedésünket, tetteinket. Ezért mondja a Biblia: „változzatok meg értelmetek megújulásával” (Róma 12:2). 

Ne feledd, oda megyünk, ahová gondolataink vezetnek! 

Mindannyian szembesülünk kihívásokkal és nehézségekkel az életben. Talán megengeded magadnak, hogy ilyeneket gondolj: „nem bírok már többet elviselni”, vagy: „ha még valami történik, nekem végem”, vagy „ha nem változnak meg gyorsan a dolgok, én feladom.” Az ilyen gondolatok előkészítik a bukást, mielőtt még egyáltalán szembetalálkoznál a problémával. Az efféle „végem van”, „feladom” gondolkodásmódban nincs semmi erőt adó, győzelmes, küzdelemre képessé tevő. Ezek vesztes hozzáállások, nem győzelmet hozók. 

Inkább így kellene gondolkodnod: „Ha nagy a támadás, az utána következő áldás még nagyobb lesz.” Vagy így: „Ha a Sátán ilyen elszántan támad, akkor Isten biztosan valami jót tartogat számomra!” 

Légy olyan ember, aki lelkileg, érzelmileg és értelmileg felkészült mindenféle kihívásra, ami útjába kerülhet, ne engedj a csüggedésnek, ne hagyd, hogy könnyedén legyőzzenek. Ezt úgy tudod elérni, ha megújítod értelmedet Isten Igéjével.

Bob Gass gondolatai a csalódásról

„Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt…” (1Sámuel 3:19)

Isten hozott az életben – a csalódás garantálva! A Webster értelmező szótár szerint a csalódás az, „amikor a remények meghiúsulnak, s ez haragot, frusztrációt, szomorúságot és csüggedést eredményez”. Íme néhány példa, ami segíthet neked, amikor:

1) Csalódsz azokban, akikre felnéztél. Gondolj Sámuelre és Élire (1Sámuel 1-4.). Sámuel édesanyja rábízta gyermekét Élire, a főpapra, bízva abban, hogy ő majd mentorálja a gyermeket, és felkészíti Isten szolgálatára. De Élinek komoly jellemhibája volt. Gyenge szülő volt, aki tétlenül nézte, ahogy a fiai visszaélnek papi előjogaikkal, és szégyent hoznak szolgálatukra. Ki hibáztatta volna a fiatal Sámuelt, ha ő is elbukik, amikor az az ember, akire felnézett, csúnyán kudarcot vallott? De nem, ő legyőzte csalódottságát, és nem vette le tekintetét Istenről: „Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt”. Az eredmény pedig az lett, hogy Isten Izráel egyik legnagyobb prófétájává tette őt.
Tehát ne vedd le tekinteted Istenről!

2) Csalódsz azokban, akikkel együtt élsz. Ha van valaki, aki sohasem hagyna cserben, az bizonyára a családod lenne. Igaz? Tévedés! Kérdezd csak meg a fiatal Józsefet! Amikor Isten nagyszerű előmenetelt ígért neki, azt gondolta, hogy a testvérei majd ünnepelni fogják. Ehelyett ők féltékenységgel, gúnyolódással és nehezteléssel reagáltak, és eladták őt rabszolgának. Távol az otthonától és a barátaitól börtönben sínylődött egy olyan bűnért, amit nem is követett el. Milyen könnyen teret nyerhetne a keserűség, ha folyton felemlegetné a sérelmeket, amiket elkövettek ellene, és a bosszút tervezgetné. De ha így tett volna, akkor ismeretlen elítéltként meghalt volna egy idegen ország börtönében. Ehelyett ő hagyta, hogy Isten tisztázza, felhasználva a körülményeit, hogy felkészítse és Egyiptom kormányzójává léptesse elő; neked is így kell kezelned a csalódottságot.

A csalódás kezelése (2)
"... Menj, vezesd a népet..." (2Mózes 32:34)

Hadd álljon itt a csalódás két további formája, amivel meg kell küzdened az életben:

1) Csalódás azokban, akikkel együtt dolgozol, akikre számítasz. A sikerhez emberekre van szükséged; nélkülük nem megy. És ha ezek az emberek cserbenhagynak, az fájdalmas. Képzeld csak el Mózes csalódottságát! A bátyját, Áront bízza meg, amíg ő egy csúcstalálkozón vesz részt Istennel, és megkapja a Tízparancsolatot. Visszatérve Izráel népét anarchiában, bálványimádásban és kimondhatatlan eltévelyedésben találta. És hol van Áron? Ő vezeti a lázadást! Amikor Mózesnek a legnagyobb szüksége volna rá, Áron nyomorultul cserbenhagyja. De figyeld csak meg Mózest: igazi vezetői karakter mutatkozik meg a mély csalódottságban. Szembeszáll Áronnal, Isten elé viszi ezt a zűrzavart, tőle kérve megoldást, és imában bocsánatot kér Izráel számára. Isten meghallgatja, majd emlékezteti Mózest megbízatására: "...menj, vezesd a népet... az én angyalom megy előtted..." (34. vers). A csalódottság nem érvényteleníti a megbízatásodat - sem Isten jelenlétét. Tedd azt, amiért ő elküldött!

2) Csalódás azokban, akikért kitetted a lelkedet. Nézzük csak meg újra Mózest, a Kritikusok és Hálátlanok Gyülekezetének alapító pásztorát. Ez a gyülekezet volt rabszolgákból áll, akik megszabadultak, bőséges áldást nyertek, úton vannak az Ígéret Földjére, de nincs bennük egy szemernyi hűség és hála sem a felé az ember felé, aki mindent kockára tett azért, hogy ezt lehetővé tegye. Alig jönnek ki Egyiptomból, máris Mózes ellen fordulnak, vádolva, hibáztatva és szidalmazva őt (2Mózes 14). Csalódott és sértődött volt Mózes? Igen. De valahányszor ki akart szállni, Istennel beszélte meg, imádkozott panaszkodó nyájáért, új parancsokat kapott a főparancsnokságtól, és visszatért a munkához. Az Istentől elhívott férfiak és nők így tesznek, amikor csalódottak, és feladni volna kedvük.

A csalódás kezelése (3)
„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (2Kor 4:7)

Végül pedig ott van a csalódás önmagunkban. Ez a fajta csalódás az, amely a legjobban le tud gyengíteni, mert ez egy örvénybe taszíthat, amiből nehéz kijutni és felépülni. Péter örök szeretetet és hűséget esküdött Jézusnak. „Uram, bárki más elhagyhat, de én nem! Én a tiéd vagyok mindhalálig” (Máté 26:33-35 parafrázis), és tényleg minden szót komolyan gondolt. De a keresztre feszítés körüli nyomás megtörte, és háromszor letagadta, hogy ismeri Jézust. Később, visszaemlékezve Jézus szavaira: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem,” Péter, a saját elszomorító kudarca miatt összetört szívvel, „kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lk 22:62). Kérdezted már valaha: „Istenem, hogyan is tudnál használni egy olyan elrontott életet, mint az enyém?” Péter nem tudott megfelelni a saját elvárásainak, és ez teljesen lesújtotta. De Jézus nem döbbent meg.
Ő jól látta Péter hiányosságait, amikor elhívta a szolgálatba. Azt is tudta, hogy ennek a nagyhangú, szókimondó tanítványnak érző szíve van, ezért kiterjesztette rá kegyelmét, ahelyett, hogy eltávolította volna őt hivatalából. Amikor Jézus feltámadása után azt a parancsot adta, hogy „…mondjátok meg a tanítványainak és Péternek…” (Márk 16:7), hogy Galileában találkozhatnak vele, akkor ezzel megerősítette a bukott tanítvány kiválasztását. Péter történetének további része pedig már újszövetségi történelem.

Amikor (és nem ha!) kudarccal szembesülsz:
a) Ne tetézd a bajt azzal, hogy hagyod, hogy a csalódottság reménytelenségbe és kétségbeesésbe taszítson!
b) Alázd meg magad, és térj meg! Valld meg a bűnöd; ne keress mentségeket, ne magyarázd meg, és ne fogd a körülményekre vagy másokra!
c) Fogadd el Isten kegyelmét és bocsánatát hittel, nem az érzésekre támaszkodva! Ne engedd, hogy a Sátán meggyőzzön arról, hogy amit tettél, megbocsáthatatlan!
d) Vegyél igénybe minden segítséget, amire szükséged van ahhoz, hogy visszatérj a helyes útra! Inkább előbb, mint utóbb!

forrás:https://csabosz.posterous.com/bob-gass-gondolatai-a-csalodasrol

BOLDOGSÁGRÓL

„Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll].

Mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [vagyis az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele]* (Jak. 1,12)

*A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja:

„Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak.

Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.

Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).

És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben:

„És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat,

És olyan (szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk, sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.

És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket.

És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta).

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.

És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

És így bátorít a Szent Szellem:

„Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még körül fog venni):

Ímé a Sátán (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől, megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre).

És lesz tíz napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel. 2,10-11)

ÁLDOTT NAPOT KÍVÁNOK MINDENKINEK :)

Mi a jó és nem számunkra?

„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1)

Hajlamosak vagyunk csupán a bűnökre összpontosítani, és figyelmen kívül hagyjuk a terheket, mert a bűnöket könnyebb felismerni, mint a terheket. Gyakran azonban éppen a terhek tartanak vissza attól, hogy jól fussuk meg a versenyt…

Honnan tudod eldönteni, hogy mi jó számodra, és mi nem?
„…Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84,12).
Ha Isten visszatart valamit, arra nincs szükséged!
„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37,4)

Ha Jézus az életed Ura, az Ő vágyai válnak a te vágyaiddá is, és az ilyen vágyakat az Isten betölti.

Ha szeretnéd megkapni, add oda!

„Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

Egy este egy férfi jött Teréz anyához, és egy nyolctagú családról számolt be neki, akik már egy hete nem ettek. Amikor Teréz anya elment a házhoz, az alultáplált kisgyermekeket látva egy zsák rizst adott nekik. A gyermekek anyja ekkor valami érdekes dolgot tett. Megtartotta a zsák rizs felét, de a másik felével elindult valahová. Amikor visszatért, Teréz anya megkérdezte tőle, hogy hová ment? „A szomszédaimhoz – válaszolta az asszony –, ők is éhesek.” Teréz anya így összegzi visszaemlékezését: „Nem azon csodálkoztam, hogy adott, a szegények általában igazán nagylelkűek. Azon lepődtem meg, hogy tudta róluk, hogy éhesek. Szinte törvényszerű, hogy amikor szenvedünk, nincs időnk másokra.” A Biblia azt tanítja, hogy amikor mások szükségeire összpontosítunk, Isten gondoskodik arról, hogy a mi szükségeink be legyenek töltve (ld. Efezus 6:6–8). Szóval, ha szeretnéd megkapni, add oda! Megmondom, miért:

1) Az adakozás a kulcs az áldásokhoz. Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.”

2) Az a mag, amit most elvetsz, meghatározza jövőbeli aratásod mértékét. Nincs olyan túl kicsi mag, ami ne tudna sokszoros termést hozni, ha hajlandó vagy elvetni. Ha találsz egy ügyet, ami nagyobb az önérdekednél, és abba beleadod magad, akkor két dolgot fogsz felfedezni. Először is, hogy nem baj, ha elismered korlátaidat, amíg nem azokra alapozod az életedet. Másodszor, hogy Isten áldásai akkor áradnak ki, ha odaadod, amid van, ahelyett, hogy csak beszélnél arról, amid nincs.

Tehát, ha szeretnél valamit kapni, add oda!

Ma igyekezz kedves lenni!

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” 

(Példabeszédek 15:1)

Ha rendhez szokott, jó időbeosztású, céltudatos ember vagy, aki szereti elintézni a dolgokat, akkor előfordulhat, hogy felbosszant mások hozzá nem értése és alacsony teljesítőképessége. 

Ilyenkor aztán olyat mondasz, amivel megbántod őket, és nem segíted elő a remélt eredményt. 

A Példabeszédek könyve 31. fejezetében egy nagyszerű asszonyról olvasunk, akinek „szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít” (26. vers). Ennek az asszonynak egyik alapelve volt, hogy kedvesen beszéljen másokhoz és másokról. Ha belegondolsz, igazából soha semmi nem jogosít fel arra, hogy beszéded bántó vagy durva legyen. Főleg nem akkor, ha keresztyén vagy! 

Vajon veled nem volt-e kegyelmes Isten? Nem igaz, hogy a szavak nem okoznak fájdalmat. 

A bántó szavak egy ember egész életére kihathatnak. A társadalom számkivetettjei közül sokan bántó szavak áldozatai voltak valamikor életük során. Szenvedést okoztak nekik szüleik, tanáraik vagy féltékeny házastársuk és mások, akik a saját érzelmi problémáikkal vívták harcaikat. 

Ha hajlamos vagy arra, hogy durván beszélj az emberekkel, imádságban kérd Isten segítségét! Bármibe is kerül, igyekezz leküzdeni; ha kell, kérj segítséget egy lelkésztől vagy lelkigondozótól. 

A Biblia azt mondja, hogy „többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32). 

Határozd el ma, hogy önuralmat gyakorolsz, és életed vezérelvévé teszed a kedvességet!

Anyósok imája

„Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat.” (Róma 12:16)

Egy asszony, akinek a fia házasság előtt állt, írt Abigail Van Burennek, aki egy magazin levelező rovatát vezette: „A fiam ezen a nyáron elveszi a barátnőjét feleségül. Aranyos lány… máris szeretett családtagnak számít. Emlékszem, korábban megjelentettek egy imádságot, melyben egy asszony készül fel az anyósság állapotára.”

Íme, az imádság: „Uram, hadd örüljek annak, hogy a fiam társat választ!
Ha olyan lányt hoz haza, akinek két feje van, akkor hadd szeressem mindkettőt egyformán.
Amikor a fiam azt mondja: »Anya, meg akarok nősülni«, ne engedd, hogy azt kérdezzem: »Hány hónapos terhes a lány?« Segíts a »másik oldallal« való civakodás nélkül intézni az esküvői előkészületeket. Űzd el a fejemből azt a gondolatot, hogy ha a fiam tovább várt volna, jobbat is találhatott volna. Amikor majd nagymama leszek, emlékeztess rá, hogy a gyermekeim nem kérnek az én gyermeknevelési tanácsaimból, ahogy én sem kértem annak idején.

Ha segítesz nekem mindebben, akkor talán a gyermekeim majd örömöt találnak abban, ha a közelükben vagyok, és nem kell majd levélben panaszkodnom amiatt, hogy elhanyagolnak.”
Egy lelkész megjegyezte: „Az, hogy valaki nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy én szoktam, még nem jelenti azt, hogy téved. Egyszerűen különbözőek vagyunk. Érettség kell ahhoz, hogy kijöjjünk valakivel, aki másmilyen, és türelem, hogy ne kezdjünk vitát, ne sértődjünk meg.
Bármilyen nagyszerű ember is valaki, ha elég hosszú ideig vagy a közelében, akkor lesz lehetőséged arra, hogy megbántódj.”

Pál azt mondja: „Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.”
Alázat kell ahhoz, hogy megtartsd magadnak a véleményedet, és felnőtt gyermekeidet ne bombázd kéretlen tanácsokkal.

Menj az imádkozás hegyére!

„De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.” (Márk 6:46)

Mielőtt Jézus a Genezáret-tó vizén járt volna, előtte felment egy hegyre egyedül, hogy imádságban együtt lehessen Atyjával. Otthagyta a tömeg követeléseit napnyugtakor, egészen hajnalig imádkozott, majd Isten Lelkének erejével lejött a hegyről, és lecsendesített egy vihart.
 (Nem lenne csodálatos tudni, hogyan imádkozott egész éjjel?)

Az imádság olyan, mint egy hegy: meg kell mászni. „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére” (ApCsel 3:1). Ha arra vársz, hogy kedved legyen hozzá, akkor nem fogsz állhatatosan imádkozni. Ehhez fegyelem kell. Aztán minél többet imádkozol, annál jobban akarsz majd imádkozni, és annál jobban érzed majd, hogy érdemes imádkozni.

Először azonban hátat kell fordítanod a tömegnek. Mivel Jézus tudta, hogyan hagyja ott az élet követeléseit és figyelemeltereléseit, ezért tudta lecsendesíteni a vihart, amitől tanítványai megrémültek. Tehát még mielőtt magával ragadna a mindennapi hajsza, menj fel a hegyre imádkozni! Ez biztos pont a bizonytalan világban; olyan hely, ahol semmi nem akadályozza a kilátást, és az élet őrült rohanása hátramarad. Itt kitágul a látóhatár.

Itt Krisztus emlékeztet arra, hogy bármivel is kell szembenézned ma, ő azzal már egyszer szembenézett, és kegyelméből megadja, hogy te is képes legyél rá. Könnyű felismerni azokat az embereket, akik fent voltak az imádkozás hegyén.

A küzdelmeik nem különböznek a mieinktől – sőt, néhányuk még nagyobb kihívást is jelent. 

De van egy belső békességük, ami felülemelkedik a családi problémákon, betegségeken, anyagi nehézségeken stb. Képes leszel a nehéz időket méltósággal viselni, ha tudod, hogy a csúcs csupán egy imádságnyi távolságra van!

Világosságban járni

„Ha pedig a világosságban járunk… Jézus vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1:7 KJV)

A Szentírásban Isten kétszer szólt bele sötétségünkbe. Mózes első könyve első fejezetében azt mondta: „Legyen világosság!” (1Mózes 1:3). János evangéliuma harmadik fejezetében pedig Jézus kijelentette, hogy „a világosság eljött a világba” (János 3:19).
Ha Istennel akarsz járni, el kell utasítanod a sötétség módszereit, és világosságban kell járnod.

A gomba legjobban a sötétben nő, de ha fényt gyújtasz, elfonnyad és elpusztul.
Több ez egy költői képnél – ez a lelki életünkre vonatkozó tény! Jézus azt mondta: „az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak” (János 3:19).

Ahogy Ester Nicholson mondja: „A titkolózás beteggé tesz.
Állandóan szégyenben és bizonytalanságban élünk.” A titkolózás ideális táptalaj a bűn növekedésére, míg végül foglyul ejtenek gondolataid, tetteid és szokásaid. A sötétségben maradás csak felerősíti a titkolózás ördögi körét és a bűn rabszolgaságát. „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot” (1János 1:6 RÚF).

Ha egyszer kilépsz a fényre, minden megváltozik! Valld hát meg titkos bűneidet Istennek, és ha szükséges, egy megbízható barátnak vagy lelkigondozónak, aki együtt tud imádkozni veled. 

Aztán Isten erejével nyerd vissza erődet, hogy legyőzhesd a bűnt, és győzelmes életet élhess. 

Amint fényt gyújtasz, a gomba fonnyadni kezd, szorítása enged, a szabadság hajnala felvirrad. Minden alkalommal, amikor a bűn kopog az ajtódon, azonnal hozd a világosságra.

Ha ezt teszed, megtisztulsz, és közösségben lehetsz Istennel. A Biblia azt mondja: „ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”

Amit le kell győznöd

„Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:7)

Peter McWilliams mondta: „Talán a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy kerüljük az olyan helyzeteket, melyekben esetleg hibáznánk.” A következő néhány napban vizsgáljunk meg néhány dolgot, amit le kell győznünk ahhoz, hogy sikert érhessünk el az életben. Helyzetek.

Úgy érzed, hogy zsákutcába jutottál? Talán szeretnél továbbtanulni, de nincs hozzá megfelelő anyagi háttered.

Vagy munkahelyet szeretnél váltani, de nem mersz lemondani a biztos fizetésről, vagy félsz, hogy elveszítenéd a nyugdíjadat. Talán egy fogyatékosság vagy betegség csapdájában érzed magad.

A győzelem titka, hogy a körülményeidet két csoportba osztod: olyan helyzetekre, melyeken tudsz változtatni, és olyanokra, melyeken nem tudsz. Az életben szinte mindenen lehet változtatni, vagy más módon megközelíteni azt. De nem mindig lehet ezt azonnal megtenni. Írd össze, hogy mi az, amin tudsz változtatni. Sokszor azért vallunk kudarcot újra meg újra, mert mindenáron azon akarunk változtatni, amin nem lehet. Ne rohanj fejjel a falnak, gyakorold a reális gondolkodást!

Értsd meg a különbséget hit és ábrándozás között! Phil Cooke mondta: „A világon minden problémára vagy van megoldás, vagy nincs. Ha létezik megoldás, rajta, keresd meg! 

Ha nincs, ne is törődj vele!” Isten bizonyos talentumokkal ajándékozott meg. Ha felfedezed, fejleszted és használod őket, akkor Isten sikert fog adni még lehetetlennek tűnő akadályokkal szembenézve is.

Ne foglalkozz azzal, amin nem tudsz változtatni, összpontosíts arra, amin tudsz, és a lehetőségek maguktól fognak kínálkozni. Ahogy Hannibál mondta híres mondatát, amikor átkelt az Alpokon: „Vagy találunk utat, vagy csinálunk egyet.” Neked is ilyen hozzáállásra van szükséged!

Amit le kell győznöd (2)

„Megsanyargatom és szolgává teszem a testemet.” (1Korinthus 9:27)

A második dolog, amit le kell küzdened: az érzelmeid. Bár az érzelmek jó mérőműszerként megmutathatják, hogyan érzel, és súghatnak, hogy miben kell változtatnod életeden, soha ne engedd, hogy az érzelmeid határozzák meg döntéseidet! Kérdezz meg bárkit, akinek kiválóan kell teljesítenie szakterületén, és rá fogsz jönni, hogy ideje nagy részét arra fordítja, hogy uralkodjon érzésein. Ugyanakkor hasznos lehet, ha odafigyelsz az érzéseidre azért, hogy mélyére hatolj annak, mi is a bajod lényegében. Vegyük példának a következő két állítást:

1) Ma nincs kedvem dolgozni. Miért nincs? Túl sokáig maradtál ébren tegnap? Talán változtatnod kellene az időbeosztásodon. Egészségesen étkezel? Talán változtatnod kellene az étrendeden. Motiválatlan vagy? Beszélj Istennel, olvasd Igéjét, tölts időt lelkesítő barátokkal, stb. Ne csak ülj ölbe tett kézzel, csinálj valamit!

2) Olyan lehangolt vagyok mostanában. Pihensz eleget? Tartottál mostanában szünetet? A hangulatunk általában javul a testmozgástól, szóval kezdj el tornázni, hozd formába magad! Nem engedheted meg magadnak, hogy az érzelmeidre alapozd az életedet. Vissza fognak tartani, megállítanak vagy kerülőutakra visznek. Azt mondod, valamilyen ösztönzésre vársz? Ahogy Jack London regényíró mondta: „Nem várhatsz az inspirációra, neked kell érte menned.” Kövesd Pál példáját: „én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Korinthus 9:26–27).

Amit le kell győznöd (3)

„Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7)

A harmadik dolog, amit le kell küzdened a siker érdekében, a tudatlanság.

Ahogy Don Wood író megjegyezte: „A hülyeség örökké tart, a tudatlanságon lehet segíteni.”

Túl sokszor nem gondolkodunk reálisan, nem járunk utána az információnak, vagy nem sajátítjuk el a szakértelmet, amire szükségünk van. Edison sokszor vallott kudarcot, de végső sikerét nem a szerencsének köszönhette, hanem a felkészültségnek. Sokan alulértékelik a tudást.

Például mivel a számítógépek lehetővé teszik, hogy sokszor próbálkozzunk, ezért nem szánjuk rá az időt, hogy elolvassuk a használati utasítást. Mivel annyira kapkodunk, nem vagyunk hajlandók megállni, és kideríteni, amit valóban tudnunk kell.

A fiatalokra nagy nyomás nehezedik, hogy munkahelyet találjanak, ezért gyakran nem értékelik befektetésként a továbbtanulásra fordított időt.

Jack Nicklaus golfbajnok mondta: „Tanuld meg a játék alapelemeit, és ragaszkodj azokhoz!

A gyorstalpaló megoldások sosem tartósak.” Lehet, hogy elég szerencsés vagy ahhoz, hogy képességeid feletti szintre előléptessenek.

De ha a tudásod nem ér fel a pozíciódig, akkor kudarcra vagy ítélve. Íme, néhány szentírási tanács, mely szerint érdemes élni: „Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled.

Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség.

Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.” (Példabeszédek 3:13–18).

Ne rohanj bele ebbe a kapcsolatba!

„Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez.” (1Mózes 2:22)

A türelem olyan készség, amit nehéz gyakorolni a kapcsolatok vonatkozásában. Különösen akkor, ha magányosnak, üresnek és nem egésznek érezzük magunkat. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elhamarkodni a dolgokat, és döntéseinket korlátozott látásunkra alapozzuk ahelyett, hogy a teljes képet néznénk, amit megláthatnánk, ha több információt igyekeznénk szerezni, és türelmesen várnánk. Íme, néhány fontos lépés, ami megóv attól, hogy elkövess egy olyan hibát, ami egész hátralévő életedre negatívan hathat:

1) Fel kell tenned a megfelelő kérdéseket. Légy kíváncsi, érdeklődő, igyekezz megtalálni és összerakni a kirakós minden darabját. Kérdezz, kérdezz, kérdezz!

2) Ki kell derítened a választ ezekre a kérdésekre! Szűrd ki a felszínes benyomásokat mindabból, amit látsz és hallasz, és hamarosan tisztább lesz a kép. Ennek a képnek összhangban kell lennie két dologgal: a) azzal, hogy milyen mértékben vagy benne ebben a kapcsolatban; b) Isten életedre vonatkozó tervével.

3) Cselekedned kell, amikor eljön a megfelelő idő, és tudnod kell, hogy a megszerezhető legbiztosabb információ alapján cselekszel. Ha ez nem működik, megnyugodhatsz abban a tudatban, hogy te minden tőled telhetőt megtettél annak érdekében, hogy bölcs döntést tudj hozni. A statisztikák szerint napjainkban a házasságoknak körülbelül fele válással végződik. De ha megteszed ezeket a lépéseket, akkor a másik félbe fogsz tartozni. Sőt, még ha tönkremegy is a kapcsolat, a tapasztalatot, melyet belőle szereztél, felhasználhatod egy új kapcsolatban. Isten az asszonyt „odavitte az emberhez” – Isten tudja, hogy mire van szükséged, hát keresd az ő útmutatását!

Engedd el a bosszút!

„Ne fizessetek a gonoszért gonosszal!” (1Péter 3:9)

Azt mondják, hogy a fájdalom mélysége meghatározza a reakció nagyságát. Ezért valószínű, hogy ha valaki megbántott, akkor ösztönösen egyenlíteni akarsz. De bármilyen pillanatnyi elégtétel-érzetet később elkerülhetetlenül követ a megbánás tartós érzése. Miért? Mert tudod, hogy a bosszúállással ellenszegültél Istennek. Kétféle módon szoktunk bosszút állni: 1) A „szemet szemért” elv alapján. Ám mielőtt a megbántó félnek te is fájdalmat okoznál, alaposan fontold meg a következő szavakat: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:17–19 RÚF). 2) Mások bevonásával. Nemcsak ahhoz nincs jogod, hogy visszavágj, de ahhoz sincs jogod, hogy mások előtt megalázd azt, aki téged megbántott. József nem csupán nem büntette meg bátyjait árulásukért, de arra sem volt hajlandó, hogy az udvartartása előtt kiteregesse a részleteket. Miért? Mert látta Isten kezét munkálkodni, és felismerte, hogy amit bátyjai kezétől elszenvedett, az tette őt azzá, amivé vált. Péter ezt írja: „ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Péter 3:9). Tehát, ha Isten áldásait akarod élvezni, engedd el a bosszút!

Milyen keresztyén vagy?

Milyen keresztyén vagy? (1)

„Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak.” (Apostolok cselekedetei 4:13)

A farizeusok önjelölt szakértők voltak az étkezési törvények, öltözködési szabályok és más hasonlók kérdéskörében. Ezek a szokások tették lehetővé számukra, hogy bírót játszhassanak, eldöntve, ki van „bent” és ki van „kint”. Sőt, ami még rosszabb, ezek a bennfentesek ítélkezőkké váltak a kívülállókkal szemben. Dallas Willard írja: „Hányan undorodnak a szívtelen, rideg, megközelíthetetlen, unalmasan élettelen és örökké elégedetlen keresztyénektől? Mégis mindenütt vannak ilyen keresztyének.” Az igazság az, hogy ha az életünket nem az őszinte öröm és a Krisztus iránti odaszántság fémjelzi, akkor felszínes dolgokban fogjuk keresni azt, amivel kitűnhetünk a többi ember közül, akiket „világinak” nevezünk. Jézus nem viselkedett így! Amikor megkérdezték tőle, mi a törvény lényege, ő egyszerűen így felelt: „Szeresd Istent és szeresd az embert!” (ld. Márk 12:28–31). Pál azt írja: „ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” (1Korinthus 13:1). Megtörténhet, hogy azt hiszed magadról, hogy egyre lelkibb ember vagy, miközben azzá váltál, akit Mark Twain így jellemez: „egy jó ember a szó legrosszabb értelmében.” Az egyik legnagyobb dicséret, amit az apostolok kaptak az, hogy az emberek felismerték, hogy ők Jézussal voltak (ld. ApCsel 4:13). A keresztyénség mellett a legnagyobb érv azok a keresztyének, akik Krisztusból merítik életüket. A legnagyobb érv a keresztyénség ellen azok a keresztyének, akik beképzeltek, ítélkezők és önelégültek. Nos, te milyen keresztyén vagy?

Milyen keresztyén vagy? (2)

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)



Néhány kérdést rendszeresen fel kellene tenned magadnak:

1) Megközelíthető vagyok? A farizeusokról mondta Jézus: „a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket” (Máté 23:6–7). Jézus korában egyes rabbik úgy gondolták, hogy az igazi spiritualitás megkívánja, hogy távolságot tartsanak a többi embertől. Döbbenetes, hogy az egyetlen rabbi, akit a kivetettek is megérinthettek, maga Isten volt. Jézus volt a valaha élt legmegközelíthetőbb személy.

2) Nagylelkű vagyok? John Ortberg írja: „Amikor elkezdünk az erényes életre törekedni, rögtön elkezdünk azon töprengeni, hogy vajon mások miért nem olyan erényesek, mint mi vagyunk? Ez olyan, mint amikor a Simpson család című rajzfilmben Homer Simpson megkérdezi szomszédjait, hogy hol voltak, és ők azt felelik: »Egy keresztyén táborban voltunk, ahol arról tanultunk, hogyan lehetünk ítélkezőbbek.« Voltál már te is ilyen táborban? Egy kis hang folyton kategorizálja benned az embereket? »Ez állandóan kéreget és rám akaszkodik – jobb, ha távol maradok. Ez kedves és még sok hasznom lehet belőle – próbáljak kapcsolatba kerülni vele.« Miért rangsoroljuk folyton az embereket, mint valamiféle versenyen?”

3) Valódi vagyok? A vasárnapi iskolában egy kisfiú már megszokta, hogy általában mi a helyes válasz, ezért amikor az új tanító megkérdezte tőlük, hogy mi az, aminek vörösesbarna szőre és lompos farka van, makkot és mogyorót gyűjtöget, a kisfiú így válaszolt: „Azt hiszem, a helyes válasz Jézus – bár nagyon úgy hangzik, mintha egy mókusról lenne szó.” Gyakran megpróbálunk lelkinek hangzani, hogy ezzel jó benyomást tegyünk az emberekre – pedig fogalmunk sincs, miről beszélünk. Legyünk hát őszinték

Milyen keresztyén vagy? (3)

„Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:30)

Jézus azt mondta a farizeusokról, hogy „súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják” (Máté 23:4). Olyan szabályokat erőltettek az emberekre, amiket azok nem tudtak betartani, és ha netán mégis sikerült nagyritkán betartaniuk, akkor az semmi örömöt nem hozott nekik. Stephen Mosley írja: „Erkölcsösségünk hangja meglehetősen erőtlen. 

Ott nyafog a szentély sarkában, félszegen beleszól minden élvezetbe, kifogásokat motyog a partikon, lemaradozva vánszorog… Világi kortársaink szemében általában szűklátókörű, sőt, haszontalan törekvésnek tűnik… Tragikus módon a hagyományos vallásos jóság egyszerre lehet ijesztő és unalmas is. Ijesztő, mert százegy különféle szabályt tartalmaz az úgynevezett lelkiségre vonatkozóan. Unalmas, mert miközben kimerülünk abban, hogy megpróbáljuk betartani mind a szabályokat, nem tapasztaljuk meg az igazi örömöt, amit Jézus kínál. 

Ezért merülnek ki sokszor a gyülekezetbe járó emberek. Egy ilyen valláshoz alkalmazkodni egész egyszerűen nem ad olyan sikerélményt, ami be tudná tölteni szívünk ürességét.” 

Te is belefáradtál a lelki növekedésre való törekvésbe? 

Lehet, hogy csak nem a megfelelő dologra törekedtél, vagy nem a megfelelő módon? 

Ha így van, hallgasd meg Jézus szavait: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 

Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28–30)

Kinek mire van szüksége

„Mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Efezus 5:33)

A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten az embert „férfinak és nőnek teremtette” (1Mózes 1:27).
Isten a nőt nem csupán a férfi módosított változatának teremtette.
Ádám teljes mértékben férfi volt, Éva pedig minden porcikájában nő – különböztek egymástól, mint nappal az éjszakától.
Másként gondolkodtak, másként éreztek, másként beszéltek, másként viselkedtek. Fontossági sorrendjük is más volt. Különböző dolgokra volt szükségük egymástól.
Amennyire nekik fontos volt, hogy jól kijöjjenek egymással, ez nekünk ma ugyanolyan fontos.
Ehhez pedig megértés, türelem, önzetlenség, közös erőfeszítés és nagylelkűség kell.
A boldog házassághoz alapvető fontosságú Pál filozófiáját követni: a férjnek meg kell értenie, hogy feleségének szeretetre van szüksége, a feleségnek meg kell értenie, hogy férjének tiszteletre van szüksége.

Dr. Emerson Eggerichs emlékeztet minket, hogy a férfiak és a nők kapcsolati nyelve különböző, hiszen eltérő szükségeiken alapul. Igen, mindkettőjüknek szüksége van szeretetre és tiszteletre, de egy férj akkor érzi szeretve magát, ha felesége feltétel nélkül tiszteli őt, míg egy feleség akkor érzi, hogy tisztelik, ha férjétől feltétel nélküli szeretetet kap.

Figyeld meg, Pál nem csupán bölcs tanácsot ad, hanem felszólító módot használ, isteni parancsot ír le, aminek engedelmeskednünk kell. A férj „szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét!” Isten nem várja el a férjtől, hogy kiérdemelje a felesége tiszteletét, sem a feleségtől, hogy megszolgálja férje szeretetét.
Példaképünk, Jézus feltétel nélkül tisztelt és szeretett mindenkit, még az élete árán is. Ő arra hív minket, hogy mi is ugyanezt tegyük egymásért. Isten, a házasság szerzője tudja, hogy mi működik jól, ezért családodban kövesd az ő tanácsát!

Add oda magadat!

„Önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk.” (2Korinthus 8:5)

Mi az, amit az emberek többre értékelnek a pénznél? Téged! Gondolj bele! ű

Mihez kell nagyobb erőfeszítés: egy csekk kitöltéséhez, vagy ahhoz, hogy odaáldozd az idődet és az erődet? 

Melyik jelez nagyobb mértékű elkötelezettséget? Szánj rá egy percet, és gondolj vissza azokra az emberekre, akik a legnagyobb hatással voltak rád: egy tanár, aki segített ráébredni, hogy tudsz te gondolkodni, tanulni és eredményt elérni; szüleid, akik szerettek, áldozatot hoztak érted, akiktől az önértékelés ajándékát kaptad; egy mentor, aki jövőképet festett eléd, majd felkészített rá, és kihívásként eléd állította, hogy törekedj elérni azt. Az üdvösséged mellett mi lehet ennél nagyobb dolog? 

Töprengj el ezeken a szavakon: „Ha visszatekintesz mindarra, amit életedben tettél, nagyobb elégedettséget találsz abban, amikor örömet hoztál mások életébe, mint abban, amikor túlszárnyaltad és legyőzted őket.” 

Túl sokan gondolják úgy, hogy az adakozás nem csupán a szeretet kifejezése, hanem egy tranzakció: adok, hogy adj! Sir Wilfred T. Grenfell mondta: „Nyilvánvaló, hogy az ember csak vándor ebben az életben. E világon a célja nem az, hogy birtokoljon, hanem, hogy szeressen és szolgáljon.” 

Könnyű csak magunkért élni. Sőt, ez az egyik legalapvetőbb ösztönünk – amit minden nap le kell győznünk. De választhatunk más utat: hogy bőkezűen adjuk szeretetünket és időnket. 

Az igazi nagylelkűség az, amikor ezeket ajándékozod másoknak!

Magasabb szintű adakozás!

„Ő… mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Márk 12:44)

Isten nem akarja, hogy adakozásodat félelem korlátozza. Vagy bízol benne az anyagiak tekintetében, és átéled annak örömét, hogy részt vehetsz céljai beteljesítésében itt a földön – vagy saját keresőképességedben bízol, és aggodalmaskodva élsz. 

Ha nem lépsz az adakozás magasabb szintjére, azzal azt kockáztatod, hogy lemaradsz valami nagyszerűről, amit Isten érted és általad akar véghez vinni. Számíts rá, hogy egy ponton kihívás elé fog állítani, hogy többet adj, mint eddig bármikor. Abban a pillanatban hited igent akar mondani, félelmed pedig megpróbál rávenni, hogy figyelmen kívül hagyd az egészet, mint nem gyakorlatias dolgot. 

Ez döntő pont életedben, mert Isten hívására adott válaszod fogja meghatározni a jövődet. 

Az adakozás egy bizonyos szinten könnyen megy, míg máskor kifejezetten kényelmetlenül érint. Előbb vagy utóbb mind beleütközünk a félelem falába, és ha nem ismerjük fel, sohasem fogunk tudni áttörni rajta. 

Ilyenkor nem éljük meg mindazt a jót, amit Isten számunkra tervezett. Mi a megoldás? 

Változtass a tulajdonjogra vonatkozó elképzeléseden! 

Nincs olyan, hogy bizonyos összeg a miénk, a többi pénz pedig Istené. Minden az övé. 

Minden értéket ő teremtett, ő adja nekünk, ő bízza ránk, hogy szolgálatában használjuk. Ha hiszel ebben, akkor semmilyen indokod nincs arra, hogy ne adakozz. 

Ugyanakkor Istent bevonni a pénzügyeinkbe azt jelenti, hogy a pénzünk feletti irányítást teljesen átadjuk neki. Ez elég félelmetes lehet. 

Jézus a bőkezűséget egy özvegyasszony példáján mutatta be, aki az utolsó fillérjeit adta oda úgy, hogy semmilyen biztonsági tartaléka nem volt, csak Isten ígérete, hogy gondoskodni fog róla. 

Amikor eljutsz erre a pontra, a csodák küszöbén állsz.